Földindulásszerű változások következhetnek be a Nyugat-Dunántúl legfontosabb városában, Győrben, ahol kifulladni látszik a baloldali lendület. A megyeszékhely élén 1990 és 1994 között az SZDSZ-es Kolozsváry Ernő állt, tizenkét éve pedig a szocialista Balogh József irányítja a várost. Győr ez idő alatt kissé megfáradt, elálmosodott. Érzik ezt a szocialisták is, ezért október elsején részükről Kun András közgazdász száll versenybe a polgármesteri tisztségért. Ellenfele a konzervatív jobboldal színeiben az országosan is ismert Borkai Zsolt, az 1985-ben Európa-bajnok, 1987-ben világbajnok, 1988-ban olimpiai bajnok tornász, aki sportemberhez illő lendülettel vetette magát a közéletbe.

– Mi indít egy számos világversenyen győztes sportolót, sikeres iskolaigazgatót arra, hogy a meglehetősen sikamlós közéleti színtéren vállaljon szerepet?

– Győrben születtem, itt is élek. Szinte mindent ennek a városnak köszönhetek: a családomat, a sportsikereimet. Most itt az idő, hogy megszolgáljam mindazt a jót, amit ez a város nyújtott nekem. A Fidesz keresett meg, hogy vállalnám-e a polgármester-jelöltséget, de nem kellett hosszan győzködni. Itt élek, naponta a győri emberek között járva pontosan tudom, mit és hogyan kellene tenni itt ahhoz, hogy fiatalos lendülettel új pályára állítsuk a várost.

– A sportsikerek mögött kimagasló egyéni teljesítmények és harmonikus csapatmunka is áll. Kikkel indul a csatába?

– Szakmailag és emberileg is kiváló csapatot sikerült verbuválnom. Vallom, hogy egy várost irányítani csak olyan csapattal közösen lehet, amely megalapozott és reális javaslatokat tesz le az asztalra, s így nem politikai, hanem szakmai döntések születnek. Győrben száznegyvenezren élnek, itt nem az országos politika kérdéseivel kell foglalkozni, hanem a város mindennapjaival, a győriek életével. Egy polgármesternek nem az a dolga, hogy a másik politikai oldalhoz tartozókkal harcoljon, hanem az, hogy szolgálja a győrieket.

– Mik a legsürgősebb teendők?

– Programom 13+1 néven fut, nem emelnék ki egyet sem, mindegyiket egyformán fontosnak tartom. Amit kiindulási pontként meg kell állapítanunk, az az, hogy Győrben elveszett a lendület, más hasonló méretű városokhoz képest kissé álmosan lemaradtunk. Győr ma egy félnapos város. Egy ide látogató turista körülnéz a belvárosban, megiszik egy kávét, majd továbbáll, mert nincs hová menjen, nincs, amit megnézzen. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még pezsgő élet volt a megyeszékhelyen. Ma este nyolc után gyakorlatilag kiürül a belváros. Ennek orvoslására a régió más településeivel, városaival együtt olyan turisztikai programokat kell beindítani, amelyek segítségével közösen akár többnapos kulturális eseményekkel tudjuk idecsábítani a vendégeket. De ehhez például fel kéne újítani Európa legszebb barokk terét, a Széchenyi teret, amit tizenhat éve ígérgetnek nekünk. Ha megválasztanak, legelső lépéseim között lesz ennek a felújításnak az elindítása. Ezen kívül sokkal jobban ki kéne használni, hogy van egy egyetemünk, ahol mintegy tízezer fiatal tanul. El kellene érni, hogy a megszerzett tudást itt, Győrben kamatoztassák.

– Milyen ma Győr kapcsolata a Szlovákia határán túl eső Csallóköz településeivel?

– Messze nem olyan intenzív és gyümölcsöző, mint amilyen lehetne, amilyennek lennie kellene. Győr ennek a régiónak a központja lehetne, ha kellő intenzitással vonná be a közös szervezésbe a környező településeket, ide értve a Csallóközt is, hiszen ez a vidék egy eurórégiónak is felfogható, ennek megfelelően különböző támogatásokat is elnyerhetnénk.

– Nemrég Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke szocialista politikusi minőségében azzal kampányolt egy baloldal polgármesterjelölt mellett, hogy könnyebben jut forrásokhoz az a település, amelynek élén kormánypárti vezetés áll. Nem tart attól, hogy ha polgármesterré választják, a források elapadnak?

– A pályázható, lehívható uniós pénzek nem a kormánynak, hanem a magyar embereknek érkeznek. Az Európai Unió egyik legfontosabb deklarált alapelve az esélyegyenlőség. A pályázatokat nem párthovatartozás alapján, hanem szakmai szempontok szerint bírálják el. Ebbe a régióba várhatóan százharmincmilliárd forint körüli pénz érkezik majd. Győrnek már csak ezért is el kell érni, hogy régióközpont legyen. Ha egy kormány betart egy neki kevéssé szimpatikus városvezetésnek, akkor száznegyvenezer győri polgárnak, köztük szocialista szavazóknak tart be. Mindenesetre megválasztásom esetén kezdeményezni fogom, hogy az új városvezetés a közeli és távlati célok meghatározására hozza létre a Stratégiai Városfejlesztési Testületet, amely önálló pénzalappal és megújuló pénzforrásokkal beleszólási, ellenőrzési és határozathozatali lehetőséget kapna. A feladata az lenne, hogy a hosszú távú céloknak megfelelően olyan városfejlesztési koncepciót dolgozzon ki, ami nincs kiszolgáltatva a mindennapok pártpolitikai küzdelmeinek. Azt is szeretném, ha a testület konzultációs napokat tartana, amikor a győriek elmondhatnák a városfejlesztés területén dolgozó szakembereknek javaslataikat, problémáikat. Szolgáltató, ügyfélbarát önkormányzatot szeretnék, amely nem az emberek feje fölött dönt róluk. Ágoston Balázs

A politika felett – Farkas György Terézváros jövőjéről

Az Orbán-kormány idején Terézváros fideszes polgármestere volt, és bár a belvárosi kerület látványosan gyarapodott vezetése alatt, 2002-ben a szocialista földindulás következtében alulmaradt Verók Istvánnal szemben. Most függetlenként ismét ringbe száll. Farkas Györggyel beszélgettünk.

– Hogyan jutott arra a döntésre, hogy újra megméretteti magát a választáson?

– 50 éves vagyok, három csodálatos gyermek édesapja. 2002 óta, amióta nem én vagyok Terézváros polgármestere, egyfajta tehetetlenséget érzek. Bár jól menő vállalkozásaim vannak – ez a másik ok, amiért nehezen döntöttem -, sok embernek adok munkát, egyre nagyobb a felelősségem. De hadd térjek vissza a kérdéséhez: tudom, hogy hihetetlen, de a mai napig megállítanak az utcán, hogy polgármester úr, ez és ez van, mit lehet tenni, mi lesz velünk? Talán nehezen hihető, de tényleg miattuk indulok.

– Azt mondják, megosztja a jobboldalt, ön miatt nem fog nyerni a Fidesz által támogatott jelölt.

– Szerintem nagyon nagy baj, hogy semmi másban nem tudunk gondolkodni, mint jobb- és baloldalban. Még polgármesterként szembesültem azzal, hogy volt, aki megütközött azon, hogy én elsősorban Terézváros polgármestere voltam és csak ezután pártpolitikus. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt, hogy egy önkormányzat vezetője valamennyi választópolgárt kell, hogy képviseljen, függetlenül attól, hogy azok rá szavaztak vagy nem. Sajnos ma, ha valaki egy kicsit is másként látja a dolgokat, akkor rögtön áruló, vagy a másik oldal embere. Ezúton is szeretném hangsúlyozni: nem vagyok egyik oldal embere sem, a terézvárosi emberek pártján állok. Nem érdekel, hogy jobb- vagy baloldali-e valaki. Számomra az a fontos, hogy miben tudok segíteni? Persze nem vagyok irgalmas szamaritánus, de ez nagyon könnyen igazolható döntés. Én megteszek mindent az itt lakókért, ők elkezdik jól érezni magukat. Egyre többen szeretnek majd Terézvárosban lakni, és mivel egyre fontosabbá válik számukra a lakóhelyük, így egyre többen egyre többet teszünk a városért.

– Ilyen egyszerűen alakul ki a lokálpatriotizmus?

– Igen, és ezért olyan elkeserítő, hogy nem történik semmi. 1998-ban polgármesterré választásom után én voltam az (az én alatt természetesen a munkatársaimat, kollegáimat is értem), aki először küldött karácsonyi ajándékot a kerület idős lakóinak, aki kiépíttette az egész kerületet figyelő kamerarendszert, aki 30 év óta először bérlakásokat építtetett. Szintén én voltam az, aki átépíttette a Hajós utcát sétálóutcává, aki felújítatta a Kéttannyelvű Általános Iskolát és Gimnáziumot. Én voltam az, aki nemhogy nem adott el egyetlen Andrássy úti épületet sem, de azt is elérte, hogy 2001-ben az Andrássy út a világörökség része lett. Emeltem a közgyógyigazolványok keretének összegét, és bevezettem a tavaszi (föld napi) muskátliosztást. Demszky Gáborral szemben kezdetektől támogattam az autómentes napot. Higgye el, estig tudnám sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket én hoztam meg, és arra kérem a terézvárosiakat, azt pedig ők higgyék el, hogy napokig tudnám sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket polgármesterré választásom után hozok majd meg.

– A jelenlegi polgármester is sokat felsorol a kiadványaiban ezek közül. Ki tudja eldönteni, hogy melyik intézkedés kinek a nevéhez fűződik?

– Egy kínai bölcsesség szerint rossz vezető az, akinek nincsenek követői, jó vezető az, akinek vannak követői, és igazán nagy vezető az, akinek tetteiről azt mondják, mi magunk csináltuk azt. Egyébként az önkormányzatok működése ennél egy kicsit bürokratikusabb, minden pontosan dokumentálva van. Nekem nem az a fontos, hogy kinek a nevéhez kötődnek a sikerek – persze nem szép dolog más tollaival ékeskedni -, nekem sokkal fontosabb, hogyan tovább. Van itt elég feladat, úgyhogy én teljes energiámmal a jövőre összpontosítok. Októberben megérkeznek a megemelt gázszámlák, kompenzálni kell az emelést, különös tekintettel az egyedül élő nyugdíjasokra, akikre elviselhetetlen terhet ró az emelés. Szétrombolták az egészségügyet is, így biztosan emelni kell a közgyógyellátás keretének összegét. Elkezdődött a tanév az oktatási intézményekben, így az óvodákban, iskolákban biztosítani kell az alapvető működési feltételeket. Beszéltem olyan iskolaigazgatóval, aki elmondta, seprűre, lapátra nincsen pénze, nemhogy WC-papírra vagy szappanra. Csak álmodnak egy festésről, új tábláról, székekről. Azonnal meg kell állítani az Andrássy úti ingatlanok eladását (részletesen lásd a www.demokrata.hu weboldalon). Segítséget kell nyújtani azoknak a házaknak, amelyek nem képesek az ott lakók önerejéből felújítani a romos, lerobbant épületeket. Újra el kell kezdeni az önkormányzati lakásépítési programot.

– A kormánypártiak egyre többször riogatják a választókat azzal, hogy ha ellenzéki jelöltre szavaznak, majd megnézhetik magukat. Nem kapnak egyetlen fillért sem a kormánytól és egyre inkább ellehetetlenedik a helyzetük. Mit tehet egy független jelölt? Még nehezebb a helyzete?

– Ellenkezőleg, sokkal könnyebben nyílnak meg az ajtók. Egyre többen vannak mindkét oldalon, akiknek elegük van a széthúzásból, az állandó egymásra mutogatásból. Az emberek közös célokra, sikerekre vágynak. Én 2002-ben minden körzetben több szavazatot kaptam polgármesterjelöltként, mint a jobboldali közös jelöltek. Hiszek abban, hogy vannak dolgok, melyek a pártok a politika felett állnak. Legyen ilyen politika felett álló dolog Terézváros is.

(ig)