„Két és fél éve élek hat négyzetméteren harmadmagammal, de ez még jobb helyzet, mint a szemben lévő cella, ahol hatan élnek ugyanekkora területen. Ez az a világ, ahová az ügyészség küldeni akar, ahol egy átlag fogvatartott 2,8-szor volt büntetve és 95 százalékos a visszaesők aránya. A vád nem vette figyelembe, hogy kényszerpályán mozogtam. Mindenki hozzám jött pénzért, forrást kellett a rendszerbe betenni. Se jelenem, se jövőm.”

Zuschlag János az utolsó szó jogán ezekkel az érvekkel próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy ne szabja ki rá az ügyész által indítványozott, akár tíz évig is tartó fegyházbüntetést. Fodor Endre tanácsvezető bíró 2008 októberétől tárgyalja a különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettével vádolt szocialista politikus ügyét. A vádirat alapján Zuschlag olyan civil szervezetekből álló hálózatot működtetett, amely pályázatokon szerzett pénzt többek között az Ifjúsági- és Sportminisztériumtól, a Nemzeti Civil Alapprogramtól és a fővárosi önkormányzattól.

A Zuschlag által koordinált egyesületek, alapítványok semmiféle valós tevékenységet nem végeztek, a megszerzett állami forrásokat, 75 millió forintot szocialista kampányrendezvények finanszírozására használták, szocialista szokás szerint nem feledkezve meg mindeközben saját zsebük tömködéséről sem. A felvett támogatásokról hamis elszámolásokat, fiktív számlákat csatoltak be. Zuschlag ugyanakkor még az utolsó szó jogán sem mulasztotta el a Fideszt vádolni azzal, hogy nyomást gyakorol a bíróságra, és emiatt születik majd ügyében súlyos elmarasztaló ítélet. Ezen a momentumon kívül mára már az sem okoz különösebb meglepetést, hogy egy balliberális politikust érintő büntetőügyben a kihallgatott szocialista tanúk kollektív memóriazavarban, emlékezetvesztésben szenvednek. Arató Gergely államtitkár valahogy nem látta, amint Zuschlagék az ő irodájában fiktív számlákat gyártanak.

Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök és egykori államtitkára, Szilvásy György nem emlékezett sem tiltott pártfinanszírozásra, sem szabálytalan pályázatokra. Baráth Etele, Csiha Judit szocialista képviselők sem emlékeztek olyasmire, hogy választási kampányukat Zuschlagék finanszírozták volna. Újhelyi István, vagy a Lamperth Mónika egykori munkatársaként működő Lusztig Péter sem tudott valamely rejtelmes okból érdemi információkkal szolgálni a hatóságoknak. A szicíliai maffia módszereiről szóló filmeket megszégyenítő módon ráadásul a civil szervezetek iratanyagainak jó része valahogy elégett egy személyautóban.

Az elsőfokú ítéletére váró Zuschlag János tökéletes megtestesítője mindannak, amiért a magyar társadalom elszámoltatást vár a következő kormánytól. A már ifjúkorában a szocialistákhoz csatlakozó, céltudatos fiatalember, egykor 22 életévével az Országgyűlés legfiatalabb képviselője, aki magától értetődő következetességgel használta ki pártkapcsolatait saját egzisztenciája építgetésére, 2004 októberében durván kiröhögte a Dunába lőtt zsidó áldozatokat („Á, azoknak már nem volt hideg”, felelte párttársa felvetésére, aki felemlítette a kivégzettek emlékét). Pechjére a kamera rögzítette elszólását, nagy nehézkesen pártja elérte lemondását, de Zuschlag továbbra is megmaradt kiskunhalasi potentátnak.

Érdekes módon nagy példaképe, Gyurcsány karrierje is egy rögzített elszólás, az őszödi beszéd után tört meg. Zuschlagot antiszemita megjegyzése után is arra biztatták, ügye nemsokára feledésbe merül, és visszatérhet, ami kísértetiesen hasonlít Bokros Lajos, Horn Gyula kormánya szocialista pénzügyére újbóli felbukkanásához. Könnyen elképzelhető, hogy ha Zuschlag nem kacarászik a halott zsidókon és mindemellett nem börtönben van, úgy ma nem Mesterházy jelentené „az új baloldal hiteles erejét”, hanem Zuschlag.

A kiskunhalasi ifjú szocialista, aki bánatára kikerült a parlamentből, a befolyásos lobbista erejével továbbra is fáradhatatlanul dolgozott civil szervezetei pénzhez juttatásáért. Miközben a közpénzt lopták, Zuschlag és kis csapata szépen gyarapodott.

2002-ben vagyonnyilatkozata alapján még nem volt háza, és mindössze százötvenezer forintnyi betétje volt. 5 év alatt betétje 30 millióra nőtt, volt 5 millió készpénze, egy 3500 négyzetméteres gödöllői telke, Fiat Bravóját pedig egy 525-ös BMW-re cserélte. A legérdekesebb azonban az, hogy Zuschlag már a börtönből 50 millió forint összeget megfizetett abból a kárból, amit az általa koordinált civil szervezetek a közpénzből elloptak.

Adódik a mindennapok embere számára hasznos tanulságokat hordozó kérdés, hogy volt képes Zuschlag néhány év alatt harmincmilliós vagyont felhalmozni, abból pedig ötvenmilliónyi kárt megtéríteni?

Bizonyára erre a kérdésre sem tudna válaszolni Lendvai Ildikó szocialista pártelnök, akihez Zuschlag közvetlenül letartóztatása előtt elment beszámolni ügye állásáról.

„Nincs Zuschlag-ügy”, mondta, majd nem sokkal később rabszíjon kísérték a tárgyalóterembe. Nincs jelenem, se jövőm”, mondta az utolsó szó jogán. Nincs teljesen igaza. A Zuschlag nevével fémjelzett szocialista közpénzlopásoknak a kormányváltásig jelene még van. A jövője 10 év fegyháznál kezdődik.

* * *

Kreatív szintek

Dr. Varga István, a Zuschlag-ügy egyik vádlottjának ügyvédje úgy véli, jó néhány prominens szocialista hiányzik a vádlottak padjáról.

– Védőbeszédében utalt arra, hiányosak a vádlotti padsorok…

– Nincs ember Magyarországon, aki ne lenne tisztában azzal, hogy ez az ügy nem elsősorban Zuschlag Jánosról és vádlott-társairól szól. Gyurcsány a másodrendű Lados István vádlott szerint 2004 januárjában egy vacsorán átüvöltött a helyiség távolabbi részén lévő Zuschlagnak, és szó szerint az alábbiakat mondta neki: „B…d meg, Zuschlag, már megint mi van a kurva pályázataiddal”. A volt miniszterelnök őszödi beszédének elemzése során használt szófordulatok, a csak reá jellemző vulgáris megjegyzések arról győztek meg, hogy ezen a vacsorán Gyurcsány Ferenc tényleg ezt mondta. Ezt a bűncselekmény-sorozatot a baloldali politikai vezetés tudta és beleegyezése nélkül nem lehetett volna elkövetni. Zuschlag úgy vélekedett, „Magyarországon rendszeres és természetes a lobbizás, a döntéshozatal minden egyes szintjén. Én magam nem építettem semmilyen kapcsolati hálót lobbizás céljából a döntések befolyásolása érdekében, csak a szokásos utat vettem igénybe. Ha lobbiztam, ha segítséget kértem, akkor azokhoz fordultam, akikkel egyébként is kapcsolatban álltam, és akinek egyébként is törvény általi felhatalmazása volt a döntésre”. Meggyőződésem, hogy Zuschlag vádlott igazat mondott, és nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy kiknek a neve jut ezzel kapcsolatosan az eszünkbe. A politikai megrendelés fogalmát Topolánszky Ákos definiálta a per során, eszerint azt kell alatta érteni, hogy „a politikai vezető megmondja, kinek kell győznie a pályázaton, ki kapjon támogatást”. Topolánszky emlékezett olyan kirívó esetre, amikor valamelyik pályázatnál telefonon mondták tollba a győztesek nevét.

– Ön a tizedrendű vádlott, dr. Szente Zsolt védője, akit bűnpártolással és magánokirathamisítással vádolnak. Szente az a személy, akinek Zuschlag telefonban arról hencegett, ha telefonbeszélgetéseit lehallgatnák, „abba a fél kormány belebukna”. Nem gondolja, hogy a vádlottak egy része mintha nem is akart volna igazán védekezni?

– A vádhatóság Zuschlag János vádlott hallgatásával és Lados István másodrendű vádlott mindenre kiterjedő, polihisztori vallomásával, telefonbeszélgetések és egyéb bizonyítékok figyelembevételével gyakorlatilag rendkívül könnyű helyzetbe került, hiszen az ügyet ezen a ponton az eljárási törvények betartásával, drákói ítélet meghozatalával be lehet fejezni. Az ügy társadalmi megítélése és az igazság azonban jóval összetettebb dolog, és persze sorakoznak a kérdőjelek is: például miért nem védekezett Zuschlag János az eljárás során? Az általa okozott 50 millió forint kárt ki fizette ki? Az egykori ifjú szocialista Marsovszky Balázs védője, Bánáti János azzal érvelt, hogy a magyar politikai közélet nem mer a társadalom elé kiállni, és nem meri nyilvánosan bevallani, hogy a demokrácia, a többpártrendszer pénzbe kerül. Bánáti szerint ennek a szemforgatásnak a következménye, hogy a legális finanszírozási források nem elegendők, és kialakultak az úgynevezett kreatív megoldások a pártfinanszírozásban. Szavai alapján ezek a kreatív megoldások átcsúsztak a büntetőjogi kategóriába, ami fokozottan igaz az ifjúsági politikai mozgalmakra. A kreativitás utolsó szintjének nevezte, hogy már eleve olyan céllal hoztak létre egyesületeket, hogy azok pályázatai révén működtessék a politikai ifjúsági szervezeteket.

– Ügyes érvelés…

– Az alkotóképességet nem szabad összekeverni a bűncselekménnyel.