Egység helyett kakasviadal
Hiába kampányoltak teljes gőzzel a balliberális pártok az összefogás mellett, pár hónappal a választások előtt repedések mutatkoznak a tömbön. Márki-Zay Péter botrányos kijelentései és az ellenzék számára kedvezőtlen közvélemény-kutatások egyre inkább a baloldal vereségét jelzik előre.
Míg a Fidesz–KDNP ereje teljében fogadta a hírt, hogy Áder János köztársasági elnök április 3-ára írta ki az országgyűlési választások időpontját, az ellenzéki összefogáson a zavar jelei látszanak. Sajtóértesülések szerint február előtt nem áll fel a közös baloldali lista, a kormányprogram kidolgozása tovább csúszik, a kampánylendület pedig elfogyott.
A fő kihívás: a közös lista
A parlamenti lista felállítása az érintett képviselőjelölteknek és a pártoknak egyaránt fontos. A listán keresztül mandátumot szerezhet egy politikus attól függően, hogy pártja hány százalékot ér el az országgyűlési választáson, illetve mekkora frakciót tud alakítani. Ha egy listán szereplő politikus egyéni mandátumot szerzett, akkor helyét az utána következő kaphatja meg. Az ellenzéki közös lista esetében ez egyrészt azért bonyolult, mert bár az országgyűlésben összesen 106 egyéni mandátum és 93 listás hely van, előrejelzések szerint az ellenzék utóbbiból legjobb esetben is csak 40-50 mandátumot szerezhet. Másrészt a listán nemcsak egy, hanem hat párt küzd egymással azért, hogy minél több tagja jusson be az országgyűlésbe, így ha egy ellenzéki egyéniben szerzi meg a parlamenti helyét, a következő „sorban álló” jó eséllyel már egy másik párt tagja lesz. Ez pedig felboríthatja a füstös szobákban kötött alkukat. Ráadásul a pártokon kívül a jelenleg párt nélküli miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter mozgalma is tíz helyre tart igényt majd a közös listaállítás során, ami további fejtörést okoz az összefogás szereplőinek.
Az önjáró bomba
Ám a közös miniszterelnök-jelölt nemcsak a listaállítással döf tőrt az amúgy is haldokló ellenzéki összefogásba, hanem a botrányos kijelentéseivel is. Emlékezetessé vált Márki-Zay újévi köszöntője, amelyben a Fidesz szavazótáborának csökkenését vizionálva azt állította: „…a Covid miatt is megtizedelt, időskorú magyar lakosság nagyobb része szavazott a Fideszre.” A mondat nagy vihart kavart, még a kormányellenességéről hírhedt Amerikai Népszava is felháborodott rajta. Egy másik alkalommal az ellenzéki miniszterelnök-jelölt azt firtatta internetes videójában, hogy „a Fideszben is van néhány zsidó, bár elég kevés”, ezzel még sajátjai szemében is régi vágású antiszemita benyomását keltve. És ha ez nem lett volna elég, felelőtlennek nevezte a rezsicsökkentést, és beleszállt a határon túli magyarokba is, egy kalap alá véve őket a bevándorlókkal. Márki-Zay sajátjaiba is belerúgott, amikor „természetellenes szövetségnek” nevezte a baloldali összefogást, de célkeresztjébe kerültek többek között azok az „ellenzéki árulók” is, akiktől „hátulról is” kapják a „golyókat”.
Habár a botrányos kijelentések sora még korántsem ért véget, az jól látszik, hogy az előválasztást megnyerő hódmezővásárhelyi polgármester elszabadult hajóágyúként viselkedik, egyszemélyes show-vá alakítva a kampányát annak ellenére, hogy kommunikációs stratégaként két korábbi ATV-s műsorvezetőt, Simon Andrást és Péterfi Juditot is szerződtették mellé. Nem csoda hát, hogy sorra határolódnak el tőle a szövetségesei, többek közt Jakab Péter vagy Donáth Anna, és kampányában a baloldali vezér, Gyurcsány Ferenc sem vesz részt. A DK tehát mint legnagyobb ellenzéki párt nemes egyszerűséggel cserben hagyta a közös jelöltet a kampány kellős közepén, alig több mint két hónappal a választások előtt. Különösen fájó lehet Hódmezővásárhely első emberének, hogy le kellett mondania a hőn áhított hetedik frakció létrehozásáról is, amire már az előválasztási győzelme előtt is igényt tartott. Enélkül ugyanis ha győzne is a baloldal, ő politikai árva maradna, mozgástere beszűkülne, szövetségesei pedig könnyen megfoszthatnák kormányfői tisztségétől is.
Úton a megszűnés felé
Baj van a DK háza táján is. Nem elég, hogy Dobrev Klárából nem lett miniszterelnök-jelölt tavaly októberben, de decemberben búcsút kellett mondania az Európai Parlament (EP) szocialista csoportjának frakcióvezető-helyettesi pozíciójától is. Gyurcsány Ferenc neje megalázó módon az erről szóló szavazáson mindössze 66 szavazatot kapott, amivel a jelöltek közül az utolsó helyen végzett, így január közepén bejelentette, nem indul újra a már lejárt EP-alelnöki tisztségéért. Dobrev Klára európai presztízsvesztesége a DK megítélésének is ártott, így mostanra egzisztenciális kérdéssé vált az országgyűlési választás a baloldali párt számára.
Dobrev mellett Jakab Péter sem dőlhet hátra parizeres szendvicsével, hiszen mindenki nagy meglepetésére az előválasztás miniszterelnök-jelölti versenyén még a második fordulóba sem jutott be. Megrengette a párton belüli bizalmat a Jobbik elnökével szemben az is, hogy fény derült a XI. kerületi ingatlanmutyijára és a kabinetfőnökével, Molnár Enikővel folytatott állítólagos viszonyára, amely miatt az újpesti Jobbik etikai eljárást kezdeményezett vele szemben (ezt azonban a formáció etikai bizottsága elkaszálta). Így a június 30-án esedékes tisztújításig Jakab Péternek vissza kell szereznie a bizalmat, ami választási vereség esetén különösen nehéz lesz.
A Momentum sem lehet elégedett az előválasztás óta eltelt időszakkal. Fekete-Győr Andrásnak kínos interjúi és az előválasztási rossz szereplése miatt le kellett mondania pártelnöki pozíciójáról, helyét ideiglenesen Orosz Anna alelnök, majd Donáth Anna vette át. Habár a felszínen a párt stabilitását mutatja Donáth megválasztása, sajtóinformációk szerint sok momentumos inkább a konszenzuálisabb Oroszt látta volna vezetői pozícióban, mintsem a radikálisan liberális Donáthot. A nagy ellenzéki pártok közül talán a Momentumnak a legfontosabb az önálló frakcióalakítás a parlamentben, hiszen a fénykorának számító 2017 és 2019 közötti időszakban nem jutott be az országgyűlésbe, az önkormányzati választás óta pedig egyáltalán nem sikerült érdemi teljesítményt felmutatnia. A legkényesebb helyzetben azonban az MSZP, az LMP és Párbeszéd van, mivel frakció híján konkrétan a létezésük kerülhet veszélybe, így nem véletlen, hogy a 2020 decemberében megszületett ellenzéki összefogást ők szorgalmazták a leghangosabban.
A baloldali tömb a belső feszültségeken és a kampánystratégiai kudarcokon túl a közvélemény-kutatások miatt is aggódhat. Egy december közepén kiszivárgott, az ellenzék által megrendelt elemzés a kormány megerősödését mutatta ki, ez alapján a teljes lakosság 46 százalék szavazna a Fidesz–KDNP-re, míg az ellenzék megítélését tökéletesen jelzi a mindössze 32 százalékos támogatottság. Az elmúlt hónapok tehetetlenségét mutatja, hogy az összefogás mindössze a kampányszínekről tudott dönteni, igaz, még a baloldali 444 szerint is több héten folyt a vita a vizuális arculatról, így az év végére tervezett a szórólapozás végül elmaradt.
Ha mindez nem lenne elég, nem állnak túl jól a Fudan Egyetemről és az álláskeresési járadék fizetési idejének meghosszabbításáról szóló népszavazás ügyében sem: legutóbb még csak 170 ezer aláírást jelentettek be a baloldali politikusok. Habár az érvényes népszavazáshoz szükséges kétszázezer aláírás összegyűjtésére december közepétől számítva 120 napja lenne az ellenzéknek, egyre nagyobb az esélye, hogy ha sikerrel járnának is, a referendumot már csak a választások után írhatja ki a köztársasági elnök, mivel február 12-e a legkésőbbi időpont, amikor még a parlamenti választásokkal egy időben tűzheti ki az ellenzéki népszavazást.