Digitális szabadságharc
Véget vetne a kormány a globális techvállalatok önkényes, ideológiai alapú cenzúrájának, rákényszerítve őket a szabadságjogok tiszteletben tartására. Az erről szóló törvénytervezet márciusban kerül az Országgyűlés elé.
Stílszerűen a Facebookon jelentette be Varga Judit igazságügyi miniszter, hogy más, a témában illetékes állami intézmények vezetőivel konzultálva a szaktárca jövő hónapban a parlament elé terjeszti a nagy nemzetközi techvállalatok hazai működését megregulázó jogszabály tervezetét.
„Semmi mást nem szeretnénk elérni a nagy techcégekkel szemben, mint a törvényes, átlátható és ellenőrizhető működést. Semmi mást, mint ami a többi cégre, nagyvállalatra vagy kisvállalkozóra is vonatkozik” – írja bejegyzésében Varga Judit, emlékeztetve rá, hogy ma önkényesen bárki lekapcsolható, vagyis eltüntethető az online térből anélkül, hogy ehhez hivatalos, átlátható, tisztességes eljárásra lenne szükség, ráadásul jogorvoslatra sincs lehetőség. „A szándékos, ideológiai vagy üzleti érdekből történő digitális károkozás Magyarországon sem maradhat többé következmények nélkül!” – szögezi le a miniszter.
Cenzorok önkénye
Mint ismeretes, januárban a nagy globális infokommunikációs techcégek odáig merészkedtek, hogy indoklás, pláne világos szabályrendszer nélkül egyszerűen kitörölték az online világból az akkor még hivatalban lévő Donald Trumpot. Ez a volt amerikai elnök józanabb politikai ellenfeleit is felháborította, mert a botrány rávilágított, hogy bármikor bárki áldozatul eshet a névtelen, arctalan, a közösségi médiumok logói mögé bújó cenzorok önkényének.
Már ha beszélhetünk egyáltalán közösségi médiáról. Az Alapjogokért Központ 2019-ben indult Kié a hatalom? című nagyszabású kutatása ugyanis egyebek mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a szuverenitást, vagyis egy adott terület és népesség feletti befolyást ma nemcsak a nemzetállamok jogait egyre inkább magukhoz vonni akaró nemzetközi intézmények, hanem az infotechnológiai óriáscégek is veszélyeztetik, ezeknek ugyanis olyan adatbázisuk van a felhasználók millióiról, amilyen még az egyes államoknak sem. Ráadásul a Twitter, az Instagram, a Facebook és hasonló felületek a gyakorlatban politikai sajtóként viselkednek, hiszen bizonyos világnézeti szempontok alapján szerkesztett, szűrt információkat közvetítenek, miközben nem hajlandók alávetni magukat semmilyen médiaszabályozásnak.
„Európa országaiban sokféle regula szabályozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A különbségeken túl közös bennük, hogy a törvényhozás demokratikusan megválasztott képviselői által alkotott törvényeket állami szervek, illetve bíróságok tartatják be átlátható, számos garanciális elemmel körülbástyázott eljárásban. Ezzel szemben a globális techcégek saját magukra nézve alkotnak ködös, tág értelmezésnek teret adó »közösségi irányelveket«, amiket maguk tartatnak be, »ügyfeleiknek« pedig nincs hova fordulniuk, ha úgy érzik, sérelem érte őket” – mutat rá az alapvető különbségre az Alapjogokért Központ igazgatója.
Szürkezónában
Kovács István szerint ezek az új típusú entitások számos kihívás elé állítják az államokat: működésük, felhasználóik és az általuk gyakorolt hatások nem korlátozódnak egy adott földrajzi területre, hanem kis túlzással a föld bármely pontjáról hozzáférhetők. Ebből számos probléma fakad.
– A magyar felhasználó számára evidens, hogy a magyar jogszabályoknak kell megfelelnie, miközben az általa használt platformnak is megvannak a maga szabályai. De mi a helyzet a szolgáltatást nyújtó céggel? Be kell-e tartania a magyar jogszabályokat, illetve be kell-e azokat tartatnia a magyarországi felhasználóival? Hol kell adót fizetnie? Milyen adatvédelmi szabályoknak kell megfelelnie? Milyen jogszabályok szerint kell kidolgoznia a fogyasztóvédelmi politikáját? – veti fel érdeklődésünkre az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója.
Kovács István úgy látja, ezekre a kérdésekre egyelőre nincsen egyértelmű válasz.
– A techcégek akkor is bajban lennének, ha holnap úgy döntenének, hogy minden állam minden őket érintő szabályozását megpróbálják betartani. Persze sokkal kényelmesebb nekik a jelenlegi helyzet, amikor egyfajta jogi szürkezónában mozognak, és kis túlzással bármit megtehetnek – mondja Kovács István.
Mindezek mellett adózási kérdések is fölmerülnek; az Alapjogokét Központ első embere emlékeztet rá, hogy az infokommunikációs multik adóoptimalizálás címszó alatt folyamatosan keresik a kiskapukat, hogy a lehető legkevesebbet kelljen befizetniük a közösbe. Persze minden multi így működik, a közösségi média cégei azonban könnyebben trükköznek, miután legtöbbször valóságosan, fizikai értelemben nincsenek jelen azokban az országokban, amelyek területén szolgáltatást nyújtanak. Így pedig nem egyszerű beszedni a jogos adót.
– Azért erre is vannak közvetett megoldások, az átlátható tevékenységet folytató bankok például kötelezhetők az átutalások visszatartására. Ez ideig-óráig megoldást jelenthet, de egyre több a globálisan, kizárólag interneten működő pénzügyi szolgáltató, amelyek esetében pontosan ugyanazokba a problémákba ütközik a nemzetállam, mint a techcégeknél – figyelmeztet Kovács István.
Megoldási kísérletek
A probléma tehát összetett. Magyarország azonban nincs egyedül. Lengyelország is lépni készül, január közepén Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, egyben a konzervatív kormánykoalíció Szolidáris Lengyelország nevű pártjának elnöke bejelentése szerint törvényt alkotnak annak érdekében, hogy az úgynevezett közösségi oldalak ne törölhessenek önkényesen olyan tartalmakat, amelyek nem sértik a lengyel törvényeket. A szólásszabadság védelmét célzó, várhatóan 2022. január 1-jétől életbe lépő jogszabály alapján akár 50 millió złotys, azaz közel 13,5 millió dolláros bírságot fizethet az a techcég, amelyik a lengyel törvényeket nem sértő tartalmat töröl, és az e célból a varsói parlament, a szejm háromötödös többségének támogatásával felállítandó tanács felhívása ellenére sem állítja maradéktalanul helyre. A letiltott lengyel felhasználók panaszára 24 órán belül érdemben reagálni kell. Varsó azonban nem áll meg itt. Mateusz Morawiecki miniszterelnök aktív kampányba kezd az Európai Unióban, hogy a közösségi oldalakat brüsszeli szintű szabályozás is kordában tartsa.
– Igazán átfogó megoldást még sehol sem sikerült találni, véleményem szerint ez nem is lehetséges nemzeti szinten. Ha valahol van keresnivalója az Európai Uniónak, az éppen ez a terület lenne, vannak is európai kezdeményezések, de ezek még gyerekcipőben járnak – mondja Kovács István.
Tavaly decemberben azért elkezdődött az úgynevezett digitális szolgáltatási és piaci szabályrendszer kimunkálása Brüsszelben, ami lényegéből adódóan még igen képlékeny állapotban van, tehát formálható. Erre utal Varga Judit is fent említett Facebook-bejegyzésében, amelyben azt is leírja, hogy a magyar kormány is együttműködik az EU-s szabályozás előkészítésében, ugyanakkor nincs idő sokáig várni, ezért hazánk nemzetállami hatáskörben gyorsan akar cselekedni.
Vannak már nemzetközi példák. Igaz, Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban is inkább arról rendelkeznek helyi regulák, hogy milyen tartalmakat – például erőszakra buzdító, netán terrorcselekmény elkövetésére ösztönző szövegeket – kötelező eltávolítani. Ehhez képest nem tűnik lehetetlennek arra rákényszeríteni a szolgáltatókat, hogy miket kötelesek viszont megtartani.
Nagy kérdés azonban, figyelmeztet az Alapjogokért Központ vezetője, hogy az új amerikai adminisztráció hogyan viszonyul majd ehhez a problémához. Nem titok ugyanis, hogy a demokraták antikapitalista balszárnya kifejezett aggodalommal figyeli a techóriások egyre növekvő hatalmát, de az is egyértelmű, hogy Bidenék választási győzelmében komoly szerepet játszott a közösséginek nevezett média, amelyik ezért joggal várhat valamit cserébe.