Hogy mi az önkormányzati választások tétje, azt nagyjából mindenki tudja a politikai jobboldalon: a folytatás és befejezés, a visszafordíthatatlanság joga. De hogy mire fut ki mindez a baloldal számára, az korántsem köztudott. Hogy mi lesz hétfőtől a baloldalon.

„Fékezett habzású rivalizálás” – mondja Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció nevű, lényegében véve fiktív párt elnöke, egy személyben a baloldal tönkretevője és messiása egy sajtóbeszélgetésen, ahol elmondja, ő személy szerint mire számít az önkormányzati választások után a baloldali térfélen. „Nem érdek az MSZP gyors gyengülése. Egy túl erős DK jelenleg inkább taszítaná az embereket… Sokan számítanak erre, de október 13-án nem kezdünk offenzívába” – fejtegeti könnyedén. A legfőbb probléma ugyanis szerinte az a baloldalon, hogy nincsenek új arcok. Úgy látja, kicsi az esélye annak, hogy valaki kívülről törjön fel, ami azért baj, mert „nagyon sok politikusunk nem okoz túl sok intellektuális izgalmat”.

Van ebben az emberben valami Torgyán Józsefből. A kilencvenes évek politikai bonvivánja mesteri húzásokkal vette birtokba a már az indulása pillanatában életképtelenül elöregedett kisgazdapártot, épített fel köré egy olyan látszatot, mintha valódi kisgazdák volnának ottan, mintha volna bármiféle elképzelése is bárkinek ott jövőről, Magyarországról, mezőgazdaságról. Torgyán, az éles szemű ügyvéd tökéletesen látta, hogy nincs más, csak egy üres és beválthatatlan várakozás a társadalom részéről, egy már soha be nem teljesülő nosztalgia a legidősebb, még élő korosztályban egy olyan világ iránt, ami már nem hozható vissza. S mivel nem volt, amit értékelhetett volna, szabad kezet adott magának, és egy fantasztikusan agresszív médiakampánnyal felépített önmaga köré egy tündöklő kisgazda légvárat, hogy idő múltán pár heves mozdulattal semmivé is oszlassa.

Gyurcsány most Torgyán doktor receptjét követi. De tovább megy egy lépéssel, mert míg a koros ügyvéd búcsújátéknak tekintette akkori föllépését, az Őszödi Böszme visszatérésre készül. Azt azonban elődjétől tanulta el, hogy ami nincs, azzal nem kell törődni. A baloldal a rendszerváltozást követő 25 évben minden szellemi és erkölcsi tartalékát fölélte. A vén kommunisták, akiket legalább a rutin és a hatalmi technikák működtettek, kiöregedtek vagy kihaltak, az utánuk érkezett nemzedéket pedig csak az olcsón megszerezhető, pénzre váltható pozíciók vágya hajtja. Se baloldal, se balos eszme nincs.

Ha nincs, akkor nincs mit újraépíteni, mondja Gyurcsány. Azt nem mondja, de gondolja, hogy minél többfelé forgácsolódik a baloldal, minél többen pörögnek ki a rendszerből, annál könnyebb lesz porrá rombolni, mert amint fogalmaz, új arcok kellenek, egy új baloldalt kell fölépíteni a semmiből, örökre elűzve és elfelejtve a maradék túlélő zombikat. Rombolni, építeni, megint rombolni, megint építeni, de nem várat, hanem látszatot – ez színtiszta torgyáni stratégia, s ezt követi most a nagy szédelgő. Azonban hiába trükközik, mert ott, a baloldalon idővel felbukkanhat egy még újabb generáció, amelynek számára az őszödi szónok éppen olyan elfogadhatatlan lesz, mint az öreg zombik.

Október 13-a tehát minden szempontból mérföldkő lesz, mert túllépve immár a baloldali gondokon, néhány nap múlva Magyarország felemelkedésének új távlatai nyílnak meg, amelyekről a hétvégi eredmények ismeretében egyre többször és egyre többet fogunk hallani.