Az ügyre vonatkozó dokumentáció és az akkori jogi szabályozás áttekintése nyomán a Központi Nyomozó Főügyészség arra a következtetésre jutott, hogy a feljelentetett cselekmény nem bűncselekmény, ezért a feljelentést elutasította – közölte Fazekas Géza, akit az MTI a Magyar Nemzet csütörtöki értesülésével kapcsolatban keresett meg.

A Magyar Nemzet azt írta, az egyik feljelentőtől, Szilágyi György jobbikos képviselőtől értesült arról, hogy a Központ Nyomozó Főügyészség elutasította feljelentésüket. A döntés ellen a négy feljelentő közül Mansfeld László, az 1956-os forradalom után kivégzett Mansfeld Péter testvére élhet panasszal, nyolc napon belül.

A feljelentés felbujtóként elkövetett emberölést, hivatali visszaélést, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazást, kényszervallatást és jogellenes fogva tartást rótt a volt ügyész terhére.

Fazekas Géza az MTI-nek elmondta, az eljáró ügyész számára az akkor hatályos jogszabályok meghatározták, hogy a kérdéses ügyben a halálbüntetésen kívül más büntetés kiszabását nem indítványozhatta.

Ugyanakkor a bíróság az eset összes körülményének mérlegelésével ettől eltérő döntést is hozhatott. Ráadásul az akkor hatályos jogszabályok nem érvényesítették a súlyosítási tilalmat, tehát a Legfelsőbb Bíróság a büntetést akkor is súlyosbíthatta, ha a vádlott terhére az ügyész nem jelentett be fellebbezést – magyarázta.

Fazekas Géza közölte, ebben az ügyben nem ügyészi fellebbezésre, hanem – a rendelkezésre álló adatok szerint – a másodfokon eljárt bíróság saját hatáskörében döntött. Mivel az elsőfokú bíróság nem szabott ki halálbüntetést, a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság saját hatáskörében döntött úgy, hogy a halálbüntetést alkalmazza – fejtette ki.

Kitért arra, az akkor hatályos törvények alapján, hogyha a bűncselekmény elkövetésekor a 16. életévét betöltötte az elkövető, akkor bizonyos bűncselekmények esetében a halálbüntetés is alkalmazható volt.

Ezeket, az 1956 utáni időszakra vonatkozóan hozott bírósági ítéleteket az úgynevezett semmisségi törvények felülvizsgálták, de ebben az esetben azt kellett vizsgálni, hogy az akkori szabályok alapján történt-e olyan jogsértés, amely valakinek a terhére róható – mondta Fazekas Géza.

Utalt még a Legfelsőbb Bíróság egyik 1992-es eseti döntésére, amely kifejtette azt: „azok a hivatalos személyek, akik szabályosan kihirdetett jogszabály, és rögtönítélő bírósági eljárást kezdeményező ügyészi vád alapján ilyen eljárást lefolytatottak, halálos ítéletet hoztak, bűncselekményt önmagában ezzel nem követtek el”.

Az iratokból az is megállapítható volt, hogy az ügyész szerepe formális volt az eljárásban, nevezetesen a lefolytatott nyomozást követően az ügyészség már kész vádirattervezetet kapott a nyomozó hatóságtól. Tehát mind az ügyészi kihallgatás, mind a bírósági eljárás az esetek nagy részében, így ebben az esetben is formális volt – mondta el.

Megjegyezte, a nyomozóhatóság által készített vádirattervezet és a benyújtott vádirat megegyezett egymással.

Fazekas Géza közölte: a beszerzett iratok alapján nem merült fel olyan, hogy akár Mátsik György vagy akár más ügyész bármely eljárási cselekmény foganatosításában részt vett, vagy utasítást adott volna Mansfeld Péter ügyében.

Az 1956-os forradalmárt, Mansfeld Pétert 18 évesen 1959-ben végezték ki.

(MTI)