Balliberális viszonteladók
Pilóta nélküli repülés vár a magyar nemzetre, ha a szavazók többsége nem érti meg, mi a jövő évi országgyűlési választás valódi tétje. Nemzet helyett a világkormány felé sodródás, hagyományos értékek helyett a totális szabadosság, ahol felmerül a vagyon- és tulajdonnélküliség eszméje is. Pogrányi Lovas Miklóssal, a XXI. Század Intézet kutatójával az új világrend és a balliberális pártok kapcsolatáról beszélgettünk.
– Milyen az a világ, amelybe be szeretné tuszkolni Magyarországot a hazai ellenzék? Valóban létezik az új világrend, a New World Order programja?
– Az idevonatkozó, elszórt utalások egyidősek a civilizációval. Az ókori kínai császárok például már háromezer évvel ezelőtt az egész világ urainak tekintették magukat. A nyugati kultúrkörben a reneszánsztól kezdve vetődik fel egyre sűrűbben a világkormányzás gondolata, olyan szellemi nagyságok hagyatékára hivatkozva, mint Dante, Rotterdami Erasmus vagy Grotius.
– Gazdasági, pénzügyi vagy technikai alapokra épülne az új rend?
– Szemmel láthatóan minden eszközt felhasználnak a kiépítésére. A világkormány koncepciójának voltak és vannak visszafogottabb és radikális változatai. Előbbiek a felvilágosodás idején jöttek létre. Immanuel Kant Az örök béke című művével elsősorban a háborút akarta kiküszöbölni. A radikális változatok célja azonban a globális központi hatalom létrehozása. Ennek olyan kompetenciái lennének, melyeket ma még a nemzetállamok demokratikusan választott kormányzatai birtokolnak. Az előrebocsátott elképzelésekből kiviláglik, hogy központilag határoznák meg a gazdaság működésének peremfeltételeit, és a jóléti intézkedésekről, a javak újraelosztásáról is globális szinten döntenének. A világkormány ideájának vannak liberális és kommunista változatai is. A davosi Világgazdasági Fórum koncepciója a kettő házasítását helyezi kilátásba. Ahhoz, hogy ilyesmi valóra válhasson, egységes jogalkotásra lenne szükség. Nem a mai értelemben vett nemzetközi jogra gondolok, hanem olyan, a világot átfogó jogrendszerre, amely kemény szankciókat is tartalmazna.
– Az uniót ebbe az irányba viszi már ma is a brüsszeli elit?
– A valódi veszélyt a bürokratizálódás jelenti, melyben nem lehet tetten érni a felelősöket. Ezt az uralmi formát a kommunizmus termelte ki első ízben Szovjet-Oroszországban. A jelenség annak idején magát Lenint is meglepte. Ha az EU valódi demokrácia lenne, akkor nem a bürokraták döntenének arról, hogy kell-e nekünk például a genderideológia.
– Valóban vannak olyan célok, hogy ne legyen vagyon és tulajdon tíz éven belül? Ön említette legutóbbi tanulmányában a World Economic Forum egyik erről szóló videóját…
– A baloldal szokása szerint nem vesz tudomást az emberi természetről. A tulajdon ugyanis nem konstrukció, hanem a legősibb emberi ösztönök egyike, már egy másfél éves gyerek is őrzi, ami az övé.
– Meg lehet határozni, hogy milyen a személyiségszerkezete annak az embernek, akit foglyul ejt a világkormány koncepciója?
– A földi Paradicsom ígérete a reneszánszban bukkan fel először, de a kommunizmus jelenti az első, tényleges kísérletet a megvalósítására. A végeredmény a földi pokol lett. Az emberi természetet nem lehet megváltoztatni, szükségünk van természetes kötődéseinkre, mint a család, a közösségek és a magántulajdon. A kommunisták azonban nem buták, kontinenst váltottak, hogy Schmidt Mária szavaival éljek. Korszerűsítették ideológiájukat, a munkásosztályt lecserélték a társadalom más frusztrált rétegeire. Politikai eszközként használják az etnikai kisebbségeket. Gondoljunk csak a Fekete Párducokra és utódaikra, a BLM-alapítókra. Ezek mind vállaltan neomarxisták, az új ellenség pedig a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi. Céljuk a polgári társadalom lerombolása, arra biztatják az egyént, hogy a magánéletben legyen totálisan szabados, drogozzon, ne legyen stabil párkapcsolata, ne kötődjön a hazájához. Szakadjon el természetes kötelékeitől, és érezze jól magát a globális, demokratikusan nem ellenőrizhető struktúrákban.
– Miként és miért kötődik ehhez az egészhez Gyurcsány Ferenc?
– Háromféle politikust ismerek idehaza. Az első típus G. Fodor Gábor szavaival élve az, amelyik utat tör magának. A második külső mintákat másol, többnyire fenntartások és érdemi reflexió nélkül. Ennek jellegzetes példája Gyurcsány Ferenc. A legveszélyesebb azonban a harmadik típus, a helyezkedők. Ők sodródnak az árral, és bármilyen erőt kiszolgálnak az anyagi haszon vagy a túlélés reményében.
– Kiket említene a nagy úttörők között?
– A XX. században ilyen volt Franklin D. Roosevelt, De Gaulle, Ronald Reagan. A XXI. században pedig tipikusan ilyen Donald Trump vagy Orbán Viktor. Az ellenzéki térfélen nem látok nagy úttörő egyéniséget, Gyurcsány Ferencnek a víziója például az, hogy fel akarja oldani hazánkat az Európai Egyesült Államokban. Odadobná az ezeregyszáz éves magyar államiságot és az ősi magyar kultúrát az állítólagos magasabb életszínvonalért. Úgy látom, a többi ellenzéki erő jelenleg mellékszereplő. Képtelenek az önálló politizálásra, sodródnak, taktikáznak. A habarék ellenzék esetleges kormányzása a pilóta nélküli repüléshez hasonlítana Békés Márton szavai szerint.
– Ha megszűnik a tulajdon, mi lesz Gyurcsány kádkőüzemével?
– Nem kell aggódni, az elitnek lesz tulajdona. A kommunista vezetők régebben is egyenlőbbek voltak az egyenlőknél, Rákosi, Révai, Gerő a Svábhegyen laktak. Ameddig az ország nyomorgott, ők luxuskörülmények között éltek, akárcsak a későbbiekben Kádár. Az egyenlőséget a körön kívülieknek találták ki.
– Lázadás zajlik a normalitás ellen a világban, az egymásra hasonlító események pedig valamiféle központi irányításra utalnak…
– Ennek megvan a sajátos módszertana. 1983 után Ronald Reagan kezdeményezésére az amerikai kongresszus egymás után hozta létre a nagy agytrösztöket, olyanokat, mint a NED, CIPE, NDI, IRI. Feladatuk az amerikai politikai eszmények terjesztése és az amerikai politikai befolyás növelése volt a soft power, azaz a puha hatalom eszközeivel. Tulajdonképpen az amerikai külügy és a CIA tevékenységét támogatták. Az agytrösztök feladata a demokráciaterjesztés kigondolása és teljes körű kivitelezése volt. Mindennek a létjogosultságát a Szovjetunió adta, annak összeomlásával azonban a nyugati politikai és katonai közösség is válságba került, és elméleti alátámasztás nélkül maradt a soft power intézményrendszere is, majd pedig túlsúlyba kerültek benne a progresszív eszmék terjesztői. Egyszerűen belakták a konzervatívok által, szovjetellenes céllal létrehozott agytrösztök jelentős részét. Ezek ma hatalomszerzési elméletek, módszerek, illetve politikai stratégiák kidolgozásával foglalkoznak. A különféle metódusok felépítéséhez, kipróbálásához igyekeznek megnyerni maguknak az amerikai politikai élet szereplőit, majd a nemzetközi sajtó segítségével széthintik a világban az elkészült „termékeket”. Így épült fel az LMBTQ-lobbi és a többi progresszív agenda is a kilencvenes évektől kezdve. A DK és a Momentum a nyugati baloldal stratégiai partnerei, e progresszív politikai termékek viszonteladói. A magyar jobboldalnak velük ellentétben a világ magyarságának érdekeit kell képviselnie, mindenekelőtt a Kárpát-medencében élőkét. A saját politikai ügyeinkre kell koncentrálnunk, meg kell óvni természetes közösségeinket és család intézményét. Ez a feladatunk, és ez nem kevés.