Megállíthatatlannak tűnik a Romániát sújtó afrikai sertéspestis. Bár a járvány java a Kárpátokon túl dühöng, a bihari magyar falvak gazdáinak súlyos károkat okozott a ragály – és a csapnivaló, furcsaságoktól kísért hatósági fellépés.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata, illusztráció

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Az emberre veszélytelen afrikai sertéspestis vírusa 2014-ben jelent meg az Európai Unió területén, Litvánia volt az első érintett ország. A Partiumban, Szatmár megyében tavaly augusztusban észlelték. Ide vélhetőleg Ukrajnából terjedt át – úgy tudni, hajtással vadásztak fertőzött vaddisznókra, ami által a vírusos gócot nem lokalizálták, hanem szétkergették.
Szatmárból a ragály a szomszédos Szilágy és Bihar megyére terjedt át. Jelenleg utóbbi a Partium legfertőzöttebb térsége. Elsöprő többségben magyar falvak érintettek, közülük háromnak a teljes állományát leölték még augusztusban, ám a fertőzés kiújulni látszik.

– A román állam de facto nem működik, és ez az agráriumban is érezteti a hatását. Bár az állategészségügyi hatóság a maga hibáival együtt is nagyjából megtette, amit megtehetett, a polgármesteri hivatalok agrárreferensei nem állnak a helyzet magaslatán, az érintett települések sertéstartói gyakorlatilag nem kaptak tájékoztatást – mondja Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége, egyben a családi gazdálkodókat tömörítő Érmelléki Gazdák Egyesületének elnöke. Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetét is vezető szakember szerint a járvány kiújulásáért elsősorban a vadásztársaságokat terheli felelősség.

Csomortányi István. Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Ezek államként működnek az államban. Gyakran befolyásos személyeket, rendőrtiszteket, polgármestereket, más politikusokat tudnak soraikban, és nem tesznek semmit a fertőzést hordozó vaddisznók kilövése érdekében. Nagy probléma az állatok túlszaporodása, ami egyébként jelentős vadkárokat is okoz, de a terményt dúló kondák a vírust is behurcolják a kukoricatáblákba, így az a takarmánnyal bekerül a gazdaságokba – magyarázza Csomortányi István.

Ugyanakkor, hívja fel a figyelmet, Biharban messze nincs akkora baj, mint a Regátban.

– Dél-Romániában a lakosság alapvető higiéniai normákat nem tart be. Voltak, akik a sertéspestisben elhullott disznók tetemét egyszerűen bedobták a Dunába, ahonnan más sertéstartók itatnak. Erdélyben egészen más az állattartási kultúra – mondja a gazdaszervezet első embere.

A bukaresti állategészségügyi hatóság november közepi összesítése szerint egész Romániában a kór tavaly augusztusi megjelenése óta több mint 360 ezer sertést kellett elpusztítani. A járványban az ország 41 megyéjéből már 18 érintett, de ebből csak három (Bihar, Szatmár, Szilágy) erdélyi, a többi a Kárpátokon túl található. A román állam eddig 190 millió lej (hozzávetőlegesen 13,3 milliárd forint) kártérítést fizetett ki 7800 gazdálkodónak.

A Regátban és Moldvában a legsúlyosabb a helyzet, Székelyföldön eddig házisertésben nem találtak fertőzést.

A tágabban vett Erdélyben leginkább veszélyeztetett Biharban eddig közel kétezer állatot pusztítottak el a hatóság rendelkezésére, múlt héten 14 település 39 fertőzésgócában 406 egyedet. A kényszervágás rendkívüli károkat okozott ezeknek a falvaknak. Erdélyben, Biharban máig sokan tartanak háztájiban jószágot, rengeteg családnak a megélhetését jelenti.
Komoly hatósági mulasztások is súlyosbítják a helyzetet.

– Az érintett települések lakossága gyakorlatilag semmiféle érdemi tájékoztatást nem kapott. Befutottak olyan panaszok, hogy az állategészségügyi hatóság emberei mellett képesítés nélküli személyek is közreműködtek a kényszervágásban. Különösen nehezményezték a gazdák, hogy a településekre kiszálló szervek képviselői minősíthetetlen stílusban beszéltek az információktól elzárt helybéliekkel – mondja Csomortányi István.

Hozzáteszi, ha ez így folytatódik, végül az emberek feladják az állattartást, ami a falvak népességmegtartó képességét drámaian csökkentheti, és végül a helyben megtermelt hús helyett majd jöhetnek a multik a maguk termékeivel.

A hiányos tájékoztatás és a megkésett intézkedések, különösen az azokat kísérő furcsaságok számos kérdést vetettek fel az érintett települések gazdáiban.

– Érolasziban egy családnál ütötte fel a fejét a pestis. A falu bejárataihoz nem helyeztek az útra fertőtlenítő szőnyeget, amin minden kimenő és bejövő járműnek át kell haladnia, megelőzendő a vírus behozását vagy továbbvitelét – eleveníti fel a történteket az érolaszi Kécz Lajos, azt kérve, hogy ne készítsünk róla és feleségéről fényképet.

Az illetékes román hatóságok késlekedése végül igencsak harcias fellépésbe torkollott. Mint megtudjuk, a rendőrség egy augusztusi éjjelen lezárta Érolaszit, a hatóság emberei pedig elkezdték leölni az állatokat. Mindet. Az egészségeseket is. Vírusmentességüket a tetemekből vett vérminta elemzése bizonyította. És hogy miért előzte meg a pusztítás a vizsgálatot? Nos, azóta is ezen a kérdésen törik a fejüket a bihari gazdák…

Az irtást követően kétszer fertőtlenítette az ólakat az állatorvos. De Érolasziban ma még nem engedik az embereknek, hogy úja malacokat vegyenek. Kécz Lajoséknál is üresen szomorkodnak az ólak.

Furcsa, mondja a gazda felesége, hogy a doktor az első alkalommal nem viselt ilyen esetekben szükséges védőruházatot, és így a cipőjén, a ruháján maga is terjeszthette a vírust egyik portáról a másikra, egyik faluból a másikba. Ráadásul a leölt állatokat nejlonnal kibélelt gödörbe temették, ám a kánikula miatt a bomló tetemekből felszabaduló gázok felnyomták a ráhordott földet, és így nemcsak elviselhetetlen bűz terjengett, hanem a vírus is továbbterjedhetett. Hogy miért nem égették el a dögöket – ezt sem érti senki.

Barta Erzsébet. Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Az egyenruhások demonstratív felvonulása ráadásul nagy riadalmat keltett a bihari falvakban. – Borzasztó történelmi emlékeket idézett az idősebbekben a rend­őrök, a csendőrök megjelenése és fellépése – meséli az albisi Barta Erzsébet.

A falu lakosságát ezúttal sem tájékoztatták időben az illetékes szervek, és óvintézkedések sem történtek. Még a fakitermelést sem állították le, noha a vaddisznók által hordozott vírus a behordott fával, gyümölcsökkel vagy akár az erdőt járó emberek ruházatával is terjedhet.

Albison egyébként mindössze négy pestises eset volt, mégis az összes jószágot, összesen 617 disznót leöltek az állategészségügyi hatóság emberei. Barta Erzsébetéknél ma kacsák laknak az ólban.

Megdöbbentő, de a disznóirtó műveletben képesítés nélküli személyek is segédkeztek. Ennek magyarázatát több helybéli egy közeli település nagygazdaságának érdekérvényesítő erejében véli megtalálni. A sok száz jószágot ipari körülmények között nevelő szalacsi hizlalda ugyanis az időközben elrendelt karantén miatt nem tudott szállítani megrendelőinek. A cél ennek megszüntetése lehetett.

– Félelem lett úrrá a falun. Sokan napokig nem aludtak, nem tudtak enni a bizonytalanságtól, a megélhetés elvesztésének rémétől gyötörve – idézi fel az eseményeket Barta Erzsébet, megjegyezve, hogy mindössze két nappal a kényszervágás előtt jelezték az illetékes szervek, hogy mi következik.

– Ami átkot azok kaptak, ha fogna rajtuk, nem élték volna meg a másnapot – veti közbe Piri néni, Erzsébet édesanyja.

Az albisiak ekkor, hogy legalább a hús ne vesszen kárba, rohamtempóban álltak neki maguk levágni egészséges disznaikat, noha a nyári hőség éppen nem kedvezett. A közeli Margittán és Érmihályfalván egyszerre hiánycikk lett a fagyasztószekrény, annyian vásároltak gyorsan belőle.

Jó hír a bajban, hogy Albison véget érni látszik a járvány. A mentősofőrként dolgozó Herman József és fia, a falu református kántora, Herman Csaba 31 jószágot veszített a vészen, náluk bizony volt beteg állat. Most már azonban szemlátomást eltűnt a vírus.

Herman Csaba. Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Adtak valami port, amit vízben kellett feloldani, azzal permeteztük az ólakat. Én perzselővel még ki is égettem őket – mondja Herman József.

Herman Csaba hozzáteszi, hogy az állategészségügyi hatóságtól október 15-én próbaképpen, megfigyelésre kapott két malac teljesen egészséges.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Ami, mivel az afrikai sertéspestis lappangási ideje 3 és 15 nap között van, és 5-10 nap alatt pusztítja el az állatot, azt jelenti, hogy Hermanék gazdasága vírusmentes.

Ám ezzel nincs vége a megpróbáltatásoknak. A kór elleni küzdelem lassúsága, késedelme, a kényszervágásokat kísérő furcsaságok miatt sokan gazdasági érdek­érvényesítést sejtenek a rossz hivatalos eljárás mögött. Meglehet, alappal.

Érolasziban csak a kutyák járnak az ólban. Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

A Romániában a sertéságazat harmadát adó a kis családi gazdaságokat ugyanis nemcsak a ragály, hanem a nagygazdaságok érdekeit szolgáló szabályozás is veszélyezteti. Hallani arról, hogy olyan törvény készül Bukarestben, amely megtiltaná, hogy a nagy farmoktól meghatározott bizonyos távolságon belül bárki sertést tartson. Úgy tűnik, a romániai ipari nagyüzem a járványt ürügyül használva megfojtaná a sokak számára megélhetést, önellátást biztosító háztájit. Ez pedig végzetes csapást mérhet a partiumi magyarságra.