Egy glossza históriája
Mivel politikai és szellemi elitünk idegen, úgy kell cselekednünk, mint hős elődeink a végvári harcok, vagy mint a trianoni országcsonkítás idején. Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál.
Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el, s nem mindegy, hogy – egyre csökkenő létszámú – fiatalságunk mivel mérgezi lelkületét. Mit ad át a következő (megszülető) generációnak. „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!” Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásunk ne legyen. Ezek gyilkosaink, és mérgeiket ki kell iktatnunk a szervezetünkből. Ha már a „magyar” kormány, a „magyar” írószövetség, a „magyar” könyvterjesztők egyesülete ezt nem teszi meg. Mellesleg, ők is kiiktatnak minket, csak jóval nagyobb háttérrel, jóval aljasabban, és még csak nem is titkolva. A cél az, hogy ha egy magyar ember meglát egy Esterházy- vagy egy Bacher-kötetet, álmából felkelve is a szemeteskuka felé pislantson, és félig beragadt szemmel, esetleg ásítást elfojtva is egy nagy ívű elhajító mozdulatot tegyen.
Harcba barátaim, csatára, fel a szent küzdelemre!
És a reakciók:
I. Könyvmegsemmisítő szabadcsapatokról vízionálnak a Demokratában
Rab László-Varsányi Gyula – Népszabadság
Három-négy fős kommandók fésüljék át a könyvtárakat, s lopkodják ki, majd semmisítsék meg „a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait”. Az irodalmi szabadcsapatokra tett javaslat a Demokratában jelent meg.
Faludy György verseinek állami ünnepekről való kitiltásának ötlete után néhány héttel új, talán még veszélyesebb gondolatokkal kell szembenéznünk – írta szombati blogbejegyzésében Andrassew Iván, a Népszava publicistája, aki a Demokratában megjelent, Pozsonyi Ádám által jegyzett „Harcra fel!” című írás lehetséges következményeire hívta fel a figyelmet.
Pozsonyi ilyeneket ajánl: „Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál. Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el…” A cikkíró megadta a szabadcsapatok indulójának szövegét is: „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok.”
„Ne minősítsük a Demokratát és főszerkesztőjét, Bencsik Andrást, aki ezt megjelentette, ne minősítsük Pozsonyi Ádámot, de még az íráskészségét sem”, jegyezte meg Andrassew, s arra kérte a könyvtárosokat, a könyvesbolti eladókat, az olvasókat, a vásárlókat, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok lábra kapjanak és pusztítsanak az országban.
II. Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Néhány kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Magyar Demokratában Pozsonyi Ádám tollából egy minősíthetetlen írás jelent meg. Azóta sikerült elolvasnom az ominózus cikket, és nem hittem a szememnek. Ahhoz már sajnos hozzászoktam, hozzászoktunk, hogy komplett őrületekbe, eszement gyűlölködőkbe, újnácikba ütközünk lépten-nyomon, de ahhoz talán mégsem kellene hozzászoknunk, hogy ezek az eszmék és gondolatok lapokban kapjanak fórumot. Azt szeretném kérdezni Öntől, tisztelt Főszerkesztő Úr, helyénvalónak gondolja, gondolják, hogy Pozsonyi Ádám a nácik könyvégetésére hajazó „javaslatának” a Magyar Demokratában nyilvánosságot kell biztosítani? Az ember azt gondolná, ha egy társaság demokratának nevezi az orgánumát, az nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen uszító, szélsőséges írásnak adjon nyilvánosságot. Szeretném arra kérni, hogy hangsúlyosan határolódjanak el szerzőjüktől, írásától, s elvárhatónak gondolom, hogy bocsánatot kérjenek a történtekért.
Válaszát várva, üdvözli: Zentai Péter László
a Magyar Könyvkiadó és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója
Válasz Zentai Péter László levelére
Tisztelt Igazgató Úr!
Őszinte megdöbbenéssel olvastam levelét, és nem tagadom, nem kis mértékben töltött el déja vu érzéssel az, amit abban olvastam. Mintha a huszadik század elején lezajlott véres események ismétlődnének meg, parodisztikus formában, szerényebb, mondhatni trafik-kivitelben, de tagadhatatlanul azonos céllal és tartalommal.
Arra gondolok, amikor az autentikus szovjet kultuszfilm tudósítása szerint az Aurora cirkáló ágyúlövése adta meg a jelet a bolsevik proletárhad rohamára az orosz parlamenti demokrácia ellen, amiből, mint tudjuk, elég nagy felfordulás lett.
Most a Népszabadság adta meg a jelet egy általános felháborodási rohamra egy évek óta maró szatírákat író pamfletszerző ellen. Önről nincs okom feltételezni, hogy a legrangosabb könyvészeti egyesület vitathatatlanul sikeres vezetőjeként ne lenne tisztában olyan irodalmi műfajok sajátosságaival, mint a humoreszk, a pamflet, a szatíra és hasonlók. Azt sem gondolhatom többéves sikeres tevékenysége ismeretében, hogy parancsra cselekednék, ezért csak arra gondolhatok, hogy egy mesterségesen gerjesztett hisztériakampány áldozata lett.
Tisztelt Igazgató Úr! Szeretnék Önnek segíteni, hogy visszanyerje tájékozódó képességét ebben a bonyolult helyzetben. Ajánlom szíves figyelmébe ezért többek között Mikszáth Kálmán, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Örkény István, Mark Twain, P. G. Wodehouse és Farkasházy Tivadar idevágó sorait. Közülük engedelmével Karinthy egy félmondatát idézném: „Fulladjon meg Ady Endre lehetőleg máma még”… Annak idején mind Szabolcska Mihály, mind Ady Endre tisztában voltak azzal, hogy ezt nem kell szó szerint venni. És senki sem vonult utcára.
Kérem, higgadjon le és olvasgasson klasszikusokat.
Őszinte tisztelettel:
Bencsik András, főszerkesztő
Magyar Demokrata hetilap