– Mit üzen az időközi választások eredménye a nagy pártoknak? A Fidesz mindkét voksoláson hengerelt, a szocialisták viszont Győr-Moson-Sopronban az öt százalékot sem érték el, józsefvárosi jelöltjük pedig a jobboldali ellenfelére adott szavazatok mindössze negyedét gyűjtötte össze.

– Ezek figyelemfelkeltő számok, de magyarázhatónak gondolom őket. Ha végignézzük az európai parlamenti választás eredményét, akkor azt látjuk, hogy a tíz csornai szavazókör közül hétben 70 százalék felett volt a Fidesz, az időközi választáson tapasztaltnál magasabb részvétel mellett, tehát úgy, hogy az MSZP-sek ott voltak a voksoláson. A szocialista szavazók novemberi passzivitása érthető, másrészt az MSZP nem is fektetett nagy energiát egy olyan választókerületbe, amit akkor is elveszített, amikor a legjobb napjait élte. A józsefvárosi eredményt is reálisnak gondolom, nagyjából összevág a közvélemény-kutatási adatokkal és az abból adódó következtetésekkel, hogy mennyi tartaléka lehet az MSZP-nek. Ha jövőre a szocialisták akár itt, akár országos szinten a 25-30 százalék közötti sávba tudnának kerülni, begyűjtve a nem fideszes és nem jobbikos szavazatok zömét, az már nagy siker lenne nekik.

– Csornán éppenhogy érvényes volt a szavazás, Józsefvárosban is csak az emberek negyede ment el voksolni. Közelednek a parlamenti választások, az állampolgárok aktivitása nyilván növekedni fog. De vajon meddig?

– Csorna azért is különleges hely, mert annyi a Fidesz-szavazó, hogy ha a párt nagy mozgósítást tud végrehajtani, akkor önmaga biztosítani tudja az érvényességi küszöbhöz elegendő szavazatmennyiséget a második fordulóban. Talán pont a választás közelsége is magyarázza, hogy a választók most kevéssé voltak megmozdíthatók, hiszen csak néhány hónapra választottak képviselőt. Azt mondják a közvélemény-kutatók, hogy soha ekkora kiábrándultság nem volt tapasztalható, mint most. Ám a korábbi választások közötti időszakokban azért többször is ezt megközelítő passzivitási mérték volt jellemző és aztán a szavazási kedv felfutott a kampányidőszakban, 2002-ben és 2006-ban mindenképp így történt. Nem gondolom, hogy az aktivitás beállna a szlovákiai vagy a lengyelországi szintre, ahol a magyarországinál lényegesen alacsonyabb részvételi arány jellemző.

– A Jobbik jelöltje a második fordulóban valamivel kevesebb szavazatot kapott, mint az elsőben, pedig most többen mentek el szavazni. Eddig azt gondoltuk, hogy a Jobbik, ha nem is olyan mértékben, mint az év elején, de azért lassan erősödik. Ők legalábbis ezt a képet sugallják magukról.

– Ebben az elemzőknek is szerepe van, sokat beszélünk a Jobbikról, hiszen a párt új és erőteljes szereplője lett a hazai politikai életnek: konjunktúrában van, erősen meghatározza a közbeszédet, összességében javulnak az eredményei. A párt szavazótábora ugyanakkor területileg kelet-magyarországi súlypontot mutat. Ebből adódóan Nyugat-Magyarországon, ahol a jobboldalt szinte teljesen lefedi a Fidesz, 2010-ben lehetnek egyéni választókerületek, illetve területi listák, ahol a Jobbik 10 százalék alatt maradhat. Hogy országos összesítésben pontosan mi lesz a végösszeg, azt nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy Nyugat-Magyarországon magasabb részvétel mellett a mostaninál gyengébben szerepelhetnek a jobbikos jelöltek. Ez felveti azt a kérdést is, hogy Józsefvárosban például miért nem indítottak jelöltet, s felmerül, hogy talán azért, mert itt az EP-választáson is enyhén átlag alatt teljesítettek. Vagyis Csorna mellett a nyolcadik kerületben sem számíthattak a konjunktúrájukat igazoló eredményre. Márpedig ha úgy tűnne, hogy a Jobbik rükvercbe kapcsolt, az rontaná a hangulatot, ami körülöttük kialakult.

– Eldőlt: Mesterházy Attila az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Első ránézésre riválisához, Kovács Lászlóhoz képest kevésbé karizmatikus, vitakészségben jócskán elmarad tőle és egy felmérés szerint Bokros Lajosnak is nagyobb a társadalmi támogatottsága, mint neki. Ehhez képest sokat várnak tőle a szocialisták, például azt, hogy megszólítsa más pártok szavazóit. Nem lett volna egy rutinos, vén róka jobb választás?

– Ez egy összetett probléma. Kovács László pártelnökként kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 2002-es kampányban, nagyon fontos szerepe volt abban, hogy pártja akkor győzött. De nem tudom, hogy nyolc évvel később, 2010-ben hogyan teljesítene. Ehhez kicsit hasonló, amikor a liberális vagy akár a szocialista szavazók között időről időre felbukkan a Kuncze Gábor iránti nosztalgia. Kunczének nagyon jó periódusai voltak, de azért az a politikus, aki 2007-ben otthagyta a pártelnökséget, messze nem ugyanaz volt, aki az 1994-es vagy a 2002-es kampányban a saját politikai céljainak kiválóan megfelelő produkciót tudott nyújtani. Azt gondolom, ha az MSZP megpróbálja a saját és az SZDSZ 2002-es és 2006-os táborának a maradékait a lehető legnagyobb mértékben összegyűjteni, akkor erre alkalmas egy olyan politikus, például Kovács László, aki ennek a tábornak a létrehozásában fontos szerepet játszott. Mesterházy Attilát még a szocialista szavazók is alig ismerik, ilyen értelemben valóban nincs mögötte politikai teljesítmény, illetve olyan politikai teljesítmény sincsen (teszem hozzá: még) mögötte, ami arra utalna, hogy ő az az ember, aki megújítja a baloldalt. Lendvai Ildikó sokkal többet beszélt a baloldal megújításáról az elmúlt fél évben, mint Mesterházy Attila. De persze most kezdődik a tulajdonképpeni kampány, amely kifutási lehetőséget kínál Mesterházynak. Ki fog derülni, élni tud-e vele. Emellett eléggé valószínű, hogy szerepet kap majd Kovács László és mások a szocialisták kampányában. Volna is ebben logika, mert az ellentábornak van egy kiemelkedő vezetője, Orbán Viktor, így ésszerű lehet, ha egy teamet állítanak fel vele szemben, amely az együttműködési készséget hirdetheti az egyszemélyi vezetéssel szemben.

– Ez az ő szemszögükből előrelépés ahhoz képest, hogy az európai parlamenti választás után akár fel is bomolhatott volna a párt.

– Az EP-választás után nagyon fontos volt, hogy az MSZP belső egyensúlya megmaradjon. A nyár folyamán a széteséstől menekült meg a párt. Nagy nehezen pacifikálni tudták a különböző ellenérdekelt csoportokat, és azóta is látszik, hogy nagy birkózás folyik az MSZP-n belül. Gondolok itt a fővárosban lezajlott változásokra vagy arra, hogy a nyár folyamán a tisztújítás terve lekerült a napirendről. Ott van Szili Katalin útkeresése is. Mesterházy talán amiatt is előnyös jelöltnek tűnhetett, hogy nincs olyan politikai súlya, mint amilyen más, régebbi szereplőknek, ezért olyan nagy erővel nem is tudott senkinek a lábára lépni az elmúlt években. Ellenben alaposan kitanulta az MSZP belső érdekérvényesítési mechanizmusait, önmenedzselési technikáit.

– Mesterházy Attila teljesítményeként azt szokták felhozni, hogy frakcióvezetőként sikerült biztosítania az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja támogatását. De ismerve a liberálisok elmúlt nyolc évét, ezért olyan nagyon sokat nem kellett dolgoznia.

– Illetve, ha dolgoznia kellett érte valakinek, nem biztos, hogy Mesterházy Attila volt a legbefolyásosabb tárgyaló. A szocialistáknak ma alapvetően az a legnagyobb gondja, hogy erőtlennek tűnik a pártjuk. Időnként mutatják a pártszerű működés jeleit, de mégis, bármit tesznek, a választók nagy többségének az a benyomása, hogy elillant belőlük minden erő. Pedig azért nem tétlenkedtek az elmúlt évben. Miniszterelnököt és pártelnököt váltottak, felmondták a fővárosi koalíciót, felállították majdnem az összes területi listájukat, válságot kezelnek, elkezdtek kampányolni. Tehát nem lehet azt állítani, hogy nem csinál semmit az MSZP. Az igazán nagy kérdés, hogy vajon Mesterházy Attila alkalmas-e arra, hogy erőt mutasson, van-e annyira erős személyiség, képes-e annyira erőteljes megszólalásokra, hogy ezt az enerváltságot felszámolja az MSZP-n belül és támogatói körében. Elég valószínűnek tartom, hogy a párt a mostani támogatottságához képest tud javítani, tehát fel tud jönni egy 20 százalék feletti sávba, pusztán a választási helyzetből adódóan. Ahhoz viszont, hogy a 25-30 százalékos sávot el tudja érni, ennél több kell. Nem vitatom el Mesterházy Attilától, hogy kiderülhet róla, képes erre a teljesítményre, ám az is tény, hogy eddig ilyen erényeket nem mutatott. Igaz, Angela Merkelről is nagyon sok mindent nem gondoltak az ellenfelei 2005 előtt, mégis, idén már másodszorra kancellárrá választották. Igazán erőteljes és hiteles miniszterelnök-jelölttel az MSZP nagyobb eséllyel célozhatná meg a 30 százalék körüli eredményt. Azonban az elmúlt hónapok belső tárgyalásaira éppen azért volt szükség, mert nem állt rendelkezésre ideális vagy annak látszó jelölt, így Mesterházyval vagy mással muszáj volt kockázatot vállalniuk.

– Alig több mint négy hónap van hátra az országgyűlési választások első fordulójáig, feltéve, ha arra valóban április 11-én kerül sor, mint a legtöbb elemző jósolja. A pártok már szinte beletörődtek, hogy a Fidesz nyerni fog, de nagy kérdés, hogy lesz-e reális esélye egy kétharmados győzelemre. Orbán Viktor többször figyelmeztette választóit, hogy ne álmodozzanak, ugyanakkor egyre többször játszik el nyilvánosan a kétharmados többség gondolatával. Azt mindenki sejti, érzi, hogy ebben az esetben mélyreható változásokra kerül sor. Mennyire mélyrehatóakra?

– Szerintem teljesen reális, ha nem is az egyedüli forgatókönyv, hogy a Fidesz megszerzi a parlamenti mandátumok kétharmadát. Orbán Viktor azonban nem akarja, hogy a kétharmaddal ijesztgetni lehessen, és azt sem, hogy saját szavazói elbízzák magukat. Mégis, Orbán a tagadás ellenére beszélt néhány „kétharmados” tervéről. Az alkotmánnyal kapcsolatban a legtöbbet a preambulumról szólt, amit lengyel módra változtatna meg, de a hatalommegosztás rendszerével kapcsolatosan azt mondta, hogy megtartaná az erős miniszterelnöki jogkört. Erős kormányfőként képzeli el magát, korábbi kormányzásának tapasztalatai alapján azon miniszterelnökök közé tartozna, akik a legnagyobb mértékben kihasználnák a pozícióban rejlő alkotmányos lehetőségeket. Én mindig is azt gondoltam, miért akarna Orbán Viktor közvetlen köztársaságielnök-választást, ha 2010-ben nyer? Győzelme után elfoglalhatja az erős miniszterelnöki pozíciót, minek vállalná hát a kockázatot, hogy egy év múlva, amikor ki tudja, mi lesz a helyzet, nekiinduljon egy újabb választásnak, mikor azt el is lehet veszteni? A pakliban benne volt, hogy legyen erős, de a parlament által választott köztársasági elnök, ám Orbán novemberi, kecskeméti beszédében ezt is egyértelműen kizárta. A kétharmad valójában ahhoz szükséges, hogy bizonyos kétharmados jogszabályokat meg tudjanak változtatni. Hozzányúlhatnak például az önkormányzati rendszerhez, a médiatörvényhez. Ám éppen a tekintetben tudjuk a legkevesebbet, hogy mi is volna e változtatások tartalma. Talán kiderül a kampányban, de nem lennék meglepve, ha a Fidesz a legfontosabb részleteket csak a választás után alakítaná ki és tárná a nyilvánosság elé.

Monostori Tibor