Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

– Amikor legutóbb, még márciusban beszélgettünk, a baloldali politikusok éppen azt követelték: el kell zárni az orosz gázt, hogy megbüntessük Oroszországot. Ma már nyilvánvaló, hogy milyen következményei vannak a szankciós politikának Európára nézve… Látszik valamilyen kiút ebből a helyzetből?

– Sajnos a szomszédunkban zajló szomorú testvérháborúra adott válaszok láthatóan valóban helytelenek, a meghozott döntések nem visznek közelebb a békéhez. Az elhúzódó háború háborús inflációt is gerjeszt, és olyan, korábban nem sejtett energiaválságot is, amely beláthatatlan következményekkel járhat az európai országok, családok életére nézve. Már most drámaian emelkedtek az energiaárak Nyugat-Európában. A magyar kormány pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar családokat a lehető legkisebb mértékben terhelje a válság, ezért komoly áldozatokat kell hoznia a kabinetnek. A brüsszeli szankciós politika ezzel együtt sajnos egyre nagyobb terhet ró mindenkire; kicsit olyan, mintha hasba lőttük volna saját magunkat. Egész Európában nehéz időszak elé nézünk. Nyilván ebben a helyzetben nekünk is szükségünk volna az uniós forrásokra, ám mindenféle megfoghatatlan, nagyjából a Sargentini-jelentésre épülő kritika hangzik el hazánkkal szemben, láthatóan az Európai Parlament többsége rossz megítélés alá helyezi Magyarországot, az uniós pénzek kifizetéséért komolyan meg kell küzdenünk. Miközben természetesen befizetjük az EU-nak járó mintegy 600 milliárd forintot éves szinten.

– Hogyan jelenik meg ez a helyzet a jövő évi költségvetésben?

– Már a koronavírus-járvány idején is nagy kihívás volt összeállítani a büdzsét, most még annál is nagyobb. Úgy látom, a Pénzügyminisztérium a lehetőségekhez képest stabil költségvetést nyújtott be az Országgyűlésnek, a magyar családok támogatására mintegy 450 milliárd forinttal több jut, ez nekünk, kereszténydemokratáknak különösen fontos, továbbra is cél a gyermekvállalás ösztönzése, a gyermeknevelés támogatása, megmarad a 25 év alattiak szja-mentessége is. Eközben az idősebb nemzedéknek sikerül megtartani a 13. havi nyugdíjat. A büdzséből összesen mintegy 3225 milliárd forint jut a magyar családok támogatására. Nagyon lényeges, hogy miközben háború dúl, és a járványt sem hagytuk teljesen magunk mögött, a kormány családpolitikája továbbra is erős. A rezsivédelmi és a honvédelmi alap létrehozása is szükségszerű ebben a helyzetben, hiszen a rezsicsökkentés megőrzése nagyon fontos, ahogyan a honvédség megerősítése is egy ilyen szomszédunkban folyó háború idején. Számomra egyébként a mai napig megdöbbentő, hogy a baloldal még ilyen helyzetekben sem képes az összefogásra, együttműködésre. Nemhogy nem segítik, de még fúrják is az uniós források kifizetését Magyarország számára, az általuk benyújtott körülbelül 450 költségvetési módosító indítvány pedig 3240 milliárd forintos adóemeléssel járna, ha befogadtuk volna őket. Ez is mutatja, hogy milyen felelőtlen politikát folytatnak, nem az ország, az emberek érdeklik őket, csak a saját céljaik.

Korábban írtuk

– Hazánk a háború kitörése óta több százezer kárpátaljai magyar és ukrán menekültnek segített, ám ahogy az illegális migránsok feltartóztatásáért és a határkerítés megépítéséért, úgy ezért sem nagyon érkezik hála Brüsszel felől, sem szavakban, sem euróban kifejezve…

– Egyelőre valóban nem tűnik úgy, mintha értékelnék az erőfeszítéseinket; ha jól tudom, a határvédelemre és a menekültekre fordított összeg mintegy két százalékát állta az unió. Ezen nyilván változtatni kell, szükségünk van az uniós forrásokra, és ezek járnak is Magyarországnak. Nagyon bízom abban, hogy Navracsics Tibor sikeres lesz az unióval, a bizottsággal és a parlamenttel folytatott tárgyalásain, nyilván ahogyan a kormány többi tagja és a miniszterelnök úr is mindent megtesz majd ezért.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Talán még a választás időszakához képest is rengeteget változott a helyzet. Hogyan értékeli a parlament tavaszi ülésszakát?

– Valóban nehéz időszakon vagyunk túl, és a következő hónapokban sem lesz könnyebb. Ilyen helyzetekben különösen nagy szükség van az összefogásra, és mivel a kormány által lefektetett alapelvekkel maximálisan egyetértünk, így az előterjesztéseket a KDNP-frakció is kivétel nélkül támogatta. Az ország biztonságát garantálni kell, helyes, hogy nem tettünk elhamarkodott lépéseket a háborúba való „beavatkozásra”. Miközben borzasztóan sajnálom a háború elől menekülni kényszerülőket, és megértem az ukrán nép szenvedéseit is, aközben azért a Nyugat felelőssége is megkérdőjelezhetetlen ebben a konfliktusban. A testvérháborúknak sok okuk lehet, de a XXI. században sokkal leplezettebb, agyafúrtabb szándékok is megbújnak egy ilyen összecsapás mögött. Ha valaki megnézi például a különböző devizák árfolyamait, abból is levonhat különféle következtetéseket, hogy kinek hasznos és kinek nagyon káros ez a háború. Az is nagyon lényeges, hogy az oroszokat nem lehet megfogni szankciókkal, sosem lehetett. Ez a szankciós politika teljesen elhibázott, ezzel nem jutunk közelebb a háború végéhez és a békéhez; felfoghatatlan, hogy miért kell megint önmagunkon eret vágni. Inkább a fegyverszünetet, a béketárgyalásokat kellene forszírozni, elősegíteni, hogy értelmes kompromisszumok szülessenek. De erre vonatkozóan Nyugat-Európa és Amerika részéről nem vagy csak nagyon minimálisan látok erőfeszítést. Ami óriási probléma, hiszen a háború és a rossz szankciós politika az oka annak, hogy ilyen helyzetbe került Európa.

– Az elmúlt években láthattuk, hogy nincs olyan válságos helyzet, legyen szó koronavírusról vagy háborúról, hogy közben azért ne próbálnák meg büntetni a jobboldali kormányzású országokat, különösen Lengyelországot és Magyarországot. Lehet bírni tartósan ezt a nyomást?

– Nem csak a brüsszeli nyomásról van szó. Azok az eszközök, amiket az elmúlt években és hetekben is láthattunk, így a hídlezárás, a zavarkeltés, különféle transzparensek mutogatása a parlamentben, tanult módszerek, amelyeket tudatosan használnak egyes politikusok. Abban bízom, hogy a választópolgárok józansága, bölcsessége megmarad, látni fogják a kormány szándékait és mozgásterét, ezért kell őszintén elmondanunk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni. A Fidesz–KDNP-é egy válságokon edződött együttműködés és kormány; volt már itt óriási árvíz, vörösiszap-katasztrófa, migrációs válság, Covid-járvány, most egy háború a szomszédságban. Azt gondolom, talán ez a jelenlegi a legnehezebb szituáció, amely egész Európát nagyon komoly kihívások elé állítja. Az az elmúlt években, évtizedekben megfogalmazott illúzió, hogy itt sokkal nyugodtabb, szabadabb, magasabb életszínvonalú világ lesz háborúk nélkül, szépen lassan dől össze, mert olyan nemzetközi helyzet alakul ki – amiben persze megvan a mindenkori politikai döntéshozók felelőssége, főleg a nagyhatalmaké és a brüsszelieké –, amely megmutatja: mindig fel kell készülnünk a legrosszabbra is. Sehol a világban nincs optimista hangulat, valószínűleg ez a háború egy új világrend létrejöttének kezdete, amelyben több meghatározó szereplő lesz. Véget ért az egypólusú világ.

– Az unió viszont nem arra tart, hogy erős szereplője legyen ennek az „új világnak”…

– Valóban azt látjuk, hogy a Nyugat az önfeladás útját járja. Erről szól a migráció is. A probléma kiindulópontja spirituális: Európa elhagyja a hitét, azt az értékrendet, amely így vagy úgy, de működött kétezer éven át, feladja a kereszténységet. Általában a civilizációk hanyatlása így kezdődik. Ebből következik minden más: a pénzügyi-gazdasági, a morális válság, az összefogás képességének a hiánya… Ez egy lejtő, amin megindult lefelé az európai civilizáció. De ha Európa ismét rádöbbenne arra, hogy ez a vallási-kulturális-értékrendbeli fundamentum mennyire fontos, akkor képes lenne megújulni gazdaságilag, és képes lenne megint növekedni, erősödni. Sajnos erre most kevés esélyt látok. Ráadásul a szankciós politikával még egy gyomrost adtak maguknak. De mi nem adjuk fel, továbbra is küzdünk az általunk legfontosabbnak tartott alapértékekért.