A múlt heti sztrájkot a sofőrök akciója előzte meg, akik (egyébként az előírásoknak megfelelően) január első hetében nem vettek át olyan buszokat, amelyeknek bármilyen műszaki problémájuk volt. Emiatt volt olyan nap, amikor több száz járművel kevesebb közlekedett.

– Az elmúlt hetek történései tették igazán látványossá, hová is juttatta a BKV-t az MSZP–SZDSZ-es városvezetés – mondta a Demokratának Wintermantel Zsolt, a Fővárosi Közgyűlés fideszes tagja. – A közlekedési vállalat az egyik legfontosabb közszolgáltató cég. A világon mindenhol úgy működtetik, hogy ennek költségeit részben az utasoktól befolyó jegybevétel, részben a kormányzati támogatás, részben a fenntartó önkormányzat vagy tartomány támogatása fedezi. Nálunk azonban a főváros a működési költségekre évek óta nem ad pénzt.

A képviselő hozzátette, a közlekedési cég nem csupán kevés pénzt kapott, de jelentős összegek folytak el felesleges kiadásokra – hasznavehetetlen tanulmányokra, milliós fizetésekre, tízmilliós végkielégítésekre. Mindezek összességében eredményezték a mostani helyzetet, amikor például a BKV körülbelül ezeregyszáz buszából nyolcszáz-kilencszáz jármű katasztrofális állapotban van. A buszok átlagéletkora 17 év, ami legalább két-háromszorosa az Európában megszokott átlagnak.

– Erkölcsileg maximálisan érthető volt a dolgozók hatnapos sztrájkja. Ők normális munkakörülményekért és egy olyan juttatásért küzdöttek, amiből meg lehet élni. És miközben erre nemet mondott a cégvezetés, naponta jelentek meg hírek kifizetett milliós fizetésekről, végkielégítésekről. Logikus, hogy betelt a pohár. Tegyük hozzá, a sztrájkhoz az is kellett, hogy amikor január első hetében már érezhető volt a munkabeszüntetés előszele, Demszky Gábor főpolgármester és Horváth Csaba szocialista kormánybiztos is napokra eltűnt. Aztán előkerültek, de a nyilatkozataikban sem volt sok köszönet – tette hozzá Wintermantel Zsolt.

Egyes lapinformációk szerint a múltheti áldatlan állapotok a szocialisták bizonyos köreinek is jól jöttek. Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes viszonya ugyanis állítólag nem a legjobb párttársával, Horváth Csabával, és Kocsis István BKV-vezérrel sem esznek egymás tenyeréből.

Amikor Horváth Csaba jelenlegi kormánybiztos novemberben távozott a főpolgármester-helyettesi posztról, közgyűlési felszólalásában a „BKV sikereiről” beszélt. Azóta ezzel a mondatával – az elmúlt néhány hét történései fényében – jó néhányan szembesítették.

– Természetesen a BKV maga nem sikertörténet, az említett mondatomat egyesek félreértették, vagy félremagyarázták – mondta a Demokratának a szocialista politikus. – Amikor főpolgármester-helyettesként megkaptam a közlekedési vállalat felügyeletét, három dolgot vállaltam. Először is azt mondtam, megteremtjük a jogi rendet, hogy a jövőben el lehessen kerülni a visszaéléseket. Számos terület ugyanis szabályozatlan volt, kiderült például, hogy akár az arcátlanul magas végkielégítések kifizetése is jogszerű lehetett az előírások hiányosságai miatt, s itt persze nem a volt humánpolitikai igazgató esetére gondolok. Nos, a szükséges változtatások megtörténtek, ezeket át is vezették a BKV alapító okiratába, valamint szervezeti és működési szabályzatába. Ez az ígéret tehát teljesült. Azt is mondtam, hogy olyan üzemi tervre van szükség, amely képes arra, hogy a BKV-t kihúzza az adósságspirálból és fejlődő pályára állítsa. Az üzemi terv is elkészült, átadtam a főpolgármesternek. A harmadik ígéret arról szólt, hogy szülessenek meg azok a fejlesztési elképzelések, amelyek alapján a BKV-t hosszú távon korszerű közösségi közlekedési vállalattá lehet alakítani. Alig több mint három hónapos tevékenységem alatt ez is elkészült.

Horváth Csabának felvetettük, Budapest vezetése 1990 óta lényegében ugyanolyan színű. Ennek ellenére tizenkilenc év kellett ahhoz, hogy a város irányítói rájöjjenek, komoly gondok vannak a BKV-nál.

– Csak azzal tudok elszámolni, amit én tettem – reagált a kormánybiztos. – Nem akarom védeni a terület korábbi felelőseit, de valahol érthető, hogy ha egy vállalatnál látszólag minden rendben van, akkor a fenntartó önkormányzat a cég menedzsmentjére bízza az irányítást. Márpedig olyan súlyos visszaélésekről, mint a tavalyiak, korábban nem hallhattunk, ezért az sem derült ki, hogy a kulisszák mögött egyre rosszabb a helyzet. Tavaly aztán világossá vált, hogy komoly gondok vannak, és mi léptünk is.

Horváth Csaba kritikus hangon szólt a hat napig sztrájkoló BKV-dolgozókról.

– Ebben az esetben nem a sztrájk volt az egyetlen megoldás. A budapestiek, a BKV munkatársai és a vezetők közös érdeke az, hogy a társaság ne menjen csődbe. A közelmúltban Bajnai Gordon megegyezett a főváros vezetésével arról, hogy a kormányzat 23 milliárd forinttal segíti a BKV-t. Ezt a pénz azonban fejlesztésre, például az elöregedett járműpark cseréjére szükséges költeni. A megegyezés feltételéül szabott pontos üzleti tervnek a fejlesztés igen fontos része. Az erre szánt összeg azonban az említett terv szerint nem használható fel bérjellegű juttatásokra. A sztrájkot hirdető szakszervezetek figyelmét, úgy tűnik, elkerülte ez a fontos tény, jóllehet nem kevesebb, mint a munkavállalók és a cég jövője a tét – tette hozzá Horváth Csaba.

Bándy Péter