Bumm!

„Műbalhé. Farkas Flórián csalást kiált. Totális vereséget szenvedett a Lungo Drom. A Lungo Drom a Fidesz megosztó politikáját folytatta” – baloldali sajtókommentárok két nappal a január 11-i Országos Cigány Önkormányzati (OCÖ) választások után. Magyarország legnagyobb kisebbsége négyévente elektori gyűlésen választja meg országos képviseletét. A kisebbségi önkormányzati választások jelenlegi törvényi szabályozása szerint az, aki bírja a gyűlésen megjelenő elektorok felének támogatását, visz mindent, az 53 mandátum mindegyikét.

A szavazásra azok jogosultak, akik az önkormányzati választásokon kisebbségi vagy települési mandátumot szereztek. Az eddigi két választás abszolút nyertese Farkas Flórián és a mögötte álló Lungo Drom (LD) és szövetségesei voltak. Az LD elnöke szolgálta a cigányság érdekeit a Horn-érában, Tabajdi Csaba, az MSZP kisebbségpolitikai szakértőjének erőteljes támogatásával, majd a polgári kormány regnálása idején is. Sőt, utóbbiban partnerre is lelt elképzeléseinek megvalósításában, olyannyira, hogy Farkas Flórián elkövette a sokak szemében megbocsáthatatlan bűnt, és szövetségre lépett az országgyűlési választások előtt a polgári összefogás erőivel, majd a Fidesz listáján parlamenti mandátumot is szerzett három társával együtt.

A Medgyessy-kormány nem tétlenkedett. Farkas legnagyobb riválisát, Horváth Aladár egykori SZDSZ-es képviselőt miniszterelnöki tanácsadói székbe ültették, a Miniszterelnöki Hivatalban megalkották a cigányügyi politikai államtitkári posztot Teleki László számára. Címek, jól fizetett állások, „pogácsázó„ látszatmegoldásokat hozó bizottságok sora alakult rövid idő alatt. A „szervezeti fejlődést” a szocialista kampányígéretek ellenére nem követték érdemi döntések. Elmaradt a beígért jóléti rendszerváltás. A cigányság életkörülményeinek javítását célzó intézkedések kiszorultak a kormány első, majd a második száznapos programjából is, sőt az idei költségvetésben sem különítettek el e célra külön keretet.

A kormány a szocializmusban kitaposott, könnyen járható utat – a cigányság mesterséges tudatlanságban tartásának módszerét – választotta. A Medgyessy-kabinet eltörölte a korábbi intézkedést, amely az iskoláztatási támogatás folyósítását a gyermekek iskolalátogatásának igazolásához kötötte. A romák iskolázottságának minimális szinten tartása életszokássá tette a cigányság többsége számára a tudatlanságot, ennek következményeként a munkától való elszakadást, a törvényszerű elszegényedést. A társadalom aljára taszított segélyre és állandó támaszra szoruló, vezethető réteg ugyanakkor hatékony eszköz a politika kezében. Ennek eredményeként szakadékot teremtett a magyarság és a cigányság között, amelyre rátelepedett egy a baloldal által finanszírozott, hazánkban és a nemzetközi porondon is megjelenő polgárjogi mozgalom (Lásd: zámolyi romák ügye).

Az elmúlt négy évben a hatalmon lévő polgári erők legfőbb célkitűzése a cselekvő, önmagáért és ezáltal a közösségért is tenni képes polgárok támogatása volt. A társadalmi felemelkedésben az Orbán-kormány segítő kezet nyújtott a cigányságnak is. Tizenháromezer ösztöndíjat hozott létre roma fiatalok számára, munkahelyteremtő és lakásépítési program indult a cigányság felemelésére. A polgárosodó, hamarosan nagy számban megjelenő cigányértelmiség egészét a kormányzat nem lesz képes jól fizető tanácsadói, bizottsági helyekkel elnémítani. A polgári értékrendet magáénak valló és az országos cigányszervezetben nyolc éven át egyeduralkodó LD folytatni akarja az előző ciklusban elkezdett programokat.

Ha Farkas Flórián megőrizné pozícióit, a kormányzati kisebbségpolitika legfőbb kritikusa, ellenzéke lenne. A Medgyessy-kormánynak jelenlegi helyzetén tovább rontana a csalódott romák tömegei által megfogalmazott kritika. A lakosság egyre szélesedő tömege számára ugyanis világossá vált, a szocialisták nem tartják be szavukat. Az infláció feletti gyógyszer-, gáz- és villanyáremelés, munkahelyteremtés helyett gyárbezárások sora sújtja családok ezreit. A Volán-dolgozók már utcára vonultak életkörülményeik javításáért, tavasszal várhatóan követik őket a közalkalmazottak, elégedetlenek a rendőrök és a postások.

A lakosság a jóléti rendszerváltás helyett a hatalom birtokosainak cinizmusával találja magát szembe. Az EU-tagság küszöbén nem emelkedik a minimálbér, sőt Csillag István gazdasági miniszter a mostanit is sokallja és szerinte emiatt nem jönnek Magyarországra a külföldi befektetők. Nő az elégedetlenség. S a Lungo Drom hegemón helyzete a legnagyobb kisebbség országos képviseletében újabb gondokat jelenthet a kormányzat számára, ezért cselekednie kellett.

Kilenc szervezetet kovácsolt össze a miniszterelnök tanácsadója, Horváth Aladár Baloldali Roma Összefogás (BRÖ) néven, hogy leváltsa a Lungo Dromot. Decemberre a Farkas-ellenes erők tovább gyarapodtak és a BRÖ alapjain létrehozták a Demokratikus Roma Koalíciót. A baloldali cigányszövetség szóvivője Medgyessy Péter tanácsadója lett, aki a függetlenség látszatára sem adva kölcsönvette az MSZP kampányszlogenjeit, szociáldemokrata értékeket és roma jóléti rendszerváltást ígért az őt követőknek.

– Nem kell félni a Farkastól! – biztatták a balliberális médiumok a cigányságot. A Lungo Drom vezetői tudták, nem Horváth Aladárral és a többi magát baloldalinak mondó cigányszervezettel kerültek szembe, hanem a kormánnyal. Gyanakvásukat tökéletesen igazolta a BRÖ egyik kampányrendezvénye, amelyen Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Kiss Péter munkaügyi miniszter nyíltan a Horváth Aladár nevével fémjelzett oldal támogatására szólította fel a cigányságot.

A január 11-i események az erőviszonyok és a választásra vonatkozó törvény ismeretében formalitásnak tűnhettek. A Demokratikus Roma Koalíció azonban biztosra akart menni. A szavazáson 2700 elektor jelent meg a 4591-ből. Az alacsony részvétel egyik oka a nagy havazás volt, illetve az, hogy a vidéki elektorok egy részét nem engedték felszállni a vonatra, mivel a MÁV munkatársai érvénytelennek nyilvánították a – szándékosan, véletlenül? – rosszul dátumozott ingyenes utazásra jogosító szelvényt. Az LD így elveszítette a szavazás napján vidéki támogatóinak jelentős részét.

A szavazás helyszínén azonban még többet is veszítettek. Hitüket a demokráciában és a jogállamiságban. A szavazások alatt tapasztalt visszásságok miatt Farkas Flóriánék négy beadványban fordultak az Országos Választási Bizottsághoz. A testület – ahogy azt tőlük megszokhatta az ország népe – mindet elutasította. Köztük azt is, amely az ellen emelt panaszt, hogy a baloldal vörös szegfűt és fehér sálat osztogatott órákkal a szavazás előtt az elektoroknak. (Az OVB tagjai később mégis eltávolíttatták a balosok jelképeit). Bizonyíték hiányában nem vizsgálta érdemben a választási bizottság azt sem, hogyan fordulhatott elő, hogy a szektoronkénti szavazáskor a 200 férőhelyről egy esetben 217, a másikban 239 voksot számoltak össze. A szavazásra jogosító sárga cédulát többen „kékké” tették, vagyis amikor befejeződött egy szektorban a szavazatok összesítése, néhányan tiszteletüket tették egy másikban is, ahol újra szavaztak.

Az ülést levezető elnök, Lakatos Menyhért Farkas Flóriánékhoz hasonlóan a visszaélések észlelésekor a szavazás felfüggesztését és vizsgálatot kért az OVB illetékeseitől. Ezt a kérést is elutasították. A Lungo Drom képviselői ezért távoztak a helyszínről, a baloldal pedig végigülte az immár tényleg tét nélküli szavazást, és besöpörte a mandátumokat.

A kormányzati körök elégedetten dőltek hátra. Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója január 13-án kiadott közleményében a következőket írta: „a törvényesség és az Országos Választási Bizottság (OVB) felügyelete ellenére a Fidesz parlamenti képviselője, a Lungo Drom elnöke – Farkas Flórián – az indulatok felkorbácsolásán keresztül és a törvényes választás megkérdőjelezésével próbálta megőrizni nyolcéves uralmát. (…) A választáson a Fidesz képviselője pártja taktikáját folytatta. Mivel nem tudta megőrizni hatalmát, ezért inkább az egész rendszer felborítására törekedett, és hívei ordibálással, tüntetéssel zavarták meg a voksolást. A cigány önkormányzat eddigi történetében sohasem lázadt föl a vesztes fél a választás után. (…) Most ezt a régi hagyományt sikerült Farkas Flóriánnak, a Fidesz képviselőjének lerombolni, igazodva az őt parlamentbe juttató párt stílusához. (…) Az új képviselők megválasztásával az OCÖ hétvégi ülésén a demokrácia győzött. A szabályosan lezajlott választások után minden roma politikusnak az a feladata, hogy vigye el saját közösségébe a meghirdetett programok üzenetét.”

Horváth Aladár az MTI-nek kijelentette: Farkas Flórián műbalhét rendezett annak érdekében, hogy fizikailag lehetetlenné tegye az új OCÖ megválasztását.

A választásokról tudósító Népszabadság beszámol a táborokat megkülönböztető jelképekről: a vörös szegfűről, a fehér sálról és Farkas Flóriánról, aki kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy kierőszakolja a választások elhalasztását. Farkas Flóriánnak ez nem elég – írta a lap munkatársa, ragaszkodik ahhoz, hogy két hét múlva ismételjék meg a választást. Az OVB nem enged, a Lungo Dromnak már nincs hova hátrálnia. Lássuk csak! Mit csinált Orbán Viktor, amikor vesztésre állt? Mozgósított! Farkas Flórián erejét összeszedve felpattan az útjába kerülő asztalra vagy székre, éppen ami jön. Széles mozdulatokkal vezényli a tömeget. De-mok-rá-ci-át!

Miközben a baloldali sajtó a Lungo Drom totális veresége felett örvendezett, Farkas Flórián a Legfelső Bírósághoz (LB) fordult. És nyert. Bumm! A testület csütörtöki döntésével megsemmisítette az OVB határozatát, amely jóváhagyta az OCÖ-választás végeredményét és új választások megtartását rendelte el. Az indoklás szerint nem volt jelen annyi elektor a végszavazáskor, amely biztosította volna a határozatképességet. A Legfelsőbb Bíróság sem mondta ki, hogy csalás történt, hanem egy technikai kifogással törölte a január 11-i eredményeket. A baloldali sajtó is ebbe a ténybe kapaszkodott bele, kínosan elhallgatva a választási csalás tényét és hosszas jogi fejtegetésekkel, alkotmányjogászok megkérdezésével próbálnak meg igazságot tenni, hogy az eredményes választáshoz elegendő-e az elektorok felének regisztrációja a helyszínen, vagy jelen is kell lenniük a választások időtartama alatt. Ha a csalók lebuktak, már jön is a felmentő végkövetkeztetés: rossz a törvény.

A választások korrekt megszervezése és lebonyolítása a törvény előírása szerint az Országos Választási Irodának és a vezetőjének a feladata volt. A január 11-i események ismeretében az OVI és vezetője ennek nem tudott eleget tenni. Az OVI rosszul dátumozott meghívókat küldött az elektoroknak, volt, aki kettőt is kapott, sőt olyan is, aki már nem rendelkezik választójoggal, mégis kézbesítették számára a részvételre jogosító iratot. A szavazás helyszínén a fehér sálat viselők személyi azonosságuk igazolása nélkül juthattak be a terembe, sál és igazolvány nélkül viszont ez lehetetlen volt. Az ülésteremben kialakult viszonyokat hűen tükrözték a híradások felvételei. A 200 fős szektorokból egyszer 217, majd 239 voksot összesítettek a választási szakemberek. A gyűlés levezető elnöke Lakatos Menyhért is jelezte, csalás történt és vizsgálatot kért. Rytkó Emília, az OVI elnöke a kérés teljesítése helyett a folytatás mellett döntött. Sőt, hangfelvételek igazolják, hogy este fél nyolckor az OVI illetékese bejelentette, a buszok előálltak, haza lehet menni. (A szavazásra éjfél után került sor).

A történtek kapcsán nem az a legizgalmasabb kérdés, hogy kit terhel a felelősség, hogy a belügyminiszter által felügyelt Országos Választási Iroda miért volt képtelen a választások tisztaságát biztosítani? Nem az a szenzáció, hogy a belügyminiszter védelmébe vette az OVI-t és annak vezetőjét, őt pedig a miniszterelnök védelmezi. Hogy a nagy Medgyessy Péter továbbra is bízik belügyminiszterében, annak ellenére, hogy immár másodszor kellett a Legfelsőbb Bíróságnak elmarasztaló határozatot hoznia a választásokkal kapcsolatban. (Mint ismeretes az önkormányzati választások előtt a szavazólapokon Lamperth Mónika rendeletére változtatták meg a pártok emblémájának méretét. Az LB az intézkedést törvényellenesnek minősítette.)

A szenzáció az, hogy bár most is ugyanúgy látta az egész ország, hogy választási csalások történtek, s most is ugyanúgy, mint 2002 tavaszán az OVI és az OVB mindent szabályosnak ítélt, de most a Legfelsőbb Bíróság nem falazott nekik. Farkas Flórián büszke lehet. Amit a polgári oldal számos heves tüntetéssel sem tudott elérni, azt ő most elérte: bebizonyította, hogy a baloldali csalógépezet mégsem mindenható. Ez hatalmas diadal. Ez a győzelem a Lungo Dromé. Függetlenül attól, hogy a megismételt választásokon – remélhetően nemzetközi felügyelet mellett – ki nyer majd. Mellesleg szólva, egy profi fogadóiroda Horváth Aladárékra már egy fityinget sem tenne.