Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

Még csak kora délután van, és az időjárás is kegyes a pestiekhez, így a vendégek nem a belső helyiségben, hanem a teraszon gyülekeznek a Ráday utca környéki étteremben.

– Nálunk a pincér kéri el az igazolványt – mondja Gyula, a hely tulajdonosa. – Akinél nincs, azt nem szolgáljuk ki. Épp előző este kértünk meg egy itt élő külföldi párt, hogy ha lehet, inkább a kint felszabaduló asztalnál foglaljanak helyet. Már a járvány előtt is törzsvendégek voltak, megértették, hogy a szabály az szabály.

A legtöbb vendéglátóhely a kellemetlen helyzetek elkerülése végett Facebook-oldalán és az ajtóra kitűzött táblán is tájékoztatja a vendégeket a rendeletről. Vannak viszont, akik elvi alapon döntöttek úgy, hogy nem fogják „diszkriminálni”, akiknek nincs igazolványuk, ezért aztán bent ki se nyitnak.

– Nem tudok velük egyetérteni. Ha a mi vendégünknél van okmány, és be szeretne ülni, akkor nekünk ezt lehetővé kell tennünk, hiszen – csúnyán mondva – belőlük élünk. Azt gondolom, hogy a tiltakozó politikai performanszoknak nem most van itt az idejük, de persze mindenki olyan üzletpolitikát folytat, amilyet akar – fejti ki lapunknak az üzletvezető.

Korábban írtuk

Az oltási igazolványokkal kapcsolatos aggályokat az interneten viruló oltásszkeptikus csoportok és az ellenzék is erősítette. Gyakran hangoztatták, hogy oltási igazolványa az állatoknak van, tehát emberhez méltatlan, illetve az egész a magyarok megosztására szolgál. A kormányellenes megnyilvánulásairól ismert Társaság a Szabadságjogokért nevű „civil szervezet” azért minősítette diszkriminatívnak a rendeletet, mert nem a védettséghez, hanem a védettségi igazolvány meglétéhez köti, hogy fogyaszthat-e valaki beltéren, vagy sem.

– Nem értem, mit akarnak ezzel – vonja meg a vállát mosolyogva András, az egyik népszerű bel-budai szórakozóhely pultosa. – Két csapolás közt biztos nem csinálok PCR-tesztet senkinél.

Vannak, akik alternatív módon állnak a szabályhoz, ami nem mindig sül el jól. A múlt héten egy veszprémi étterem Face­book-oldalán tört ki botrány, amikor kiírták, hogy akinek van védettségi igazolványa, és bent szeretne enni, annak barna tálca jár, akiknek pedig nincs, és a teraszon fogyaszt, az fehéret kap. A felháborodott kommentelőknek azt a magyarázatot adta a vezetőség, hogy a vendéglő önkiszolgáló, így nem tehetik meg, hogy csak a teraszt tartsák nyitva. A vendégeiket pedig nem szeretnék étkezés közben igazoltatgatni, erre ugyanis nincsen kapacitásuk.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Egy látogató védettségi igazolványát ellenőrzik a fővárosi Széchenyi fürdő bejáratánál

A szabályt mindenki másképp tartatja be. Egy érdi bisztróban például az asztalon elhelyezett üzenet tudatja, hogy csakis az igazolvány felmutatása után lehet helyet foglalni. Bár a pultos elmondása szerint van, aki ennek hiányában is próbálkozik, de a poharak összegyűjtésénél úgyis lebukik az illető. Budapesti kör­utunkon azt tapasztaltuk, hogy a vendégek örülnek a tavasznak, és jellemzően a bárok teraszain foglalnak helyet. A belső helyiségekben tartózkodóktól pedig a helyi gyakorlattól függően a pincér vagy a pultos kéri az igazolvány.

– Nincs ebben semmi extra – mondja Péter, aki az egyik fiatalok körében népszerű Erzsébet körúti italozóban dolgozik. – A vendégek felétől a vírus előtt is elkértük az igazolványát, mert egy mai 15 éves pont úgy néz ki, mint egy húszas.

Nem véletlen az óvatosság, egy korábbi rendelet szerint ugyanis százezertől egymillió forintig terjedő pénzbírság szabható ki az üzemeltetőkre és a szolgáltatókra, amennyiben védettségi igazolvány nélkül érkező vendéget szolgálnak ki. Aki a szabályokat szándékosan figyelmen kívül hagyja, akár egyéves bezárással is sújtható. Az üzemeltetők pedig nem szeretnék, ha a korlátozások miatti bevételkiesésüket még egy vaskos pénzbírsággal is megfejelné a hatóság. Tapasztalatunk szerint ugyanis most még a korábban kevésbé betartatott szabályokat is komolyabban veszik. Péter épp előttünk küld ki egy társaságot.

– Nem szeretném, hogy a fizetésemből vonják le a büntetést – mondja, miközben a távozók után törölgeti az asztalt.

Az esti órákban az éttermek, cukrászdák teraszairól szép lassan elszivárognak, vagy épp most ülnek be az arra jogosult vendégek. A nívósabb helyek némelyikében az asztalt foglaló csoportoktól, családoktól már a bejáratnál elkérik az oltási igazolványt. Az egyik ferencvárosi étterem pincére elmondja, náluk még nem volt panasz a „diszkriminációra”. Ahogy többi kollégája, ő is bízik benne, hogy az oltottak számának növekedésével és a bel- és külföldi turizmus beindulásával hamarosan a belterek is ugyanúgy megtelnek, mint a vírus előtti, nosztalgikus időkben.