– Milyen szerepe van az NFA-nak a nemzeti földbirtok-politika érvényesítésében?
– A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elővásárlási jogával élve igyekszik gyarapítani az állami tulajdonú földvagyont. Ennek egyik célja, hogy megakadályozzuk a zsebszerződésgyanús földértékesítéseket, a másik pedig, hogy a földbirtok-politikai irányelvek szerint hasznosítható területeket szerezzünk meg. Az NFA-ról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény tételesen és egyértelműen rendelkezik erről, eszerint elsősorban a kis- és közepes méretű családi gazdálkodók gazdálkodási lehetőségeit kell előmozdítani, emellett az oktatási, kutatási intézmények földigényét is ki kell elégíteni. Az idei évben a rendelkezésre álló forrásokat 2,7 milliárd forintig már lekötöttük több mint 2700 hektárra, sőt, költségvetési forráskiegészítést kértünk, mert rendre látókörünkbe kerülnek olyan területek, melyeket illetően törvény adta kötelességünk élni elővásárlási jogunkkal.
– Hány hektáron és mennyien gazdálkodnak ma Magyarországon?
– Valamivel több mint ötmillió hektár mezőgazdasági terület van hazánkban, ebből a Nemzeti Földalapba tartozó állami tulajdonú föld nagyjából négyszázezer hektár. Ebből kiderül, hogy az NFA a hazai földhasználatot a haszonbérleteket illetően az összes terület nem egészen egy százalékán tudja alakítani. 2010-ben hozzávetőlegesen nyolcezren gazdálkodtak ezeken a területeken, ma már a haszonbérleti pályázatok nyomán több mint tizenháromezren. A 2011 óta kihirdetett pályázati eredmények tükrében elmondható, hogy a földhasználók hetvenöt százaléka őstermelő, családi gazdálkodó, egyéni mezőgazdasági vállalkozó, fiatal gazda, és csak negyedük jogi személy. Köztük is vannak olyanok, akik adózási, beszerzési vagy finanszírozási előnyök miatt jogi szempontból cégként jelennek meg, de a gyakorlatban családi gazdálkodónak minősülnek.
– A pályázatok nyertesei mellett sokan megbízási szerződés alapján hasznosítják az állami tulajdonú földeket; ők hányan vannak, és milyen szempontok szerint választja ki őket az NFA?
– Körülbelül 5 ezer ilyen szerződésünk van, ezek java része, harmincnégyezer hektár még mindig osztatlan közös tulajdonban van, s az államnak is van kisebb-nagyobb tulajdoni hányada. Az NFA-nak törvényben foglalt kötelessége a megfelelő hasznosítás, ám amíg a megosztásra nem kerül sor, ezeket a területeket jelen állapotukban nem lehet megpályáztatni. Kézenfekvő, hogy ilyen esetekben a jelenlegi földhasználókkal kötünk szerződést. Ez azonban időleges, egy évre szóló, a haszonbérleti pályázathoz hasonló kötelmekkel járó, az adott művelési ágnak megfelelő művelésben tartást előíró hasznosítás, előjogok keletkeztetése nélkül.
– Az új földtörvény azonban bevezeti a kényszerhasznosítás fogalmát, és az ezzel megbízott személy elővásárlási jogot is élvez majd.
– A két fogalom nem azonos. A kényszerhasznosítás hatósági intézkedés lesz,melynek során a játékszabályok ellen vétők földhasználati jogát az állam megszünteti, és az érintett területet kijelölés útján másnak adja hasznosításra. A megbízási szerződéssel ellenben az állam, illetve a tulajdonosi jogokat gyakorló NFA megkeresi a jelenleg pályáztatásra nem alkalmas területek vagy azokhoz közeli területek jelenlegi használóit, akik vállalják, hogy az adott művelési ágnak megfelelő módon időlegesen megművelik a kérdéses területeket. Ahogy mondtam, utóbbi esetben komoly kötelmek állnak fenn, melyek megszegése, illetve nem teljesítése esetén a szerződéstől eltérő hasznosítók kizárhatók a későbbi pályáztatásból. A megbízási szerződés ideje alatt munkatársaink azon dolgoznak, hogy mielőbb pályáztathatók legyenek ezek a területek.
– Ám addig sem tudjuk, kik hasznosítják ily módon az állami tulajdonú földek egy részét, miközben a pályázatok eredményhirdetéseit a nyertesek nevével együtt nyilvánosságra hozzák. Miért titkolóznak?
– Szó sincs titkolózásról. Ismét az NFA működését szabályozó 2010. évi LXXXVII. törvényre hivatkozom, a jogszabály kifejezett tiltást határoz meg, amikor kimondja, hogy a megbízási szerződések körében a megbízottak személyes adatait az NFA csak a jogosultnak az NFA-val való jogviszonya fennállásáig kezelheti. A megbízási szerződést legfeljebb egy gazdasági évre lehet megkötni, annak lejártával a személyes adatok alkotmányban szabályozott védelmének érdekében törölni kell őket az NFA nyilvántartásából. Közzétételi kötelezettsége sem keletkezik az NFA-nak a megbízási szerződések tekintetében, ellentétben a haszonbérleti vagy adásvételi szerződéssel, a csereszerződéssel vagy a vagyonkezelési szerződéssel.
– De tiltja-e tételesen valamilyen szabályozás, hogy a közvélemény megismerhesse a megbízási szerződéses földhasznosítók nevét, különös tekintettel arra, hogy egy bírósági döntés kifejezetten ilyen irányú adatszolgáltatásra kötelezi az NFA-t?
– Egy napilap perindítása nyomán valóban született egy ilyen értelmű elsőfokú bírósági ítélet, ha írásban is megkapjuk, el tudjuk dönteni, hogy elfogadjuk-e vagy fellebbezünk. Érdemben csak a jogerős döntés után tudunk nyilatkozni, egy biztos, bármi is lesz az, annak az NFA eleget fog tenni.
– És azt megosztják a nyilvánossággal, hogy a Fejér megyei Hantoson működő ökológiai mintagazdaságnak miért kell befejeznie tevékenységét?
– A dolog egyáltalán nem olyan nagy horderejű, mint amilyennek több sajtótermék és politikus feltünteti. 2010-ben jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy az eddigi földhasználó, egy nonprofit kft., mely az 1990-es évek óta gazdálkodik a területen, tartozik a magyar államnak. Az állam tulajdonosi jogait akkor gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ennek nyomán végrehajtást kezdeményezett, ami az említett cég felszámolásához vezetett volna. Időközben azonban az NFA lett a kérdéses területen a tulajdonosi joggyakorló, és sikerült olyan fizetési megállapodást kötnünk, aminek eleget téve a cég meg tudja fizetni tartozását az államnak, így elkerülhető a felszámolás. A haszonbérleti szerződés viszont október 31-ig szól, így egy kormánydöntés értelmében ezt a területet is meghirdettük, több tagban, egyébként minden olyan állami tulajdonú földdel együtt, melynek haszonbérlete legkésőbb 2017. október 31-én lejár. A pályázat a maga rendjén lezajlott, és valóban nem az eddigi bérlő anyaga bizonyult szakmailag a legjobbnak. Az ésszerűség azt diktálja, hogy azonos minőségű pályázatok közül az nyerjen, melynek beadója nem tartozik a magyar államnak.
– Ez világos, de ha az egyik pályázaton egy tavaly még más néven, salgótarjáni székhellyel és nem mezőgazdasági profillal működő cég nyer, akkor sokan óhatatlanul kombinálni kezdenek.
– Az NFA nem vizsgálja a pályázók előtörténetét, csakis azt vehetjük figyelembe, hogy a pályázat benyújtásakor eleget tesznek-e a feltételeknek. Azt sem mi döntjük el, ki indulhat a pályázaton, erről is törvény rendelkezik, aminek mi végrehajtói vagyunk. Minden érvényes pályázatot szakmai alapon bírálunk el. Megjegyzem, több alkalommal előfordult már, hogy egyes pályázatok vesztesei szabályos nyomozást folytatva a nyertesek után, a magántitok vagy a magánszféra határát súroló nyilatkozatokat tettek.
– Nem lenne célszerű egyszer s mindenkorra elejét venni a gyanakvásoknak, nyilvánossá téve a pályázatok egységes bírálati szempontrendszerét, az egyes paraméterekre adható pontszámokat?
– A pályázatok értékelése egy döntési folyamat, melynek dokumentumai nem nyilvánosak, csak a végeredmény. Ez minden ágazatban így van, nem csak az állami tulajdonú földek haszonbérleti pályázatainál. Ugyanakkor egy jogszabály-módosítás nyomán a Földet a gazdáknak! programban meghirdetett százezer hektárt illetően a nyertes pályázatokat anonimizálva bár, de nyilvánosságra fogjuk hozni. Ezek az NFA honlapján is elérhetők lesznek.
– Össze lehet majd hasonlítani a nyertes és az elbukott pályázatokat?
– Nem hozhatunk nyilvánosságra olyan adatot, aminek nem mi vagyunk a gazdái. A törvény értelmében a vesztes pályázatokban található információk adatgazdái a pályázók, így a beadott anyagokat visszajuttatjuk nekik. De engedjen meg egy megjegyzést, visszatérve még a pontszámokhoz! Ezek tulajdonképpen rég ismertek, hiszen van olyan országgyűlési képviselő, aki betekintési jogával élve megosztotta azokat a nyilvánossággal ilyen-olyan honlapokon. Ugyanakkor minden pályázó ugyanazt az anyagot kapja meg, ennek alapján mérlegelheti, hogy milyen vállalásokkal tud magasabb pontszámot elérni. Ezáltal nyitottak az esélyek.
– Ha már a világhálón keringő információkat említi, valóban az üzleti terv éri a legtöbb pontot?
– A gazdálkodási terv rendkívül fontos kritérium. A pályázó ebben tudja bemutatni, milyen tevékenységet kíván végezni, miként tudja vállalásait teljesíteni. Ez a legfőbb alapja annak, hogy az első gazdálkodási év után egyrészt dokumentációval alátámasztott írásos beszámolóval, másrészt helyszíni szemlével ellenőrizzük a nyerteseket. Hadd tegyem hozzá, amikor több ezer hektáros területek kerültek egy-egy haszonbérlő használatába a korábbi tulajdonosi joggyakorlók időszakában, senki meg nem kérdezte tőlük, mégis milyen tevékenységet kívánnak folytatni azon a földön.
– Van még kellemetlen kérdésünk: nem tartja összeférhetetlenségnek, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park vagyonkezelésébe adott állami tulajdonú földterületekre kiírt pályázatok egyikét az NFA Hajdú-Bihar megyei vezetője nyerte?
– Ez egy rendkívül félreértett vagy félremagyarázott helyzet. Amikor a kormány tavasszal határozott a Földet a gazdáknak! program beindításáról, azt mindjárt két részre osztotta: százezer hektáron közvetlenül a Nemzeti Földalapkezelő gyakorolja a tulajdonosi jogokat, százezer hektár pedig a tíz nemzeti park vagyonkezelésében van. Ez azért alakult így, mert a törvény tételesen előír számukra természetvédelmi célú vagyonkezelési feladatokat. Ez a tulajdonjogi ügyeket leszámítva minden olyan jogosultsággal és kötelezettséggel együtt jár, amelyeket az NFA gyakorol a hozzá tartozó területeken. A helyi természetvédelmi sajátosságokhoz igazodó hasznosítás a nemzeti parkok hatáskörébe tartozik, és erre az NFA semelyik szervének nincs befolyása. A pályázatot a nemzeti park írja ki és bírálja el, nem pedig az NFA. Ezen túlmenően a kérdéses pályázatot egy gazdasági társaság nyerte, más kérdés, hogy ezzel milyen tulajdonosi jogviszonyban áll vagy épp nem áll az illető kormánytisztviselő. Nem történt jogszabálysértés, nem áll fönn összeférhetetlenség, és az NFA belső szabályzata sem sérült. A törvény aprólékos részletességgel szabályozza, mi minősül összeférhetetlenségnek. A megyei irodáink egyébként sem hoznak döntéseket pályázati ügyekben, csak az előkészítő folyamatokban vesznek részt. Hozzáteszem, belső szabályzatunk szerint a megyei osztályokon dolgozó kollégáim jelzik is, ha úgy érzik, hogy személyük egy-egy pályázati döntés előkészítésénél összeférhetetlen, mert a pályázó mondjuk osztálytársa volt, vagy más befolyásoló körülmény állhat fenn.
– Azt is jelzik, ha politikai szereplők bukkannak fel a láthatáron, vagy esetleg valamilyen nyomásgyakorlási kísérlettel találkoznak?
– A jogszabály nem diszkriminál, a pályázaton való indulás szempontjából lényegtelen, hogy valaki milyen világnézetű, milyen az érdeklődési köre, esetleg politikus-e. Csak az számít, hogy érvényesen pályázik-e vagy sem. Nekünk az a feladatunk, hogy szigorúan betartsunk minden jogszabályi előírást. Nyomásgyakorlási kísérletről sem jött hír, ilyesminek egyébként sem volna értelme, hiszen a rendszer zárt, olyannyira, hogy az értékelést végző kollégáinknak jelenteniük kell, ha bármilyen közéleti, politikai összejövetelre meghívják őket, és munkáltatóként nekem kell eldöntenem, elmehet-e vagy sem. Az esetek kilencvenkilenc százalékában erre nem adok engedélyt.
Ágoston Balázs
DR. SEBESTYÉN RÓBERT
Agrármérnök, agrárközgazdász, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elnöke
1955-ben született Budapesten.
A tatai Jávorka Sándor Mezőgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán diplomázott, 1986-ban doktori fokozatot szerzett.
1981-től 1987-ig a Hőgyészi Állami Gazdaságban, majd részvénytársaságként működő jogutódjában volt gyakornok, szakmai titkár, főkönyvelő, később közgazdasági igazgatóhelyettes, vállalati biztos, vezérigazgató, az igazgatóság tagja.
1983-ban a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát központi agronómusaként is tevékenykedett, közben 1983 decemberétől 1985 januárjáig farmgyakorlaton volt és egyetemi doktori disszertációjához gyűjtött anyagot az Egyesült Államokban.
1997-től 2001-ig az ÁB Aegon Általános Biztosító Rt. mezőgazdasági üzletágvezetője volt.
2002 januárjától 2002 júliusáig a Magyar Nemzeti Földalap Közhasznú Társaság ügyvezetőjeként, 2002 augusztusa és 2007 júniusa között az első Nemzeti Földalapkezelő Szervezet főosztályvezető-helyetteseként tevékenykedett.
2007 júliusától 2010 augusztusáig a Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. munkatársa volt speciális hitelkezelési szakterületen.
2010. szeptember 1. óta az újraalapított Nemzeti Földalapkezelő Szervezet elnöke. Maga is gazdálkodik, mai napig őstermelő.
Nős, felesége szintén agrármérnök, két felnőtt gyermekük van.
