– Tarlós István az InfoRádióban abszolút gátlástalan valótlanságok szakadatlan láncolatának nevezte Karácsony Gergely kampányát – szerinte Karácsony mindig ugyanazokat a végrehajthatatlan, félrevezető kampányígéreteket fogalmazza meg. Példaként említette, hogy úgy tett ígéretet az ingatlanadóra, hogy azt Zugló polgármestereként bevezethette volna, főpolgármesterként azonban erre már nincs jogi lehetősége. Ön szerint mindezek fényében milyen következményei lennének, ha az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje nyerné el vasárnap a tisztséget?

Hirdetés

– A következmények beláthatatlanok. Kezdjük azzal – hiszen nem elítélhető módon, a politikai emlékezetünk gyakran rövidtávú –, hogy nem szabad elfeledkeznünk a 2010 előtti időszak viszonyairól. A BKV-nál a pofátlan milliós végkielégítési ügy, a 4-es metróval kapcsolatos, OLAF által feltárt korrupciós ügy és még sorolhatnánk, de talán egy Indexes idézet ehelyütt a legtalálóbb: „»Tragikus, ami Gáborral történt. Minden szétesett körülötte. A pártja, az egészsége, és egyre borzasztóbb emberek vették körül« – értékelte egy volt politikus Demszky hatalmának végnapjait. »Hibás is, és áldozat is« – vélekedtek a legtöbben azok közül az ismerősei közül, akiket Demszkyről faggattunk.”

– Ön szerint Karácsony győzelme egy újabb Demszky korszakot teremtene?

– Elég csak a kampányüzenetre gondolnunk, ami úgy szól, hogy „ vegyük vissza Budapestet”. Ennél egyértelműbb bizonyíték nem kell. És ha az a kérdés, kell-e a nemzet fővárosának egy újabb Demszky-korszak, a válaszom, hogy soha, semmilyen körülmények között.

– Tarlós István az említett interjúban kitért arra is, Karácsony Gergelynek a 14 éven aluliak ingyenes közösségi közlekedésére, valamint a 20 ezer forintos rezsitámogatásra vonatkozó ígéretei 13-18 milliárd forintos hiányt okoznának.

– Az ellenzék kampányígéreteivel nem csupán az a baj, hogy betarthatatlanok, hanem súlyos szakmai, helyenként közjogi inkompetenciáról tesznek tanúbizonyságot. Csak hogy egy példát említsek e körben, a „Budapest Alkotmánynál” nagyobb sületlenség az elmúlt harminc évben nem nagyon hagyta el felelős fővárosi politikus száját. De ha már a nagy összegeknél tartunk, egyetértek azzal a felvetéssel, hogy az ellenzék kampányköltései tekintetében valami nem stimmel.

– Mire gondol?

– Miközben a DK elnöke tavaly tavasszal „szívhez szóló levélben kért pénzt a párt elkötelezett támogatóitól”, az MSZP kénytelen volt a székházától is megválni, a Momentum nem parlamenti párt, így a kellő normatív támogatás hiánya nyilván érinti a mozgalmat, a Jobbik a több százmilliós büntetést nyögi, a minimális támogatottságú Párbeszédről pedig ne is beszéljünk, ehhez képest meglehetősen látványos a köztéri jelenlétük. Egy gyors, nem reprezentatív közvélemény-kutatást készítve az ismerősi körben arra juthatunk, hogy vagy csoda történt, esetleg külföldi segítséget kap az ellenzék, vagy a feltételezett kispesti-modell szerint vállalkozói pénzek visszaosztása képezi az anyagi bázist. Utóbbi kettő esetén felmerül a törvénysértés lehetőség, ezért a választást követően az ellenzéknek minden fillérrel el kell majd számolnia, és ez nem csupán jogi, de hitelességi kérdés is vonatkozásukban.