Családokkal karöltve gyógyítunk

– Miért van szükség arra a három centrumkórházra, amit az Egészséges Budapest programban irányzott elő a kormány?

– Kezdetben három centrumkórház megépítését hagyta jóvá a kormány, amelyhez aztán csatlakozott a Szent János Kórház mint kisebb centrum, így négy központ látja majd el a fővárost és az agglomerációt. Ezek teljes mértékben lefedik a térség lakosságát, vagyis megvalósítják a sürgősségi ellátást, a fekvő-, és járóbeteg-ellátást, valamint természetesen az egynapos sebészetet is. Egyetlen valódi zöldmezős beruházásként épül meg a Dél-budai Centrumkórház, amely az elmúlt száz év legnagyobb egészségügyi beruházása lesz.

– A tervpályázat lezárult. Milyen folyamatok előzték meg a tervek elkészítését?

– Demográfiai és orvos­szak­mai kutatások, valamint a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház ellátási mutatóit és az ott dolgozók szakmai tapasztalatait is beépítettük az elvárási követelményekbe. A szakmai stáb nemcsak a jelenlegi igényeket vizsgálta, hanem a jövőben várható szükségleteket is. Emellett a rendkívül felgyorsult orvostechnológiai fejlődés kihívásait is figyelembe kellett vennünk. Az is a feladatunk, hogy olyan kórházat tervezzünk és építsünk meg, amely rugalmasan tudja fogadni a jövő eszközparkját is. Hiszen az új elvárásokkal és az orvostudomány rohamos fejlődésével a kórházak csak nehezen tudnak lépést tartani. A gyógyítást körülvevő infrastruktúrát fel kell készíteni arra, hogy a változó trendeket is fogadni tudja.

– Egyágyas kórtermek, közösségi terek. Ez az új kórházépítészeti trend?

– A modern kórház funkciójában a járóbeteg-ellátás egyre nagyobb szerepet kap, míg a költséges fekvőbeteg-ellátás szükségessége folyamatosan csökken. A statisztikák szerint az egynapos műtétek száma az elmúlt években jelentősen nőtt, ez a szám a jövőben exponenciálisan emelkedik tovább. A közlekedési szempontok tehát kiemelkedően fontosak. Éppen ezért épül a Dél-budai Centrumkórház a főváros egyik ütőere mellé. Az intézmény tervezése során kiemelkedően fontos volt a közlekedési szempontok figyelembevétele is. Fontos, hogy a kórház tömegközlekedéssel és személygépkocsival egyaránt jól megközelíthető legyen. A másik lényeges szempont, hogy a betegeket és hozzátartozóikat olyan emberi közegben tudjuk elhelyezni, ahol számos hasznos funkció és szolgáltatás segíti őket az ott-tartózkodásuk alatt. Egy kórházban a betegek az állapotuk miatt is korlátozva vannak, nekünk viszont az a feladatunk, hogy olyan kórházat építsünk, ahol minden funkció és szolgáltatás a gyógyulás érdekében ezt a nehézséget segít átvészelni a családoknak.

– Úgy tudom, ön fontos szerepet szán a gyógyításban a hozzátartozóknak is. Mit értsünk ezen?

– Nem szabad lebecsülni a hozzátartozói gondoskodás és szeretet erejét. A betegeket lábadozásuk alatt nem szabad izolálni, a hozzátartozókat pedig látogatási renddel korlátozni – kivéve természetesen egyes speciális területeket. Amennyiben a beteg állapota engedi, meg kell teremteni a lehetőséget a családdal történő közös időtöltésre. Én azt szoktam mondani, hogy az egészségügyben dolgozóknak meg kell fogniuk a betegek kezét, de véleményem szerint ugyanennyire fontos, hogy megteremtsük a lehetőségét annak, hogy a betegeknek a szeretteik is megfoghassák a kezüket. A család aktív szerepet kell hogy kapjon a gyógyításban, de ehhez nekünk kell biztosítanunk a feltételeket. A betegszobáknak tehát alapeleme kell legyen a családi zóna, ahol a hozzátartozók nem zavarják a személyzet mozgását. Az egyágyas kórtermekben adottak lesznek a feltételek a család jelenlétéhez. Ha a beteg állapota engedi, akkor a közösségi terekben folytatódhat a szociális kapcsolattartás egészen a gyógyulásig, vagyis a zárójelentés kiállításának napjáig.

– Nem fog ez a szabadságra törekvés ütközni a gyógyításhoz gyakran indokolt szigorúbb rendszerekkel?

– Az első és legfontosabb feladatunk a legmagasabb szintű betegbiztonság megteremtése. Ide nemcsak az tartozik, hogy magas színvonalú és szakszerű ellátást nyújtunk, hanem az is, hogy a szó klasszikus értelmében vett biztonságot is megteremtjük. A Dél-budai Centrumkórház egészségplázaként is funk­cio­nál majd, ami azt jelenti, hogy az integrált szupermarket, az éttermek és más szolgáltatások mindenki számára elérhetők lesznek. A gyógyítási zónákba azonban a látogatók csak ellenőrzött feltételek mellett léphetnek be.

– Mi indokolja a kórházi ellátás centrumintézményekbe való koncentrálását? Nem lesz ettől még nagyobb várakozó tömeg?

– Arra törekszünk, hogy a Dél-budai Centrumkórházhoz tartozó közel 1,2 millió lakosnak ne kelljen bizonyos ellátásokért más, távolabbi intézményt felkeresnie, tulajdonképpen az égésplasztikát kivéve ebben az intézményben minden gyógykezelés rendelkezésre áll majd – például szívsebészet, érsebészet, transz­plantáció. Emellett olyan mennyiségű diagnosztikai eszközparkot is tervezünk, hogy ne kelljen például hosszú időt várni az ultramodern CT-re vagy az MRI-re. Éppen ezért merjük kijelenteni, hogy a centrumból beteget nem küldünk tovább, csak akkor, ha hosszabb műtét utáni vagy krónikus ellátást igénylő betegről, illetve ellátásról van szó. A központok létrejöttével szerintem mindenképpen szükségszerűvé válik a főváros és az agglomeráció ellátási térképének újragondolása és a centrumokhoz igazítása.

– Milyen további különlegességekkel szolgál majd az évszázad egészségügyi beruházása?

– Az országban elsőként külön mentősávunk lesz a kórház megközelítéséhez, A kórház a sztráda és a 7-es út között, a Dobogó nevű városrészben épül majd, vagyis maximálisan biztosítani tudjuk a jó megközelíthetőséget. Nagy hangsúlyt helyezünk a sürgősségi ellátásra, ebbe a szívsebészettől az ortopédiai sérüléseken át az érsebészetig minden beletartozik. Ennek úgy kell működnie, hogy miután kiemelik a helikopterből a beteget, a lehető legrövidebb idő alatt, és értelemszerűen a legrövidebb úton, a sokktalanító, vagy a szükséges azonnali vizsgálatok után a műtőbe kerülhessen. Ebből is az látszik, hogy a gyógyulási esélyeket minden ellátás során óriási mértékben szeretnénk a betegutak lerövidítésével javítani. A különböző ellátási területeket úgy helyezzük el, hogy azok a fizikai kapcsolat miatt az intézményen belüli szállítási időt is lerövidítsék. Emellett kiemelten kezeljük a betegellátás minőségének javítását.

– Az egyágyas kórterem mint jellemző elhelyezési forma létezik máshol is?

– Magyarországon nincs ilyen. Tudomásom szerint külföldön is rendkívül ritka, viszont az új építésű kórházakban már nagyrészt törekednek a kialakítására, ahol erre lehetőség adódik. Több külföldi intézményt is meglátogattunk, és az ottani tapasztalatok szerint például a szívsebészeti betegek az egyágyas kórteremben lényegesen jobban gyógyulnak. Kisebb az elesések száma, kevesebb a gyógyszertévesztés, minimálisak a kórházi fertőzések. Azonban ténylegesen nem egyágyas szobákat kell mindenütt elképzelni, mert több kórterem között speciális hangszigetelésű elválasztó falak lesznek, amelyek segítségévek két, szükség esetén akár több kórterem is egybenyitható. Emellett arra is törekszünk, hogy indokolt esetben a hozzátartozok is ott tudjanak maradni a beteg mellett. A modern egészségügy gyermekkórtermekre vonatkozó ajánlását is teljesítjük, vagyis olyan helyiségekben gondolkodunk, ahol a gyermekek biztonságban és nem magányosan érezhetik magukat a szülők szeretetteljes ottléte mellett…

– Nem túl költséges ez a megoldás?

– A közvetlen költségeket tekintve drágább, viszont a hosszú távú eredményt, a jobb gyógyulási eredményből adódó össztársadalmi hasznot nézve olcsóbb. Emellett a beruházásnál arra is törekszünk, hogy zöldenergiával működtessük a kórházat, vagyis a fenntartási költségeket a lehetőségekhez képest minimalizálni szeretnénk. Az energiaszámlát például jelentősen csökkentik az úgynevezett fény­udvarok, amelyek természetes fénnyel látják el az intézményt. Emellett geotermikus energiát használunk majd, és még sorolhatnám.

– Az évszázad beruházása mellett az évszázad szemléletváltása is lehet az új kórház. Ön egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy vissza szeretné adni az orvosokat a betegeknek.

– Igen, mivel a beruházás központjában a beteg áll, szeretnénk „visszaadni” az orvoskollégákat a betegeknek. Ez konkrétan azt is jelenti, hogy a modern technikának és az új betegútszervezési rendszernek köszönhetően az orvos több időt tölthet majd a páciensekkel. Klasszikus értelemben vett orvosi szobák nem is lesznek. A szakmai teameknek létrehozunk rekreációs tereket, tetőkerteket, ahol feltöltődni, beszélgetni és pihenni is tudnak. Kialakítunk ezenkívül üvegfalú munkaállomásokat, ahol az orvosok saját chipkártyájukkal léphetnek be a kórházi rendszerbe, és innentől kezdve bárhol elvégezhetik az éppen szükséges adminisztrációt, leletezhetnek vagy zárójelentést is írhatnak. A konzultációs termeket megbeszélésekhez vagy értekezletekhez egy gombnyomással okoseszközökkel foglalhatják le. A nővérállomások elhelyezésénél arra törekszünk, hogy a betegszobákra minél nagyobb legyen a rálátás, valamint azokhoz minél közelebb legyenek megtalálhatók. Az ellátásban mátrixrendszer kialakítását tervezzük, amely azt jelenti, hogy a különféle belgyógyászati és sebészeti területek is egy-egy egységes mátrixot képeznek. Ez a Szent Imre-kórházban jól működik. Egyébként az okoseszközökkel nemcsak a tárgyalótermeket, hanem például a vizsgálókat, kezelőket és más termeket is lefoglalhatják a különböző osztályok munkatársai. Mindez azt szolgálja, hogy az orvosok több időt tölthessenek a betegekkel, hiszen ők a legfontosabbak. A betegnek éreznie kell, hogy a gyógyítás során megfogjuk a kezét, hogy az orvosok és ápolók az ő gyógyulásáért vannak.

– A Dél-budai Centrumkórház amolyan zászlóshajója lesz a magyar egészségügynek. Azt mondta, több lesz, mint egy kórház. Hogy kell ezt érteni?

– A DBC amolyan mini egészségváros lesz, hiszen szinte az ellátási terület központjában helyezkedik el, és hozzávetőlegesen naponta ezres nagyságrendű látogató és beteg fordul majd meg itt. Ezért is fontos, hogy felruházzuk az intézményt az úgynevezett egészségpláza funkcióval. Közösségi tereket, például éttermeket, postahivatalt, szupermarketet alakítunk ki, vagyis minden olyan szolgáltatást próbálunk biztosítani, amelyek által a gyógyulás ideje alatt a betegek kevésbé érzik meg megszokott mindennapjaik komfortjának hiányát. Jellemző, hogy az épületkomplexumot egy széles, a bevásárlóközpontokban jellemző közösségi térfolyam szeli át, amely a DBC főütőereként funkciónál, könnyű megközelítést biztosítva minden egységhez és szolgáltatóhoz.

– Vagyis hogy a kórházi kezelésre jelenleg jellemző kiszolgáltatottság helyett teljes életet tudjon élni a beteg. Van ennek bármi előképe?

– Nyugaton már van erre példa. Mi továbbfejlesztjük az ott működő szisztémát. Bécsben például az AKH földszintjén Spar közért működik, bankok, trafikok, lottózók, pizzériák találhatók.

– Többes számban beszél, vagyis csapatmunka az új intézményi struktúra kitalálása. Eddig megszokhattuk, hogy az orvoslással kapcsolatos intézményfejlesztéseknél kizárólag az orvosi szempontokat részesítették előnyben. Milyen más szakemberek segítségét kérték ki ezúttal?

– Jól látja. A szakértői csapat rengeteg kutatást végzett, hogy miként lehet még inkább betegbaráttá, még biztonságosabbá, gyorsabbá, hatékonyabbá tenni az intézmény működését, beleértve természetesen a hotelszolgáltatást is. Egy kórház menedzsmentje számára nem az a legfontosabb, hogy a dolgozók szeressék, hanem az, hogy a betegek érdekében hozzanak előremutató intézkedéseket, és emellett ugyanilyen lényeges a betegek visszajelzése az intézmény felé. Nálunk, a Szent Imre-kórházban a dolgozók a menedzsmenttel közösen egyértelműen azon fáradoznak, hogy az intézmény minél stabilabb, a betegellátás pedig minél magasabb színvonalú legyen. Munkatársaim egymással is jó kapcsolatot ápolnak, ezt segítendő rendszeresen szervezünk tréningeket és különféle rendezvényeket is. Az intézmény ilyen irányú szemléletváltása rengeteg pozitív eredményt hozott. A betegpanaszok nagyon ritkák.

– Mi lesz a Szent Imre-kórházzal?

– A Szent Imre-kórház háttérintézményként beolvad az új kórházba. A jelenlegi létszám persze ott nem lesz majd elegendő, hiszen a Szent Imre-kórházban ezer ember dolgozik, míg az új intézményben hozzávetőlegesen háromezer dolgozóra lesz szükség. Azt az örökséget ugyanakkor szeretnénk továbbvinni, hogy a Dél-budai Centrumkórházat is az oktatás szolgálatába állítsuk, vagyis orvosszakmai továbbképzés, rezidensek és hallgatók, valamint ápolók oktatása is történjen majd. Ennek érdekében óriási előadótermek, auditoriumok, valamint skill laborok kerülnek kialakításra. Ha éppen valamelyik műtőben szívműtét folyik, azt a hallgatók például óriási LED-panelen követhetik nyomon, miközben akár interaktívan is tudnak az operáló csapattal beszélgetni. Ez azért is előnyös, mert értelemszerűen többtucatnyi hallgató nem lehet jelen személyesen a műtőben. Bízunk benne, hogy az egyetem együttműködésével a DBC egy képzési centrum funkciót is betölt majd.

– Lesz mindehhez elég szakember? Hisz jelenleg munkaerőhiány van az egészségügyben.

– Olyan emberközpontú, modern munkahelyet fogunk létrehozni, amely minden szakember számára vonzó lesz majd. Nyitottak szeretnénk maradni a vidékről érkező orvosok és ápolók számára is, akiknek a lakhatását egy nővér- és orvosszálló segíti majd. Sok esetben a családtagok egyike nem tudja gyakorolni a szakmáját, amíg a gyermekei bizonyos kort el nem érnek. Ennek megoldására kialakítunk egy hatvanfős bölcsődét és egy hatvanfős óvodát is az intézmény területén a dolgozók gyermeki részére. Bizakodó vagyok, az elmúlt egy-másfél évben híre ment az itteni szakmai munkának, és már most több külföldön élő magyar szakember és itthoni orvosi team is megkeresett bennünket, hogy érdeklődjön a lehetőségekről. Emellett egy ösztöndíjprogramot is tervezünk indítani a pályakezdők megnyerésére. De úgy gondolom, hogy a kormány hathatós intézkedései, mint például a szakdolgozók, illetve az orvosok bérének az emelése az egészségügyi életpályamodellek iránti érdeklődést is megerősítették az elmúlt időszakban.