Az évek óta egyre riasztóbb formában jelentkező pangásról sokszor és sokan írták meg véleményüket, ötleteket vetettek fel a helyzet orvoslására, csak éppen semmi nem változott. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben kezdeményezte Herényi Károly a tavat érintő, harminc éve fennálló motorcsónakázási tilalom feloldását.

– Az elmúlt másfél évtized a balatoni idegenforgalom leggyászosabb 15 éve az ott eltöltött vendégéjszakák, a bevételek, valamint a tó környékének lesújtó állapota tekintetében. A táj szépsége önmagában már nem elég a boldoguláshoz, versenytársaink elhúztak mellettünk, és ha megépül az M7-es, még egyszerűbb lesz a horvát tengerpart elérése – nyilatkozta a Demokratának a képviselő. Mindenekelőtt tanulmánytervet kért a Balatoni Fejlesztési Tanácstól (BFT), amelynek ismeretében igenlő válasz esetén elő- és utóidényben – ekkor a víz alacsony hőfoka miatt már nemigen fürdőznek az emberek – vizsgálta volna meg a motorcsónakázás gazdasági vonzatát. Példaként említette az osztrák Wörther See-t, ahol jól működik a motorcsónakok bérleti rendszere, valamint a svájci-német határon lévő, Balatonnál alig kisebb Bodeni-tavat, amelyre 50 ezer vízi járművet engedélyeztek. Ami a zajártalmat illeti, nem tartja kizáró tényezőnek, mert ma már olyan motorokat használnak, hogy szinte nem is hallani, a környezetszennyezés elektromos motorokkal kiküszöbölhető, veszélyesség tekintetében pedig egy szörfdeszka is fejbe vághatja az előtte keresztben úszót.

Noha a jet-ski bevezetéséről szó sem volt, a BFT a tanulmányterv elkészítését elutasította. Ennek következtében az egész felvetés ugyan átmenetileg okafogyottá vált, ám csak idő kérdése, hogy az érdekelt vállalkozói réteg, mert a háttérben ők állnak, mikor próbálja meg újból becserkészni valamelyik honatyát. Herényi Károly hangsúlyozta, hogy ő a vendéglátósok és a szállodások egyre kilátástalanabb helyzetén kívánt segíteni felvetésével és sajnálja az elutasítást, mert a motorcsónakázás olyan vagyonosabb kört hozhatna külföldről, amelyik aztán jó hírét kelti a Balatonnak. Egyébként azt sem bánja, ha az idegenforgalmat nem a motorcsónakázás engedélyezése lendíti fel, ő maga különben is gyakorló vitorlázó, csak valami történjék már, amihez megvalósítható ötleteket vár.

Ehhez a Demokrata a maga részéről alább megteszi javaslatát, de előbb nézzük, milyen fogadtatásban részesült a képviselő elképzelése.

A tervet helyeslő Orosz Sándor, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának MSZP-s alelnöke megkeresésünkre nem válaszolt. Vele ellentétben bővebben fejtette ki álláspontját Illés Zoltán, a bizottság tagja.

– Aki ezt javasolja, azoknak a szekértolója, akik el akarják adni a járműveket, másrészt olyan embereket képvisel, akiknek semmi sem drága. Ők már megszedték magukat és azt gondolják, hogy bármit megtehetnek a pénzük segítségével. Márpedig az a világ, amelyben csak a pénznek van értéke és helye, a környezetnek pedig nincs, elfogadhatatlan számomra, ezért nem is szeretnék ilyenben élni – bosszankodik a környezetvédő. Szerinte a megnövekedett motorzaj zavarná, sőt elűzné a fürdőzőket és pihenni vágyókat, márpedig a sekély vizű Balaton elsősorban fürdőzésre alkalmas kellemes hőmérsékletű tó. Vele ellentétben Európa más tavainál senki sem úszkál a jéghideg vízben, tehát más jelenti a turizmus számára a vonzerőt. Balesetveszélyessége még akkor sem csökkenne, ha a strandok környékéről kitiltanák, olyan motor pedig nem létezik, amelyik ne okozna környezetszennyezést, hiszen a világ legjobb benzin és dízel üzemű motorjai esetében is lehetetlen kiküszöbölni az olajszármazékok környezetbe jutását. Esetünkben ezt eleve a vízbe vezetik, de oda jut a kenőolaj is, ami a sekély tavaknál végzetes következményekkel járhat, mivel teljesen tönkreteheti a tó élővilágát, ráadásul a fürdőző is benyelheti a vízen úszó olajfoltot. Az elektromos motor sem megoldás, hiszen azoknál meg az akkumulátorok savszennyezése érvényesül, nagyméretű hajókat mozgató, nagy teljesítményű elektromos motorokat különben sem tudnak jelenleg gyártani.

Bezeréti Katalin, Balatonföldvár polgármestere úgy látja, hogy a motorcsónakázási tilalom feloldásától egyesek az Adriával példálózva várják a turizmus fellendülését és a fizetőképes vendégkör megjelenését.

– Csak arra nem gondolnak, hogy a meglévő, egyébként nagyon jó kikötők nem tudják fogadni a motorosokat. Nincs kiépített tankolási lehetőség és jelenleg a szabad helyek korlátozott száma még a vitorlás turizmust is gátolja. Nekünk nem az Adriára kellene hasonlítanunk, hanem a Balaton sajátos adottságait kellene kihasználnunk, ezért a további fejlesztés iránya a vitorlázás mellett a horgászturizmus fellendítése lehetne, aminek érdekében teremtsék meg a horgászok és sétálók számára a vízhez jutás lehetőségét, mert jelenleg még az sem adott – említ még néhányat a megvalósítható tervek közül. Az elő- és utóidényi bevezetést egyébként azért is tartja vágyálomnak, mert az üzletek, szórakozóhelyek és kiszolgálóegységek zárva tartása aligha vonzaná a turistát. Hozzáteszi, hogy a Halászati Rt.-nek inkább haltelepítéssel kellene foglalkoznia az üzleti célú halászat megszüntetése mellett, hiszen még az óceánokkal körülvett Ausztrália is azon gondolkodik, hogy horgászvízzé nyilvánítja a tengerpartját, mert a horgászat jobb üzlet a halászatnál.

Balatonföldvárt jellegénél fogva elsősorban a kisgyermekes családok és a középkorúak választják nyaralásuk célpontjául, s ez a réteg fizetőképes, tehát érdemes az igényeihez alkalmazkodva fejleszteni és jobb kiszolgálásukat biztosítani.

Megkérdeztük több, a szakmában évtizedek óta dolgozó, tapasztalt idegenvezető véleményét is az elképzeléssel kapcsolatban. Dr. Süveges Károlyné német csoportokat kalauzol. Kezdetektől fogva határozott álláspontja, hogy vendégei a nyugalmat szeretik, számukra szóba sem jöhet a zajosság. Igaz ugyan, hogy az általa vezetett ötven év körüli réteg nem a legtehetősebb, ám ha tehetné, sem hozna magával motorcsónakot. Lajta Dénes francia-német-angol nyelvű csoportokkal dolgozik, és eddig ő sem találkozott motorcsónakpártiakkal. Pluhár Emília idegenvezető, egyben a fiatal utánpótlás oktatója a környező országok szláv nyelvű turistáit ismerteti meg hazánk értékeivel. Úgy tapasztalja, hogy ők a táj szépsége, a fürdőzés és a szolgáltatások miatt érkeznek az országba. Szívesen vízibicikliznek, ami az idegenvezető szempontjából megnyugtatóbb, mint az ellenőrizhetetlen és veszélyes motorcsónakázás.

A Spartacus Vitorlásegyesület sportigazgatója, Erdélyi Béla egyszerűen felháborítónak tartja még a motorcsónakázás lehetőségének felvetését is. Mivel a víz hihetetlen mértékben viszi a hangot, vízi emberként tapasztalatból tudja, hogy akár egyetlen csónak motorzaja is 2-3 kilométerre elhallatszik. Annak idején csupán a tihanyi nagyszálló körzetében engedélyezték, de Balatonföldváron is hallani lehetett. Szerinte a Dunán és a Tiszán, ahol rendszeres a zajjal járó folyami hajózás, nyugodtan motorozhatnának a sportág szerelmesei.

Idézzük fel, hogy miért is szüntették meg a motorcsónakozást a Balatonon harminc évvel ezelőtt. Herényi Károly úgy tudja, hogy politikai döntés volt, mert Kádárék nem akarták, hogy a tó mellett pihenő magyar munkás azt lássa, miként szelik gondtalanul a hullámokat a nyugat-európai turisták. Lehet, hogy ez is közrejátszott, ám az annál inkább, hogy több baleset történt, míg egy osztrák fürdőző szétszabdalása után végleg leállították a motorcsónak-közlekedést.

Az idegenforgalmi szakkönyvek a tó üdülő jellegét emelik ki, bizonyos szempontból gyógyvíznek tekintik, mert a benne való fürdés egyesíti a szénsavas, a nap- és iszapfürdő hatásait. A tó vonzáskörzetében történelmi várak (északon pl. Veszprém, Nagyvázsony, Várpalota, Sümeg, délen Ozora, Simontornya), kastélyok (Keszthely), várjátékok nyújthatnak kulturális élményt. A hajózás tekintetében a motoros egyenjárművek helyett vissza lehetne állítani a Kisfaludy Sándor nevét viselő első lapátkerekes hajó romantikáját, szemet gyönyörködtető példája a népművészetnek a buzsáki és a karádi hímzés, az endrédi csipke, a sümegi és tüskevári fazekasság, a somogyi pásztorok faragásai az országban a legszebbek közé tartoznak. Többek között ezekre kéne felhívni a figyelmet. És hogy szép-e a táj, amely önmagában már nem elég a boldogsághoz? Jókai Mór nem véletlenül választotta Füredet nyaralóhelyéül, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Illyés Gyula verseiben adott hangot csodálatának. Vajon rosszul láttak?

Hogy miért csökkent a Balaton vonzereje, arról a Demokrata 2004/29. száma számolt be lehangoló cikkében. Eltűnőben a szépség, a romantika, az érték, helyettük a tó jellegétől idegen műtárgyak, üzletek, ízléstelen villák, diszkóricsaj riasztják az idevetődőt. Meg kellene tisztítani a haramiaszemléletű kereskedőktől is a környéket és elővenni említett költőink verseit, amelyek tálcán kínálják az ötleteket a Balaton idegenforgalmának felélesztéséhez. Csupán nevéhez méltóvá kellene tenni a magyar tengert, és akkor az átutazó nem az Adriát választaná úticélként.