Amint arról beszámoltunk, mától Magyar Idők néven jelenik meg az eddigi Napi Gazdaság. Az új konzervatív, kormánypárti napilap első számában a Demokrata főszerkesztője, Bencsik András publicisztikája is olvasható.Bencsik András: Magyar idők évtizedei
„Az első kísérlet megbukott, de nem volt értelmetlen. Éppen huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a polgári Magyarország első napilapja, a Pesti Hírlap, körülbelül az első szabad választásokkal egy időben. A szerkesztőség alapítói, Varga István tulajdonos, Riskó Géza alapító-főszerkesztő, Fodor Lajos kiadóigazgató az egykori Pesti Hírlap, azaz Kossuth Lajos, majd később a Légrády testvérek lapja szellemiségét kívánták feltámasztani. Ezt a szellemiséget Kossuth nyomán a nemzeti liberalizmusban fogalmazták meg.
Hogy ez akkor és ott mit jelentett, azt valószínűleg senki sem tudta volna az adott politikai helyzetre lefordítani, de ahogy az alapító főszerkesztő fogalmazott, „nulláról indulunk”, ami azonban világosan jelezte, hogy Magyarország első elektronikusan szerkesztett, magántulajdonú napilapja szakítani kíván a kommunista újságírás hagyományaival. A nulláról indulás ezt is jelentette, egyúttal persze a piaci megjelenésre is utalt.
Rövid idő elteltével, körülbelül nyár vége felé az alapító-főszerkesztő lemondott posztjáról és kilépett a szerkesztőségből is. Jobb híján e sorok írója lett a megbízott, majd utóbb kinevezett főszerkesztő, be kell vallani, körülbelül a vakok között király a félszemű alapon, mert nagyon fiatal gárda jött össze, ahol én rendelkeztem a legtöbb reggeli napilapos ismerettel. Már láttam szerkesztőségi nagy asztalt, az úgynevezett deszket, ahol az újságot összerakják, hallottam oldalzárási menetrendről és hasonlókról, bár vezető beosztású újságíró én sem voltam.
A kissé bizonytalan identitású napilap sorsát alapvetően két dolog határozta meg. A fiatal újságíró- és szerkesztőgárda korából fakadó nyitottsága és viszonylagos politikai fertőzésmentessége, illetve az első – ma így mondanánk – jobboldali kormány külügyminiszterének, Jeszenszky Gézának egy megszólalása. A mindig óvatosan és visszafogottan fogalmazó politikus ugyanis egy parlamenti vitában azt találta mondani, hogy véleménye szerint az Antall-kormány pártjai igenis hitelesebben képviselik a nemzeti érdekeket, mint az ellenzék.
Erre hatalmas parlamenti műfelháborodás tört ki, a minisztert kirekesztéssel vádolták meg és követelték a lemondását, az ellenzék egységesen kivonult a parlamentből, majd ezt követően erős médiavihar tört ki. Újdonsült főszerkesztőként egy rövid és óvatos jegyzetben reagáltam minderre, amelynek címe sokat elmond – „Kirekesztés valóban?” –, s amelyben azt fejtegettem, hogy tulajdonképpen nem természetes dolog, sőt elvárható magatartás, hogy egy politikus a saját pártja érdemeit hangoztassa, amiként minden gazda a maga lovát dicséri? A cikk megjelenését követő napokban néhány fiatal kolléga dühösen kért meg arra, hogy ha lehet, ne írjak ilyeneket, mert – soha nem felejtem el a szavaikat – a parlamenti tudósítók kirekesztették őket maguk közül a cikkem miatt. Néhány nap múlva pedig a Népszabadság hajóágyúja megadta a jelet. Egy tekintélyes publicista a még saját identitását keresgélő, meglehetősen naiv, és a többségi kórusból inkább csak gyakorlatlanságából kiéneklő Pesti Hírlapot goebbelsi alapvetésű, náci szellemiségű lapnak nevezte.”
