A kormány december 10-én döntött az új feltételekről, azaz a kedvezményes lakáshitelek kamatainak emeléséről, valamint a felvehető hitel összegének csökkentéséről. A márciusban 30 millióról 15 millióra apasztott és a használt lakás vásárlásakor, bővítésekor felvehető összeget 5 millió forintra módosította, új lakás vásárlása, építése esetére pedig az eddigi állandó hiteldíj helyett mozgó plafont határozott meg. Noha Medgyessy azzal érvelt, hogy az intézkedésre azért volt szükség, mert a korábbi feltételek mellett az új lakásvásárlók és a régi otthonok felújítói a lakosság erre képtelen másik felének rovására részesültek a megszüntetett kedvezményekben, azért döntésével kissé megkésett. Azt ugyanis bölcsen megvárta, hogy miniszterei, Kökény Mihály, Magyar Bálint, Juhász Ferenc és nem utolsósorban Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos még a legmagasabb, azaz 30 milliós kedvezményes hitelt vehessék fel saját ingatlanvásárlásukhoz, illetve meglévő házaik felújításához. A jól sikerült családi befektetés után a kormánybiztos asszony már nyugodtan és magabiztosan jelenthette ki október vége felé, hogy vége a meglepetések korának, mivel a lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható lesz, és a kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert.

Ehhez képest mint derült égből a villámcsapás érkezett december 11-én késő délután a kormányfői bejelentés, majd a sajtótájékoztató. Noha Áder János (Fidesz) a megszorító csomag állami költségvetés szempontjából elhanyagolható hozadékára (10 milliárd), ugyanakkor a kormány más területen tapasztalható pazarlására (8 milliárd új irodabútorokra, 7 milliárd új mobiltelefonokra) hívta fel a figyelmet, a következményeken mindez már nem változtatott, a lavina elindult. Azon túlmenően, hogy minderre advent idején került sor, amikor az emberek idejük jelentős részét amúgy is szeretteik ajándékának kiválasztásával, felhajtásával töltik, az intézményekben év végi hajrá teszi próbára az idegeket, Medgyessynek olyan újabb feszültséggócot sikerült létesítenie, amelynek átgondolatlansága beláthatatlan következményekkel járt és jár a jövőben.

Hogy a kormánydöntés végrehajtása mégsem feneklett meg, az a földhivatalok – csak a tömegtájékoztatásból tudták meg a fejleményeket – dolgozóinak gyakorlatán és tapasztalatán múlott. Noha a döntéshozók minden bizonnyal tisztában voltak a várható következményekkel és lakossági válaszlépésekkel, semmit nem tettek annak érdekében, hogy legyen elegendő hivatalnok a megnövekedett feladat ellátásához és pénz a biztosra vehető túlmunkák díjazásához.

– Igaz, hogy a módosítás bejelentése hónapok óta a levegőben volt, külön értesítést nem kaptunk, de nem is kaphattunk, hiszen a kormányfői bejelentés és a sajtótájékoztató december 11-én hangzott el. December 11-én csütörtökön már délelőtt az tűnt fel – a hét ezen napján csak ügyvédeket fogadunk –, hogy 3174 ügyiratot hoztak be, ellentétben az ilyenkor szokásos 2200-as átlaggal. Ennek láttán, még a kormányfői bejelentés előtt a másnapi, pénteken szokásos ügyfélfogadás-mentes napra meghosszabbított ügyfélfogadást rendeltem el, amelynek következtében állni tudtuk a december 12-én megindult rohamot, és a kérelmezők 3791 ügyiratát (az átlagos ügyfélforgalom két és félszeresét) vehették át földhivatal dolgozói – tájékoztat dr. Pálfalvi István a Fővárosi Földhivatal hivatalvezetője.

Aligha véletlen, hogy nem ügyintézőt említett, hiszen minden hadra fogható munkatársat az iratok átvételére mozgósítottak, még a folyosókra is asztalokat állítottak, hogy az emberek minél több helyen adhassák át beadványaikat.

Ennek ellenére az első nap nem múlt el minden kakaskodás nélkül, mivel a délelőtti órákban az épületen kívül az udvaron is várakozó több száz ügyfél csak azt látta, hogy a végtelennek tűnő sor valamiért nem mozdul. Ilyen esetekben bizony még az acélidegek is elpattannak, a televízió pedig azt már nem mutatta, hogy sikerült megtalálni a rejtély kulcsát. Kiderült, hogy a hasonló esetekben már tapasztalatot szerzett családok egyik fele okirat nélkül állt és tartotta a sort, míg a másik fele a pénzintézetnél vagy az ügyvédnél, esetleg a közjegyzőnél várakozott. Ennek az lett a következménye, hogy akinél ott volt az okirat, az sem haladhatott a többiek miatt. A Földhivatal emberei ugyan időről időre körbementek és tájékoztatták a várakozókat – a hidegben fagyoskodóknak meleg teát osztottak –, hogy akinek kész okirata van, jöjjön előre, de amíg ezt a lehetőséget mindenki megtudta, addig eltelt másfél óra.

Rendkívüli segítséget jelentett, hogy több pénzintézet képviselői összesítve hoztak be 40-60 szerződést. Ezeket ugyan egyenként kellett érkeztetni, hiszen más-más helyrajzi számú iratokról volt szó, mégis gyorsította az ügyintézést. A tíz beadványnál többel érkezőket külön asztalokhoz irányították, hogy a mögöttük lévőnek ne kelljen egy órát várakozni, hiszen egy-egy irat átvétele az adategyeztetés miatt még így is 2-3 percbe tellett.

És ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások. Mivel a Földhivatal munkatársainak az átvételtől számított 24 órán belül számítógépre kell vinniük a beadványokat, a tulajdoni lapokat pedig széljeggyel ellátni – enélkül ugyanis az adatszolgáltatás nem működik –, az iktatást csak a hivatalos munkaidő után kezdhették és folytathatták olykor este tíz óráig. Illetve ameddig kellett. A másnap érkező ügyfeleknek csak ezen az áron tudták átadni a széljegyzett ügyiratokat, 12-én például 3400-at, hiszen a pénzintézetek belső ügyrendje sem egyforma. Van, ahol csak a dátumos érkeztető-bélyegzővel ellátott szerződésmásolatot, másutt viszont a széljegyzett tulajdoni lapot is kérik. Márpedig ezen egyetlen ügyfél kedvezményes hitelfeltétele sem múlhatott.

Ami azonban az egyik embernek öröm, a másiknak bánat, hiszen ez alatt az egy hét alatt a hagyományos ügyintézés szinte teljesen leállt Budapesten. Ezt nehezményezte is az egyik várakozó, akivel december 22-én a helyszínen találkoztunk. Azt kérdezgette, hogy Medgyessy mikor fogja neki a sorban állással eltöltött idejét és a december 15-én esedékes, ám a torlódás miatt akkor elmaradt ügyintézésből származó kárát megfizetni.

A munkatársaknak tehát naponta túlmunkában kellett iktatniuk a beadványokat, csakhogy még ez sem lett volna elegendő a határidők tartásához.

– Többgyerekes családanyáknak kellett emiatt átrendezniük az életüket, éves szabadságukat töltő, illetve a vizsgaidőszak miatt tanulmányi szabadságon lévő dolgozókat kellett felkérnünk, hogy segítsenek. Volt, aki a délelőtti vizsga után jött be délután dolgozni, holott nem lett volna kötelessége – fedi fel az ügyfelek által aligha ismert szervezési részleteket Pálfalvi István, majd hozzáteszi: – Ráadásul év vége van, a zárások ideje, és mivel az ilyen túlmunkához szükséges keretek már elfogytak, úgy kellett túlmunkát elrendelnem, hogy már csak a jövő év elején próbálhatom meg rendezni annak anyagi vonzatát.

Ez a szempont nem elhanyagolható akkor, amikor a kormány a jövő évre meghirdetett takarékossági tervezet keretében csökkenti a hivatalok költségvetését. Csak nehogy úgy biztosítsanak forrást az idén elmaradt kifizetéshez, hogy cserébe elbocsátásokat helyeznek kilátásba!

És ránk virradt december 22-e, a kedvezményes hitelek felvételének utolsó napja. Az utolsó? Mint kiderült, ez nem is volt mindenki számára olyan egyértelmű. A karácsony környéki munkanapok átszervezése miatt december 20-án, szombaton dolgozni mentek az emberek, 21-én vasárnap volt, 22-én pedig hétfő. A határidők esetében az időpont a nevezett nap 24. órájáig tart, ennek ellenére 22-én a sorban állóktól egymástól homlokegyenest eltérő véleményeket hallottunk.

Akadt, aki váltig állította, hogy ezen a napon még elfogadják a beadványokat, míg más valaki amellett kardoskodott, hogy a pénzintézetek azért tartottak szombati félfogadást, mert aznap járt le a megszabott határidő. Úgy tűnt, az nem zavarja, hogy ebben az esetben talán helyesebb lett volna a kormányfő részéről 20-át vagy 21-ét megjelölni, de különben is elégedett volt helyzetével, mivel szerinte máskor is ennyit kell sorban állni a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál. Erre persze több szájból azonnal érkezett a cáfolat, hevesen bizonygatni kezdték, hogy mindez a sorállás nem fordulhatna elő, ha nincs ez az átkozott rendelet, és azonnal találgatni kezdtek, hogy hány órát is vesz el a karácsonyi bevásárlásuk idejéből. Megint más egy reggeli híradásra hivatkozva nyugtatgatta a többieket, hogy erre a napra meghosszabbították a beadási határidőt.

Ha a határidő ennyire kétséges a sorban állók tudatában, gondoltuk, megkérdezzük az egyik pénzintézetet, hogy náluk hogyan látják a kérdést. Találomra a jó nevű Budapest Bankot választottuk, ahol a déltájban felhívott fiók alkalmazottja türelmünket kérte, majd kis idő múlva közölte, hogy december 20-a volt az ügyintézési határidő, hozzájuk tehát 22-én hiába viszik a Földhivatalból a széljegyzett tulajdoni lapokat. Mivel a lelkünk mélyén nem erre a válaszra számítottunk, s mellesleg Medgyessy Péter sem ezt mondta – nem mintha ez sokat számítana –, megkerestük a Bankszövetséget, azt tudakolva, hogy létezik-e egységes álláspont ebben a tekintetben.

A Bankszövetség sajtóosztálya megerősítette a rádióban elhangzott reggeli közlemény létezését – át is küldték számunkra –, ezzel együtt nem tartják helyesnek az ilyen hirtelen módosításokat, mert amint azt az általunk fölemlített Budapest Bank példája mutatja, nem mindenki értesül idejében annak hatálybalépéséről. Különben is, egy ilyen átfogó rendelet átültetése a gyakorlatba hosszadalmas és alapos előkészületeket igényel a pénzintézetektől, és nem szerencsés, ha egyik pillanatról a másikra kell a hatálybalépést módosítani. A bankszövetségi munkatárs bosszankodása aligha kíván bővebb magyarázatot.

Ezek után már csak az maradt hátra, hogy összefoglaljuk a kormány hevenyészve hozott döntésének várható előnyeit és hátrányait. A mérleg egyik serpenyőjét bevételként tízmilliárd forint terheli, a másikat mindaz a bosszúság, amelyet a fentiekben bemutattunk. Gondot okozott a Földhivatalok dolgozóinak, akik a legésszerűbb átszervezéssel sem zárhatták ki, hogy az egyszerre érkező 4-es, 6-os villamosok, valamint két további buszjárat ügyfelei össze ne torlódjanak az épületben és az udvaron, hogy a hitelkamatok sürgőssége mellett az ezen idő alatt érkezett egyéb ügyiratokat félretegyék és hogy a beadott, mintegy 26 ezer irat feldolgozása még jó ideig ne hátráltassa egyéb, jövőbeli munkájukat. Gondot okozott a pénzintézeteknek a nem egyértelműen megfogalmazott határidő módosítása. Gondot okozott azoknak, akiknek csak jókora idegesség árán sikerült a régi feltételek szerint hitelhez jutni, ám a legnagyobb gondot azoknak a tízezreknek okozta, akik a korábbi feltételek mellett szerettek volna családi otthont alapítani. ők azok, akik a megfelelő anyagiak híján, reményvesztetten már be sem álltak a Fővárosi Földhivatal udvarán kanyargó sorba. Számukra egy lehetőség – lehet, hogy egészen 2006 tavaszáig – elúszott. Hamarosan meglátjuk, mit kapnak érte cserébe.

* * *

Közlemény

A Pénzügyminisztérium (PM) és az Igazságügyi Minisztérium egyaránt úgy ítéli meg, hogy a ma hatályba lépett lakástámogatási rendelet alapján a bankok a mai napon benyújtott lakáshitel-kérelmeket még a régi feltételekkel fogadhatják be. A PM ezért ma egyeztetett a legnagyobb bankokkal, és abban állapodott meg velük, hogy a ma beadott kérelmeket a régi rendszer szerint bírálják el, ha azok az egyéb feltételeknek megfelelnek.

Budapest, 2003. december 22.

Pénzügyminisztérium Sajtóosztály