Apám annak idején lázadásból más utat választott, mint Heves megyei tsz-elnök nagyapám – nyilatkozta nemrégiben az Indexnek adott interjújában Fekete-Győr András, a Momentum vezéralakja. Csakhogy – amint köreikben mondani szokás – nem bontotta ki az igazság minden részletét. Nagyapja ugyanis nem pusztán Heves megyei tsz-elnök volt, hanem hosszú évekig élet-halál ura, Heves megye vb-tanácselnöke.

Hirdetés

A momentumos fiatalember nagyapja, Fekete-Győr Endre (nevét kötőjel nélkül is írják) 1926-ban született a Borsod megyei Csobajon. 1946-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, a pártegyesülés után az MDP, majd az MSZMP tagja. 1948-tól 1957-ig a Földművelésügyi Minisztériumban előadó, osztályvezető, 1957 és 1962 között a Szőlőoltvány és Facsemete Forgalmi Vállalat igazgatója. 1962-ben kinevezték a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet elnökévé, a megyei lap az ötvenes évek stílusában harsány riportban dicsőítette, a szocialista embertípus megtestesítőjeként üdvözölte. Fekete-Győr Endre hamar látványos pártkarriert futott be. Az 1956-os hősök közül még sokan börtönben ültek, amikor tagja lett az MSZMP Heves megyei Pártbizottságának és a VB-nek, majd a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnökségének. 1969. január 16-án a Heves Megyei Tanács vb-elnökévé választották.

Fekete-Győr Endre bő egy évtizedig élet-halál ura volt Heves megyében. Az MSZMP Heves megyei Végrehajtó Bizottságnak titkos, bizalmas jegyzőkönyvei, amelyek időközben felkerültek a világhálóra, meggyőződéses, fanatikus kommunistának mutatják. Sorra megszavazta az összes országos és megyei párthatározatot, engedelmesen kiszolgálta a rendszert, szónokolt a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulóján („1919 vörös hőseinek múltját és amit megtudunk tőlük – a lassan elfogyó régiektől – változtassuk hatékony szocialista öntudattá, hitté. Olyan cselekedet ez, mely folytatja 1919 művét és betölti a Magyar Tanácsköztársaság örökségét. Éljen a dicsőséges Tanácsköztársaság emléke! Éljen és eredményekben fejlődjék 1919 hagyományaiból is gazdagodó szocialista hazánk!”)

Romhányi László az Egy várszínház születése című írásában (Hevesi Napló, 2000) nem éppen hízelgő képet fest róla, amikor az egri várszínház körüli pártbéli machinációkat idézi fel 1975-ből:

„Dr. Papp Lajos a pártállam legrendesebb pártfunkcionáriusaként gyorsan döntött, és Fekete Győr Endre elvtárs, a Heves Megyei Tanács VB elnöke dr. Papp elvtárs telefonérdeklődésére azonnal igent mondott, olyannyira tartott államtitkár főnökétől… Domán Imre 1975 legelején bemutatott a megye és a város állami és pártvezetőinek, a színházcsinálásra a pénz megvolt a MEBIB-en keresztül, úgyhogy valójában senki nem merte ellenezni az államtitkár által szentesített ügyet… A megye Szalay István tanácselnök-helyettest jelölte ki a velem való kapcsolattartásra. Mivel Szalay kizárólag főnöke, Fekete Győr Endre akaratát hajtotta végre, Fekete elvtárs pedig Dr. Papp Lajos elvtárs színházteremtő óhajának kívánt eleget tenni, úgyhogy Szalay István testületileg elfogadtatta a megyei tanácsüléssel osztását és költségvetését… A díszbemutató protokoll-vendégseregében ott a teljes Heves megyei és városi, állami- és pártvezetés. Gyönyörű az este. A szünetben Domán Imre szervezésében pazar állófogadás: dr. Papp Lajos államtitkár meglát, hozzám siet, megölel, és a bajsza mögött enyhe mosollyal közli:

– Ezt a sikert jövőre folytatnotok kell!

Nincs ellenkezés. Jó csinovnyikok módjára mindenki gratulál. Fekete Győr Endre átölel:

– Köszönjük a színházunkat!

Minden szónak, minden gesztusnak jelentősége, üzenete van. Mondandóját a mindenható megyei tanácselnök – »Jövőre új nézőteret kaptok!« – egészíti ki.”

Aztán a forradalom felfalta a saját gyermekét. Fekete-Győr Endrét megyei tanácselnöki beosztásából 1981. március 31-én felmentették. Nem éppen dicső körülmények között távozott. A néhány héttel azelőtt még másokat kritizáló, hatalma teljében lévő kommunista politikust azok az emberek alázták porrá, akikkel évtizedekig egy oldalon állt. Az egykori jegyzőkönyvekből kiderül, hogy fent, a Politikai Bizottságban döntöttek a sorsáról, de a Heves megyei elvtársak nagyon is együttműködőek voltak elmozdításában.

Fekete-Győrnek azért kellett mennie tanácselnöki székéből, mert a megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál hűtlen kezelés nyomaira bukkantak. A vállalat vezetői saját zsebre dolgoztak, cementet loptak, feketén családi házakat építettek, más gazdasági bűncselekményeket hajtottak végre, és ezzel 12-13 millió forintos kárt okoztak. A szálak – mások mellett – hamarosan Fekete-Győr Endréhez is elvezettek.

Részlet a korabeli jegyzőkönyvből: „A megyei tanács volt elnökét felelősség terheli azért, hogy a sorozatos bejelentések ellenére sem intézkedett, a vizsgálatot halogatta, a tanács végrehajtó bizottság határozatát nem hajtotta végre. Helytelenül járt el, amikor a gazdasági igazgató elhelyezéséről intézkedett. A megyei pártbizottságot nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta. V. L.-tól ő és családtagjai jogtalan kedvezményt fogadtak el, ezzel lekötelezetté vált (nyaralójába nyílászáró, a szauna elektromos szerelése, felesége a vállalattól indokolatlanul magas munkabért kapott). P. J. részére engedélyezte a vállalati hozzájárulást.”

Fekete Győr Endrét – néhány társától eltérően – nem zárták ki a pártból, de szigorú megrovásban részesítették. Más szankciója nem volt a történetnek, hacsak az nem, hogy családostól távoznia kellett Heves megyéből, de mindezt titokban, szinte konspiratív módon hajtották végre. Legalábbis a jegyzőkönyvek szerint, amelyekben arról is szó esik, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériumban találtak új munkát a megtévedt elvtársnak. Fekete-Győr Endre – aki tehát nem pusztán téeszelnök, de megyei pártvezető is volt – 1999. március 24-én, 73 évesen hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.