Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Egy jó kis hűvös cuvée-vel kezdünk, bár ezt manapság nem szabad mondani az uniós előírások miatt, úgyhogy sokan a birtokbor kifejezést használják a többféle borból házasított termékre. A média világában jártas és a marketinghez remekül értő Rókusfalvy Pált azonban ezzel nem lehet sarokba szorítani, így bemutatkozó birtokbora a szellemes Fresküvé nevet viseli. Jó bor, jól iható, illata, íze, gerince nagyon rendben van.

Utána egy szintén remek rozét kóstolunk. „1999-ben hobbiként kezdtem el borral foglalkozni, mert beleszerettem Budapest szőlőskertjének hangulatába, Etyek romantikájába. A kezdeti négyhordós termelés pár év elteltével életformává alakult. Mára a többhektárosra bővült szőlőterületen 25 ezer palack bort készítünk évente. Az egyszemélyes vállalkozásból családi birtokká váltunk: feleségem, testvérem és fiam személyében olyan társakra leltem, akik mindig mellettem állnak ebben a szenvedélyemben.”

Az ifjabb Rólusfalvy Pál, azaz Palkó borász szakon végzett, a Junibor egyesület tagja, amely a fiatal borásznemzedéket fogja össze.

Kedvence a Pinot Noir 2015, mert abban az évben diplomázott. Hobbija, ki hitte volna, a szőlő. Ő is részt vesz a bemutatón, lendületesen és szenvedéllyel beszél hivatásáról, a borászatról. „Junibor-taggá válni nem lehetetlen, de feltételekhez van kötve, hiszen olyan elveket vallunk és olyan erkölcsi mintát szeretnénk mutatni, amelyeknek a régi és az újonnan csatlakozó tagoknak egyaránt meg kell felelniük.” A népes, de nagyon színvonalas egyesület tagjai jórészt a nagy borászfamíliák leszármazottai, egy új borásznemzedék, akik ahogy fogalmaznak, „jól megfontolt, ifjú szirének és titánok, kik célul tűzték ki az ifjúság borfogyasztási szokásainak tisztább, magasabb rendre emelését…” Úgy legyen.

Haladván a Rókusfalvy-birtok borainak megismerésében, elkerülhetetlenül szóba jön Etyek, és ami azon is túlmutat, egy különös szakmai díj, ami a leginkább a filmesek Oscar-díjára emlékeztet, mert nem jár vele semmi pénz, mégis évről évre egyre nagyobb a rangja. Ez a Borászok borásza elismerés. A díjat 2007-ben alapította Rókusfalvy Pál a Kárpát-medence borászai számára. Ez az elismerés alapvetően különbözik az összes eddigi borászoknak szóló díjtól, itt ugyanis nem szervezetek vagy zsűri dönt, hanem maguk a borászok választják ki maguk közül egy-egy szavazatukkal a legjobbat, a borászok borászát. Praktikusan a Borászok borásza cím birtokosa az a kiemelkedő minőségű bort készítő személy lehet, akit az elmúlt évek borászok borászai egymástól függetlenül a hazai bortermelők 50 legjobbja közé jelölnek. Szavazati joga az 50 jelöltnek van. A győztest egyszerű, de kétkörös szavazással választják meg. Az első kör után a legtöbb szavazatot kapott jelölt közül hozza meg a végső döntést az 50 jelölt szintén egy-egy szavazatával.

És itt jön a csavar, ami már túlmutat a leleményes médiaszemélyiségből lett borász-marketinges eddigi teljesítményén: a gyönyörűen felújított és sétálóutcává lett pesti Zrínyi utcában, ami a Bazilikától vezet a Duna felé, a kövezetben csillagok láthatók, eddig éppen tizenkettő, gondos és elegáns elrendezésben. A már kiválasztott borászok borászainak neve olvasható e csillagok közepén, nagyjából úgy, ahogy a hollywoodi sétányon a filmsztároké. És legyünk őszinték, nekünk olyan nagyszerű borászaink vannak, akik olyan fantasztikus teljesítményeket mutattak fel az elmúlt évtizedekben, hogy méltán büszkék lehetünk rájuk.

A borászok borászainak csillagai továbbvezetnek bennünket egy egyre vonzóbb polgári világ felé, ahol az egyéni csúcsteljesítmények, a szakmai alázat és a kollegiális tisztelet példáit jelképezik ezek a betonba ágyazott csillagok, valamint azt is példázzák, hogy egy népet nem tagjai­nak számossága, hanem a lelkek magas ívű röpte tesz kiemelkedővé. E téren a borászoktól tényleg van mit tanulni.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata