Csak egy kis pánik

Tömegével jelentetik meg cikkeiket az ellenzéki médiumok a magyar–lengyel barátság állítólagos válságáról. Az Azonnali arról írt, hogy Magyarország „egyre látványosabb oroszbarátsága” és Lengyelország oroszellenessége nem tűnt „áthidalhatatlan problémának” egészen a háború kitöréséig, amely után a Jarosław Kaczyński vezette lengyelek a gazdasági szankciók terén is radikálisabb álláspontot képviselnek a magyaroknál; ezzel pedig „nyilvánvalóvá válik a törésvonal Magyarország és Lengyelország között”. A Válasz Online egy volt tiszteletbeli konzullal, Artur Balázzsal készített interjút, aki azt állította: „Attól tartok, hogy Orbán Viktor – azzal, hogy fenntartja a viszonyát Putyinnal – a történelem legrosszabb magyar–lengyel és magyar–EU-viszonyát teremti meg.” A legerősebb cikkcímet pedig a lengyel ellenzéki Rzeczpospolita adta, amely – félreértelmezve a magyar kormányfő egyik interjújában elhangzottakat – a következőkkel ütötte fel írását: „Oroszország Ukrajnát támadja, Orbán pedig hátba szúrja Lengyelországot.” Az írásban pedig azt fejtegeti, hogy Orbán Viktor „a putyinizmus magyar változatát építi, és Európának ezen a részén a magyar kormányfő az orosz befolyás kirendeltségévé, képviselőjévé vált”. Olyan hamis állítások is megjelentek a lengyel baloldali médiában, miszerint Magyarország akadályozta volna az oroszellenes szankciók elfogadását, illetve ne tenne meg mindent a hazánkba érkező menekültek nemzetiségi hovatartozás nélküli befogadása és ellátása érdekében.

Túlzó állítások

A fenti idézetek olyan képet vetítenek elénk, mintha az orosz–ukrán konfliktus kapcsán lassan véget ért volna a jó viszony Lengyelországgal.

– Habár az Oroszországhoz való viszony a háború kitörése óta nehezen megkerülhető kérdéssé vált a két nemzet kapcsolatában, az ennek megromlásáról szóló hírek erősen túlzóak és manipulatívak. Sokan, például Brüsszelben vagy az adott ország ellenzékének a köreiben ugyanis nem nézik jó szemmel azt a lengyel–magyar barátságot, amelynek jegyében a két ország, kibővülve a másik két visegrádi állammal, hatékonyan lép fel fontos Európa-politikai kérdésekben, és egy sajátos közép-európai álláspontot jelenít meg – mondta a Demokratának Szakáli István Loránd, a Századvég gazdaságstratégiai és gazdaságpolitikai műhelyének vezetője, akinek egyik legfőbb kutatási területe a közép-európai és a visegrádi együttműködés. Hozzátette: a lengyel kormánypárti politikusok és a média tartózkodik Magyarország nyílt bírálatától, és arra törekszik, hogy a viszonyulásbéli különbségeket és azok hátterét reálisan, higgadtan mutassa be. A szakértő meglátását Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőnek a Polsat Newsnak adott interjúja is alátámasztja, amelyben kijelentette: „Mivel Orbán Viktor miniszterelnök elfogadta a szankciókat, ez azt jelenti, hogy elítéli az agressziót, így itt semmiféle célozgatásnak helye nincs.”

Dobrowiecki Péter Lengyelország-szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Magyar–Német Intézetének projektmenedzsere szerint azonban a magyar kormány lengyelországi politikai és társadalmi támogatottsága valóban sokat csökkent a háborúra adott eltérő kormányzati válasz hatásaként. Ennek jelei, hogy a lengyel sajtó egy része Magyarországot sokszor Ukrajnával nem eléggé szolidáris államnak mutatja be, amely nem lép fel kellő eréllyel Vlagyimir Putyinnal szemben.

– A lengyel politikai elit számára a magyar keleti nyitás kérdése leginkább a magyar–orosz kapcsolatok kérdésére szorítkozott. Eddig nem bontotta meg a lengyel–magyar szövetséget a két ország eltérő Oroszország-politikája, ez azonban a háború kitörésével megváltozott – mutat rá a szakember.

A lengyelek Trianonja

Hogy miért eltérő az Oroszországgal szembeni viszony, arra a történelmi tények adnak magyarázatot. Bár a XIX–XX. században hazánknak is szembe kellett néznie orosz vagy a szovjet támadásokkal, azok Magyarország egzisztenciáját nem fenyegették annyira, mint Lengyelországét. A lengyel történelem három legfájóbb tragédiája is a keleti szomszédhoz köthető: 1795-ben a Habsburg– és az Orosz Birodalom, majd az 1918-as újjászületés után 1939-ben a nemzetiszocialista Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás között Lengyelországot, utóbbi után egy évvel pedig csaknem 22 ezer katonát és hivatalnokot – köztük orvosokat, papokat, tanárokat, tiszteket – végeztek ki a szovjetek a Szmolenszk melletti katinyi erdőkben. A szovjetek az áldozatok dokumentumainak jelentős részét megsemmisítették, a megmaradtakat pedig titkosították, és annak ellenére, hogy a rendszerváltás hajnalán Mihail Gorbacsov pártfőtitkár idején elismerték, hogy ők követték el a tömeggyilkosságot, Moszkva a mai napig felszabadító hadjáratnak minősíti az 1939-es intervenciót.

A lengyel emlékezet új fejezete 2007 novemberétől kezdődött, amikor a lengyel parlament alsóháza, a szejm április 13-át a katinyi bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Azonban hiába szorgalmazzák a mai napig nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek, hogy az ügyet népirtásként zárják le jogilag, Oroszország pusztán elévült bűncselekményként értékeli a vérengzést. Sőt az orosz legfőbb katonai ügyész 2010-ben kijelentette: nem lát okot arra, hogy a meggyilkoltakat a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják. Ebben a felfokozott hangulatban következett be az a 96 áldozatot követelő légi katasztrófa 2010. április 10-én Szmolenszkben, ahol a lengyel elit jelentős része odaveszett, köztük Lech Kaczyński elnök és felesége, Maria, Ryszard Kaczorowski, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke és számos parlamenti képviselő, illetve katonai parancsnok. Az utasok eredetileg a katinyi mészárlás hetvenedik évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségére tartottak, így a közvélemény sokáig az orosz nemzetbiztonsági szolgálatot, az FSZB-t vádolta meg szándékos emberöléssel. Később a lengyel ügyészség azt állapította meg, hogy orosz légiirányítók követték el a gyilkosságot, a Kreml ugyanakkor tagadta a vádakat.

További ütközőpont, ami nemcsak Lengyelország, hanem Litvánia, Lettország és Észtország érdekét is sérti, az ezen államok között fekvő, az Európai Unióba így beékelt moszkvai fennhatóságú kalinyigrádi terület, ahol Oroszország kiépítette legjelentősebb balti-tengeri haditengerészeti és katonai bázisát.

Ideiglenes válság

Annak ellenére, hogy sokaknak politikai érdeke a lengyel–magyar kapcsolatok sérülése, és valóban eltér az oroszokhoz való viszonyulás a két nemzet politikájában, szakértők szerint csak ideiglenes problémát jelenthet a háború eredményezte törésvonal.

– Meggyőződésem, hogy az évezredes múltra visszatekintő magyar–lengyel barátság ezt a próbatételt is túl fogja élni. Minden azon múlik, hogy akiknek a cselekedetei közvetlen hatással vannak a viszony alakítására, elég bölcsek lesznek-e ahhoz, hogy ne indítsanak el visszafordíthatatlan folyamatokat – mutat rá Szakáli.

Dobrowiecki szerint a mostani, érzelmileg rendkívül felfokozott helyzetben megértően és türelemmel kell kezelni a lengyel sajtóban és közbeszédben előforduló kritikus hangokat, amelyekről úgy véli, egy részük a magyar kormány korábbi lengyelországi támogatóitól származik.

– Nem szabad alábecsülni ezeknek a jelentőségét, hiszen megfelelő állami válasz, jelzés és fellépés hiányában az új helyzet veszélyes lehet a kétoldalú kapcsolatok stabilitására. A lengyelekkel ápolt jó viszony érzésem szerint helyreállítható. Azért is szükséges volna, mert a két ország közötti baráti kapcsolat feladásával egyik legfontosabb politikai szövetségesét és kiemelkedő gazdasági partnerét veszítené el Magyarország – mondja a szakértő.