Az üzleti szellemű megközelítés szerint az iskola elsődleges célja a munkaerőpiacra felkészíteni a tanulót, mert ez a pénzpiac érdeke. A kétszintű vizsgát piaci szempontok alapján tervezték, ennek megfelelő célokat jelöltek meg, új normákat határoztak meg. A műveltség erőszakos átalakítása a cél. A kétszintű érettségi vizsga várható eredményei: soha nem látott módon rontja az általános műveltséget, szétzilálja az osztályközösségeket, az iskolák megszűnnek a közszolgálat intézményei lenni és szolgáltató üzemekké válnak. Szóvá kell tenni azt is, hogy mindez példátlan módon rontja a tanulási esélyeket.

A most véget ért tanév az új – kétszintű – érettségire való felkészüléssel telt el. Felfokozott izgalommal, félelemmel várták a tanárok, tanulók és a szülők. Az egyetemi vezetők és tanárok is, akiknek most először nincs beleszólásuk abba, hogy kik lesznek a hallgatóik, pedig mégiscsak fontos, hogy kik kerülnek az egyetemi padokba.

Alig kezdődött el az érettségi vizsga, óriási botrány robbant ki: az interneten nyilvánosságra kerültek a matematikatételek, majd más tárgyakból is kiszivárogtak a kérdések. Ez a csoda is három napig tartott, már senki sem beszél az indiszkrécióról, a baloldali sajtó biztosan nem. Július végén új válsághelyzet alakult ki, a kétszintű érettségi rendszer lehetetlen helyzetbe hozta az egyetemi felvételre pályázókat és az egyetemeket. Hála a sajtónak, erről is megfeledkezik majd a közvélemény. Mi azonban nem feledkezhetünk meg két fontos tényről. Az egyik az, hogy ezek a botrányok előre láthatóak voltak, a másik az, hogy a károk nagyobbik része még nem is látszik.

Az 1850 körül bevezetett érettségi vizsga a magyar közoktatás minőségének hatékony biztosítéka volt. Egy évszázadon keresztül ez a vizsga tette jogosulttá a diákot, hogy egyetemen vagy főiskolán tovább tanuljon, és alkalmassá tette tisztviselői munkára is. A magyar középiskolát azonban az ötvenes évektől kezdve több megrázkódtatás érte. Gondoljunk a hatvanas, hetvenes években a 4+2-es, a 3+3-as szakközépiskolák bevezetésére, az érettségi vizsga osztályzásának (rövid ideig tartó) eltörlésére, a történelemérettségi átmeneti kiiktatására és így tovább.

Az elmúlt húsz évben szerves társadalmi-pedagógiai és demográfiai folyamatok átalakították az iskolaszerkezetet. A politika ezt az átalakulást úgy fékezte és ellensúlyozta, hogy az egységes iskolának biztosított elsőbbséget, a közoktatás jól ismert dualitását (általános és középiskola együtt létezése) igyekezett felszámolni. Ideológiai okokból meghirdették a tankötelezettség kiterjesztését 18 éves korra anélkül, hogy az iskolaszerkezet alkalmas lenne erre az átalakulásra. A diákság nagy többsége 18 éves koráig olyan iskolába jár, amely a tanulmányok befejezése után érettségit ad, az ifjúság 70 százaléka már érettségizik (közben a szakképzést sikerült leépíteni). Ilyen körülmények között a hagyományos érettségi elveszítette tekintélyét, értékét, szabályozó szerepét.

A politikai döntésekre befolyással bíró oktatási szakemberek 1994 óta azt mondják, hogy az érettségi tömegessé válásának korában a kétszintű érettségi modell bevezetése lehet alkalmas a közoktatás minőségének biztosítására, egységének megteremtésére, az egyetemi továbbtanulás előszűrésére. Azonban a kétszintű érettségi vizsga bevezetése mellett szóló érvelés logikailag is támadható. Az minden szakember számára nyilvánvaló, hogy az érettségit meg kell újítani, senki sem gondolhatja azonban, hogy a hagyományos érettségi vizsga alternatívája a kétszintű érettségi vizsga lenne.

A kétszintű érettségi bevezetése azzal jár, hogy két évvel az érettségi vizsga előtt a diákokat választás elé állítják. A 10. évfolyam vége előtt, 16 évesen kell eldönteniük, hogy mely tárgyakból kívánnak magasabb és mely tárgyakból alacsonyabb szinten (eufemisztikusan: középszinten) érettségi vizsgát tenni.

Nem az a baj, hogy két szinten vizsgáznak, hanem az, hogy két szinten készülnek, és a diákoknak az iskola megengedi, sőt kikényszeríti, hogy döntsenek arról, mit tanulnak emelt szinten és mit csökkentett módban. A két szintre kétféle követelményrendszer alapján, kétféle tananyag alapján kell felkészülni. A két szint követelményrendszere tartalmi, formai és pedagógiai célok tekintetében is különböző! A magasabb szint követelményrendszere nem az alacsonyabb szint bővítése, hanem egészen más. Mást kell tanulnia annak, aki magasabb szinten szeretne érettségizni és mást, aki az alacsonyabb szintet választja.

A középszint követelményrendszere – ahogyan vártuk – nagyon alacsony volt, sőt a várakozást alulmúlta. Vastag könyvet töltene meg az idei érettségi feladatok szakmai elelemzése. Csak néhány példát említsünk. Matematika középszintű érettségin meg kellett határozni egy gömb térfogatát, ha adva van a sugara. A feladatok nagy része a tanulók rendelkezésére álló táblázat segítségével gondolkodás nélkül megoldható volt. A jelöltek vihogva áramoltak ki az iskolából, nem hittek a szemüknek. „Ezt kár volt kilopni” – mondták. Hasonló a helyzet az emelt szinttel is, csak az kis mértékben nehezebb feladatot jelentett, de legalább annyi nyelvi, szakmai hibát. És akkor nem említettük a többi érettségi tárgyat.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jövőre nézve az egyik legfőbb baj az, hogy a következő tanévben a tanítás célját, tartalmát, módját az idei érettségi kérdései, feladatai előre meghatározzák. A tanárok félretolnak tantervet, tankönyvet, a legfontosabb útmutató az előző évi vizsga lesz.

A kétszintű érettségi vizsga melletti döntés további következménye az is, hogy azokból a tantárgyakból, amelyekből sem alacsonyabb, sem magasabb szinten nem kívánnak a tanulók érettségizni, akár már 16 éves korban be is fejeződik a tanulás és a tanítás. Hiszen a középiskola utolsó két éve az érettségire felkészülés ideje lesz. Miért tanítanák a tanárok, miért tanulnának a tanulók például fizikát, ha nem érettségiznek belőle? Ez azt jelenti, hogy a középiskolai fizikatanítás 16 éves korban befejeződik. Majdnem akkor, amikor kezdeni kellene. A fizikához ugyanis – nem győzzük hangsúlyozni – olyan összetett képességek és készségek kellenek, amelyek korábban nem alakulnak ki: szükség van intuícióra, fizikai szemléletre, matematikai tudásra, szépérzékre.

Tudjuk, az egyetemek, főiskolák nem a középiskolai ismeretanyagra építenek, hiszen közmondásos a mindenkori első egyetemi előadás bevezetője: „felejtsenek el mindent, amit a gimnáziumban tanultak”. A felsőoktatás nem tart igényt az emelt szintű vizsgára, az idei érettségi vizsgák 5 százalékát tették le emelt szinten. Ennek a finanszírozással összefüggő okai is vannak, de világosan kitűnik, hogy nem látják az emelt szintet szükségesnek a továbbtanuláshoz, mivel egyik szint sem biztosítja azt, amire az egyetemeknek szükségük lenne. A felsőoktatás az érettségizettek intelligenciájára, irodalmi élményeire, fegyelmezett gondolkodására, a tudás értékelésére, megbecsülésére, a tanulásban kitartásra számít.

Az új érettségi rendszer káros hatással lesz a közösségekre és a diákok személyiségére. A diákoknak 16 évesen a 10. évfolyamon el kell eldönteniük, hogy két év múlva melyik tárgyból fognak magasabb és melyik tárgyból alacsonyabb szinten érettségi vizsgát tenni (most ne vitassuk meg, hogy elvárható-e az, hogy egy 16 éves diáknak pontos elképzelése legyen arról, merre akar továbbtanulni, mi szeretne lenni). Az osztály egyik része a magasabb szint mellett dönt matematikából, a másik része az alacsonyabb szint mellett. Ettől kezdve kettéválik az osztály, mert különböző óraszám szerint tanulják a matematikát, különböző tanterv szerint. Az osztály közösségét tovább hasítja majd a magyar nyelv és irodalom, ugyancsak a választott szintek szerint. A harmadik hasadási front a történelem.

Bizonyosan lesz olyan tanuló, aki 16 évesen azt mondja, hogy matematikából magasabb szinten, magyarból alacsonyabb (közép-) szinten, történelemből magasabb szinten érettségizne. És lesz olyan is, aki épp fordítva. Mások máshová sorolják magukat. Az osztály így nyolc részre szakadhat, de még ez sem elég, a helyzetet bonyolítják az idegen nyelvek és választható szintjeik, a nem kötelező érettségi tárgyak és azok szintjei. Az eredmény: az osztály szétesik, a diákok atomizálódnak. Attól félek, egy emberöltő múlva eltűnik a magyar kultúrából az érettségi találkozók szokása és szertartása.

A középiskola utolsó két éve államilag finanszírozott magántanulók tanfolyamrendszerévé alakul majd. Hiába keressük a közös tanulás élményét. Lehetetlenné válik a 17-18 éves korban kialakuló kohézió, barátság, szolidaritás, elkerülhetetlen lesz az individualizálódás. Az iskola nevelő feladata is megszűnik. Minden diák a saját céljaival foglalkozik, saját egyéni karrierjét építi. (Gondoljuk csak meg, esély sincs arra, hogy valaki – mondjuk – súgjon az osztálytársának.)

Már évtizedekkel ezelőtt bevezették az érettségi vizsgát követő felvételi vizsgákat. A felvételi vizsgák követelményei azonban csak igen kis mértékben tükrözték a felsőoktatás igényeit, a felvételi vizsgák tételeit nem az egyetemek állították össze, hanem a minisztérium háttérintézetei. A nyolcvanas évek végétől aztán a felvételi vizsga kiváltotta az érettségit. Ebben a torz megoldásban keresendő a kétszintű érettségi egyik gyökere.

A kétszintű érettségi vizsga mellett leggyakoribb érvelés az érettségi vizsga és az egyetemi felvételi vizsga kettősségének megszüntetését hangsúlyozza. Az új érettségi a tanulók úgymond tehermentesítését szolgálja, mert az érettségi emelt szintje a szakirányú egyetemi továbbtanuláshoz biztosít útlevelet (vízumot?). Így szükségtelenné (és lehetetlenné) válnak a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgái. A látszólag diákbarát szándék azonban álszentnek minősíthető. Sokkal könnyebb volt a tanulónak, amikor az érettségi után elment az egyetemre felvételi vizsgát tenni, mint most az iskolában letenni a középszintű írásbeli és szóbeli vizsgákat, emelt szinten pedig ugyanezt különböző helyeken és időpontokban végigcsinálni.

E tekintetben semmi sem változott: a kérdéseket a háttérintézetben állítják össze, az emelt szintű érettségit az iskolán kívül külső bizottság előtt abszolválják, legfeljebb annyival hátrányosabb most a tanulók helyzete, hogy egy lóra kell feltenniük mindent. Semmi sem lett egyszerűbb, semmi sem emberségesebb, és az igazságosság sem jutott érvényre. A kialakuló magas ponthatárok mind az egyetemeket, mind a diákokat lehetetlen helyzetbe hozták.

Bebizonyosodott: az új érettségi vizsga – túl a jogi szempontból vitatott kérdéseken – nem alkalmas a felvételi szűrésre. Korábban a felvételi teljesítmények (az elért pontok) eloszlása a haranggörbére emlékeztetett. Most a felvételi pontszámok eloszlása nagy lineáris szakaszokat tartalmaz, az elért pontok pedig ezáltal nagy konstansokból, és innen-onnan szerzett jutalompontokból állnak össze.

Az érettségi vizsga az idén könnyű volt, a többi feltétel teljesítése nehéz. Az elért érettségi (felvételi) pontszámban alig jelenik meg a középiskolában megszerzett tudás, ezzel szemben nagy súllyal szerepeltek a nyelvvizsgák. Ez a fő probléma. Az új érettségi rendszer az esélytelenség forrása, ez a felvételi pontszámok és eredmények eloszlásából jól látható. Ez a rendszer egyszerűen kirekesztő: esélyt csak annak ad, aki olyan tehetős családba születik, ahol biztosítják a gyermeknek a két – felső fokú – nyelvvizsgát, ami gyakorlatilag elérhetetlen huzamos külföldön töltött évek nélkül. A gyermek nem tehet arról, hogy hová született, de ennek esetleges hátrányait mostantól az új rendszer bevezetésével felerősítve egy életen át cipeli.

A következő tanévben várhatóan a nyelvvizsgák megszerzésére fordítják majd idejüket és energiájukat a továbbtanulni vágyó diákok. Sokan heteken keresztül hiányozni fognak az iskolából, iskolán kívüli tanfolyamokra és órákra járnak. Áthelyeződnek a hangsúlyok. Mivel a gyermekeink pontokért hajtanak, a tudásért már alig fog valaki tanulni. És ez baj. A viták elfedik szemünk elől azt, ami sokkal nagyobb veszély minden eddiginél. Ahogy a tiszai ciánszennyezést is kihevertük, a feledés homálya borul majd az érettségi tételekkel kapcsolatos mostani botrány is. Nem fogjuk azonban kiheverni a hosszabb távra kiható lényegi bajt, hogy az új generációk tudása folyamatosan csökken. Ennek pedig unokáink, a mostaniak után érkező generációk lesznek az egyre kétségbeesettebb kárvallottjai, mert ők már csak a cselédek cselédei lehetnek.