A magyar hadisírgondozás közel százesztendős múltra tekint vissza: az Osztrák–Magyar Monarchia Császári és Királyi Hadügyminisztériuma 1915 novemberében szervezte meg a katonai temetők létesítésével, fenntartásával, illetve az első világháború nagy számú hősi halottjának nyilvántartásával foglalkozó osztályát, a magyar országgyűlés pedig az 1917. évi VIII. törvénycikkben úgy rendelkezett, hogy minden város és község örökítse meg a hazáért életüket áldozók emlékét, s minden év májusának utolsó vasárnapja a Hősök napja legyen. A nagy világégés után 1936-ig a Honvédelmi Minisztérium 4. (jóléti) osztálya, 1937-től 1940-ig a Hadisírgondozási Osztály, 1941-től 1945-ig pedig a 22. (veszteségi) osztály feladata volt a hősök nyughelyének ápolása.

Az 1930-as években e feladatkörhöz a nyugalmazott honvédek, a rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák istápolása is hozzátartozott. A korabeli magyar társadalom egésze magáénak érezte a nemes ügyet, amit több civil szerveződés is felkarolt, például a József királyi herceg fővédnöksége alatt álló Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület, az 1927-ben alapított, a mohácsi csata hőseit eltemető főúrnőről nevezett Országos Kanizsai Dorottya Bizottság, melynek fővédnöke Horthy Miklós kormányzó hitvese, Purgly Magdolna volt, elnöke pedig gróf Bethlen Istvánné.

A második világháború folyamán új honvédelmi minisztériumi rendelettel szabályozták az emberveszteség nyilvántartását, a belügyi tárca pedig az említett 1917-es törvénnyel összhangban az 1938 után életüket áldozó hősök emlékét is megörökíteni rendelte.

Az 1945 utáni szovjet megszállás és az idegen bolsevista szuronyok árnyékában berendezkedő kommunista rémuralom azután a legbarbárabb módon felszámolta nem csupán az intézményes hadisírgondozást, de sok esetben nagy igyekezettel, tervezett és szervezett aljassággal a hadisírokat és az emlékműveket is.

A hazaárulás-számba menő vörös embertelenség legsötétebb példája a Rákoskeresztúri Új köztemetőben létesített Hősök temetőjében nyugvó több mint tízezer első és második világháborús hősi halott sírjának felszámolása, az életüket áldozók haló porainak és csontjainak nyom nélküli megsemmisítése. Ezen évtizedekben beteljesülni látszott a múlt eltörlésének, a nemzeti önazonosság felszámolásának kommunista programja, és azon kétségbeejtő helyzet állt elő, hogy miközben a bűnösökként megbélyegzett, holtukban is gyalázott magyar hősök emlékét is igyekeztek kitörölni, a hazánk földjén elesett idegen katonák, legfőképp a szovjet Vörös Hadsereg harcosainak emlékművek százait emelték. Ekkor állították fel az 1945. évi IX. törvény által előírt obeliszket a budapesti Szabadság téren, mely mindmáig ott komorul. Az 1947. évi XIX. törvényben pedig elrendelték, hogy minden község saját költségvetése terhére köteles a területén lévő szovjet katonai emlékműveket és hadisírokat gondozni. Két évvel később azután arról is jogszabály született, hogy az érintett földterületeket községi tulajdonba kell venni.

Honvédő hőseink helyett tehát a megszállók emlékét kellett kötelezően őrizni és ápolni egészen 1990-ig. 1993-ban a Honvédelmi Minisztérium keretén belül létrejött a Honvéd Hagyományőrző Iroda (majd 1997 őszétől Hadisírgondozó Iroda), melynek – 1999-ig Erdős László ezredes vezetésével – legfőbb célkitűzése az volt, hogy Németországgal, illetve Oroszországgal hadisír-gondozási egyezmény köttessék. Ennek nyomán jött létre az oroszországi Boldirevkában az I. Magyar Központi Katonai Temető, majd Rudkinóban a II. Magyar Központi Katonai Temető létrehozásáról (itt több mint ötvenezer eltűnt, illetve munkaszolgálatos emlékét is ápolják), és a magyar földben nyugvó német katonák számára is több temető és emlékmű létesült.

Oroszország területén ma már 370-nél több magyar hadifogoly-emlékmű is található. A hadifogságban meghaltak pontos számát csak becsülni lehet, a legóvatosabb számítások mintegy kétszázezer főről szólnak (ami meghaladja a harci cselekmények során elesett mintegy száznyolcvanezres veszteséget!), de vannak hétszázezres becslések is. Az orosz fél eddig hatvannyolcezer nevet adott át, sajnos a hadifoglyok sorsa nehezen követhető, mert a Szovjetunió területén létezett fő- és altáborok térben és időben mozogtak, egy adott tábort nem egyszer elköltöztettek. A nyilvántartások így roppant hiányosak és hézagosak, ráadásul a foglyok nevét a táborokban bemondás, hallás alapján írták le cirill betűkkel, ami már eleve magában hordozta a pontatlanság lehetőségét.

Hazánk – a genfi konvenció irányelveihez is igazodva – kétoldalú hadisír-gondozási egyezményt kötött Romániával, Szlovéniával, Olaszországgal, Moldovával és Ukrajnával is, mely garantálja a hazánk területén elesett idegen katonák temetőinek védettségét, illetve a más országok földjén hősi halált halt magyar katonák emlékének gondos ápolását. Fehéroroszországgal épp most van folyamatban az ilyen irányú kapcsolatfelvétel, sajnálatos módon Szlovákiával és Szerbiával azonban mindmáig nem sikerült ugyanilyen megállapodást kötni…

1999 őszén a Hadisírgondozó Irodát megszüntették, feladatait a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeuma (HM HIM) vette át, ezen intézmény keretein belül munkálkodtak tovább a hadisírgondozás ügyét magukra vállalók, a német és orosz kapcsolatok erősítésén túl nagy hangsúlyt helyezve a HM HIM Központi Irattárában található veszteségi dokumentumok feltárására és rendszerezésére. Ebben kiemelkedő szerepe volt dr. Bús János alezredesnek, aki a dr. Szabó Péter alezredessel közösen írott Béke poraikra I., II és III dokumentum-emlékkötet összeállításával a második világháború utáni első igazán komoly és részletes veszteséglistát állította össze úgy a keleti, mint a nyugati hadszíntér vonatkozásában. 2001 nyarán dr. Holló József vezérőrnagy lett a HM HIM vezetője, aki közvetlen irányítása alá vonta a hadisírgondozás ügyét, amiért az azt megelőző időszakban dr. Ravasz István alezredes, majd Horváth Lajos főtanácsos felelt.

A 2010-es kormányváltás után a Honvédelmi Minisztériumon belül létrejött a Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal, vezetőjévé dr. Töll László alezredest nevezték ki, a hivatal később a Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály, majd tavaly december óta Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály néven munkálkodik, nem csupán a nevében foglalt legközvetlenebb feladatok ellátása útján, hanem célul tűzve ki azt is, hogy a hadisírgondozás társadalmi üggyé váljon. Ennek érdekében megalapították a Magyar Hadisírgondozásért kitüntető cím névre keresztelt elismerést, melyet olyan hazai és külföldi személyek kaphatnak meg, akik önkéntesen és jelentősen hozzájárulnak a magyar hadisírok és emlékművek gondozásához.

A társadalmi megbecsültség visszaállítása érdekében 2011 őszén elindították a www.hadisir.hu honlapot, ahol több mint hetvenezer, a második világháború keleti frontjain és Magyarország területén hősi halált halt magyar honvéd adatai is hozzáférhetők a keresőfelületen, egyre többük neve mellett korabeli fotóval, veszteségi kartonnal, kitüntetéseikkel. Az adatbázis folyamatosan bővül.

Új időszámítás kezdődött tehát a magyar hadisírgondozásban, ami nem csupán kegyeleti okokból kötelessége az utókornak, hanem azért is, mert ideje annyi hazug, bűntudatot sulykoló évtized után visszavenni igaz történelmünket és hőseinket. Ahhoz azonban, hogy a hazáért elesettek emlékének ápolásában magasabb fokozatra lehessen kapcsolni, szükség volt a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosítására, így a jogszabály szövege 2012. január 1-jével több fontos passzussal egészült ki. A módosítás értelmében a hősi temető és a hősi temetési hely védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek, megvalósításában az állami és önkormányzati szervek, az egyházak, a civil szervezetek, valamint a jogi és természetes személyek egyaránt közreműködnek.

A hősi temetők és temetési helyek kijelölése, minősítése, az exhumálás, a síremlékek felújítása, elbontása a honvédelmi miniszter joga, s azt is rögzíti a jogszabály, hogy a hősi temetési hely mentes a sírhelyre vonatkozó megváltási és újraváltási díj megfizetésének kötelezettsége alól. A törvény értelmében a hősi temetőhöz, hősi temetési helyhez fűződő, nemzeti értéket hordozó örökségnek az oktatási programokban is meg kell jelennie.

A Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztályának vezetője jelenleg Maruzs Roland őrnagy, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy az intézmény feltett szándéka nemzeti hősi pantheon kialakítása a Fiumei úti temető 52-es parcellájában. A tervek szerint ide temetik át külhonból és belföldről egyaránt a világháborúk legkiemelkedőbb magyar hőseit, illetve a legmagasabb katonai kitüntetések birtokosait.

Ennek jegyében tavaly novemberben ünnepélyes keretek között helyezték végső nyugalomra az elit rohamtüzérséget 1943-ban felállító vitéz Barankay József századost, aki 1944 júliusában halt hősi halált a keleti fronton, illetve vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagyot, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőjét, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjének tulajdonosát. Ugyancsak célkitűzés az Új Köztemető említett hősi temetőjében egykor nyugvó hősök emlékének megörökítése, ehhez Bécsből kell visszaszármaztatni azt a több mint tízezer nevet, melynek még a jegyzékét is megsemmisítették a kommunista diktatúra idején.

Maruzs Roland azt is megjegyezte, hogy a hősi halottak megítélésében nincs helyük politikai ideológiáknak. Ugyanolyan hősök az első és második világháborús magyar honvédek, mint a Rongyos Gárda önkéntesei, a munkaszolgálatosok vagy épp a magyar Vörös Hadsereg katonái, akik 1919-ben a románok, a szerbek és a csehek elleni honvédő háborúban küzdöttek.

Maruzs őrnagy arról is beszámolt a Demokratának, hogy március közepén elkezdődött a hazánk területén található hadisírok és hősi emlékművek felmérése. A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya – az említett törvénymódosítás által adatkérésre felhatalmazva – a Belügyminisztérium informatikai rendszerének segítségével kérdőívet juttat el az ország mind a 3177 településének önkormányzatához, melyben nemcsak általános információkat kérnek, hanem az egyes településeken hősi halált haltak neveit, nemzetiségét és minél részletesebb adatait.

Ilyen alapos felmérés még soha nem készült, legutóbb 1948-ban került sor hasonlóra, de csak a második világháborús hadisírokra vonatkozóan. E számbavétel azért nagyon fontos, mert jövőre lesz az első világháború századik évfordulója, melynek kapcsán számos megemlékezésre és kegyeleti eseményre kerül sor a Centenáriumi Emlékbizottsággal együttműködésben.

Az információk feldolgozása után a hadisírok és katonatemetők nagyszabású felújítása következik, a tervek szerint legalább száznyolcvan helyen. E téren azonban már most is eredményekről lehet beszámolni. Az idei Hősök napjára megújult a Farkasréti temető úgynevezett VK (volt katonai) parcellája, melynek sírjai egészen tavalyig nem is minősültek védetteknek, így számtalan rátemetés történt az elmúlt évtizedben is. A teljesítmény annál inkább elismerésre méltó, hiszen a rendelkezésre álló pénzügyi keret évente mindössze néhány tízmillió forint.

A hadisírok a jövőben egységes alakú, színű, feliratú sírkövet kapnak, a Farkasréti temető említett parcellájában felújított sírokat ünnepélyes keretek között avatják újra a Hősök napja alkalmából. Ezzel párhuzamosan számos helyen folynak a munkálatok, s a Honvédelmi Minisztérium a Farkasréti temető további katonasírjainak felújítását is tervbe vette, mondta el Kiss Balázs tanácsos, tartalékos főhadnagy, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya belföldi hadisír-szakreferense, aki egyébként – még a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaként – a Somogy megyében található hadisírok, hősi emlékművek és emlékhelyek felmérése érdekében végzett tevékenységéért tavaly megkapta a III. osztályú Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címet.

Ugyancsak a Farkasréti temetőhöz kötődő hír, hogy végre restaurálták Vámossy Tibor, a Rongyos Gárda egyik hősi halottjának (akiről vitéz Somogyváry Gyula is megemlékezett a nyugat-magyarországi fölkelést megörökítő És mégis élünk című regényében) síremlékét, melynek avatása is a közeljövőben várható. Az idei Hősök napjára – melynek központi rendezvényén, május 26-án reggel 9 órakor Hende Csaba honvédelmi miniszter mond beszédet a budapesti Hősök terén – azonban nem csupán a fővárosban, hanem Hódmezővásárhelyen, Várpalotán és az ország más településein is számos hadisírt újítottak fel.

Az évtizedek mulasztásait pótló munkálatok országszerte folytatódnak, és abban a Katona-Suli programhoz kapcsolódva diákok is részt vesznek majd.

Ágoston Balázs

Az új köznevelési törvény értelmében a jövőben az eredményes érettségi vizsga egyik feltétele ötven óra közösségi szolgálat teljesítése. Ez lehet akár a hadisírgondozásban való részvétel is, amihez jó keretet ad a KatonaSuli program (www.katonasuli.hu). A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának munkatársa, Szabó Zoltán őrnagy által koordinált program céljai között a hazaszeretetre való nevelés mellett a honvédelmi ismeretek terjesztése, a hazafias honvédelmi nevelés és a katonai hivatás valóságos bemutatása szerepel. Bár a sorkötelezettséget 2004-ben felfüggesztették, a honvédelmi kötelezettség nem szűnt meg. Utóbbi mindenki ügye, az ehhez szükséges alapismereteket lehet elsajátítani a programban. Nem kiképzésről, nem is a leventemozgalom újjáélesztéséről van szó, hanem önkéntes együttműködésről az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatási intézményekkel, ennek keretében általános iskolákban szakkör jelleggel, a középiskolákban választható érettségi tárgyként, a felsőoktatásban pedig kreditértékű fölvehető tárgyként kínál ismereteket a program. Az ebben önként részt vevők olyan, a civil életben is hasznos ismereteket kapnak, mint például tereptan, térképészeti alapismeretek, elsősegélynyújtás és így tovább. Szabó őrnagytól megtudtuk, hogy jövőre várhatóan már 2500 középiskolás diák és közel nyolcszáz felsőoktatásban tanuló hallgató vesz részt a programban, melynek operatív, napi szintű koordinálásában a területileg illetékes alakulatok aktívan részt vesznek.