10,3%

Magyarországon sikerült az uniós átlag alá szorítani az iskolaelhagyók arányát. Az eredmény egy része a lányoknak köszönhető, akik a fiúknál nagyobb arány­ban hajlandóak befejezni tanulmányaikat. A tanodák és a Biztos Kezdet Gyerekházak hálózatának bővítése további javulást hozhat.

Európa-szerte komoly problémának számít, hogy magas azoknak a gyerekeknek az aránya, akik idő előtt abbahagyják a tanulást, így végzettség nélkül vagy alacsony képzettséggel lépnek ki az oktatási rendszerből. Tizenévesen a lemorzsolódottak, később a munkanélküliek seregét gyarapítják. Az uniós oktatáspolitikusok e helyzet javítására azt a célt tűzték maguk elé, hogy a tagországokban 2020-ra 10 százalékra szorítsák le az iskolaelhagyók arányát.

Magyarország komolyan vette az Európa 2020 stratégiai programban megfogalmazottakat. Annyira, hogy már a 2014-15-ös tanévre sikerült 0,5 százalékponttal csökkenteni a korai iskolaelhagyók arányát, s az országos átlag a kitűzött célt megközelítő 10,3 százalék lett az idén lezárult tanév végére. Ez az érték alacsonyabb az uniós adatnál. Ez elsősorban a lányoknak köszönhető, a körükben mért 1,1 százalékos javulás jelentősen hozzájárult az átlagérték alakulásához.

Arra azonban egyelőre nincs okunk, hogy elégedetten hátradőljünk a fotelban. A leszakadók aránya továbbra is magas Észak-Magyarországon (18,4%), még messze van az az állapot, hogy ott is elérjük a Közép-Magyarországra jellemző 7,2 százalékos adatot.

Ám a 10,3 százalékos adat mögött is sok erőfeszítés van. Az első áttörést az jelentette, hogy a kormányzat az iskoláztatási támogatás folyósítását iskolalátogatáshoz kötötte a 2010–2011-es tanévtől kezdve. Ez azt jelentette, hogy az igazolatlan órákat halmozó diákok szüleit értesítették, az Államkincstár a továbbiakban nem folyósítja a korábban járó összeget. Az intézkedésnek köszönhetően 4 év alatt 57 százalékkal csökkent az igazolatlanul hiányzó tanulók száma az általános, közép- és szakiskolákban. Márpedig az iskolaelhagyók zöme a végzetes lépés előtt csak alkalomszerűen látogatta az órákat.

A tanodák és a Biztos Kezdet Gyerekházak hálózata is hozzájárult a sikerhez. Ezek az intézmények elsősorban azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújtanak segítséget, akiknek a nehéz anyagi körülmények, vagy a zűrös családi élet miatt okoz leküzdhetetlen nehézségeket a tanulás. E hálózatok továbbfejlesztésére az előttünk álló két évben 8 milliárd forintot költünk majd, ami a legszegényebb régiókban jelenthet komoly segítséget a tizenéveseknek. Mindezek mellett várhatóan a bővülő munkaerőpiac is tanulásra ösztönzi majd a fiatalokat. A szólamból kézzel fogható valóság lehet, hogy az tud boldogulni, aki nem zárja le idő előtt a tanulóéveket.