A balliberális sajtó annyit foglalkozik a Fidesszel, mintha az országnak nem lenne fontosabb problémája az ellenzéki párt jövőjénél. A kormánypárti média – nyilván azért, hogy elterelje a figyelmet a felszínre került gazdasági válságról – azt igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy a Szövetség mély válságban van, közel a szakadás, Orbán Viktor pedig elveszítette tekintélyét. A valóság azonban az, hogy a Fidesz-MPSZ változás előtt áll, ám nem hullik szét.

A Fidesz az útkeresés időszakát éli. A választási eredményekből ugyanis kitűnik, hogy az elmúlt négy esztendőben képviselt szövetségi politika csupán a 2002-es szavazótábor megtartásához volt elég, ahhoz nem, hogy a párt leváltsa a balliberális kormánykoalíciót. A Szövetség két fontos réteget nem tudott igazán megszólítani – pont azt a kettőt, amelynél a legtöbb esélye volt a tarolásra: a fiatalokat és a vidék társadalmát. Ez a tény már csak azért is fájdalmas, mert az ifjúságra és a mezőgazdaságra, a vidék fejlesztésére nagy hangsúlyt fektetett a vezetés a Szövetség felépítése során.

Úgy tetszik azonban, hogy csak félmegoldások születtek. A napi politikába belefolyó Fidelitas mellett létrehozott ifjúsági tagozat a jelek szerint legalább annyi bizonytalanságot okozott, mint a szép csendesen elhalt falusi tagozat mellé – helyére? – felzárkóztatott Magosz. A falusiak megnyerését ráadásul a két felsorolt szervezet mellett a Kisgazda Polgári Egyesület is vitte volna a maga módján. De eredményt így együtt sem sikerült felmutatni.

Mi lehetett akkor a hiba? Az egyik talán éppen az, amit a fenti példák mutatnak. A Szövetség „túl egységes” lett, magyarán, a szövetséges szervezetek nem jelentek meg elég markánsan. Tehát hiába volt – ha volt – munkás tagozat, falusi tagozat, Kisgazda Polgári Egyesület, Nemzeti Fórum, MKDSZ, KDNP és a finisben a Magosz… továbbá Lungo Drom, Vállalkozók Pártja és még sok minden más, a gyakorlatban a Fidesz-MPSZ egyetlen, egységes pártnak tűnt, nem pedig politikai szervezetek tartalmas szövetségének.

Úgy látszik, hogy erre a hibára a Fidesz vezetői is rájöttek. Pokorni Zoltán, a Szövetség alelnöke május elsejei, Dísz téri beszédében ugyanis a következőképpen fogalmazott:

– Meg kell őriznie kinek-kinek a maga arcát, hogy megmaradhasson a szövetségen belül kereszténydemokratának a kereszténydemokrata, kisgazdának a kisgazda. Hogy büszkén vállalja a rendszerváltó párthoz való kötődését a Nemzeti Fórum tagja, hogy megmaradhasson fiatalnak a Fidelitas tagja, hogy megmaradhasson cigányságára büszke embernek a Lungo Drom tagja, és megmaradjon önmaga a Vállalkozók Pártja – mondta Pokorni Zoltán. – A jobboldalnak, a polgári oldalnak egységesnek kell maradnia, de nem szabad, nem kell egyformának lennie. Legyen hű önmagához mindenki. Nem egy szürke, alaktalan masszává kell válnia az egységes polgári szövetségnek, hanem egy olyan sokszínű, tagolt erővé, ahol van vita számos kérdésben, de az alapvető kérdések többségében egyetértünk.

Együtt, de nem egyformán. Minden jel szerint ezt az utat választja a következő hónapokra, évekre a Fidesz vezetése. Ennek gyakorlati megvalósítása múlt héten már el is kezdődött – kiderült, a Szövetségen belüli egészséges tagoltság a parlamenti munkában is megjelenik majd ebben a ciklusban. Orbán Viktor javaslata alapján ugyanis a 164, Fidesz-KDNP-jelöltként mandátumot nyert képviselő úgy határozott múlt csütörtökön, hogy a kereszténydemokraták külön frakciót alakítanak, ám a két párt képviselőcsoportja Magyar Szolidaritás Szövetség néven frakciószövetséget köt. Mint Orbán Viktor fogalmazott, a frakciószövetség „a házszabály által megengedett, de Magyarországon eddig nem gyakorolt formája” a parlamenti együttműködésnek.

A frakciószövetség vezetési felépítését is úgy alkották meg, hogy a Fidesz és a KDNP egyenrangú félként jelenhessen meg a Magyar Szolidaritás Szövetségen belül. A frakciószövetség elnöke Orbán Viktor lesz, társelnöke pedig Semjén Zsolt, s ők minden fontos személyi és politikai döntést megvitatnak, illetve közösen hoznak meg. A jelek szerint azonban az ötlet nem aratott nagy sikert a Fidesz-frakcióban, mert sem Áder János, sem Pokorni Zoltán, sem Varga Mihály nem vállalta az erőteljesen az alárendelt frakcióvezetői tisztséget.

A Demokrata kérdésére Orbán Viktor a frakciószövetség megalakítását követően elmondta: azt szeretné, ha úgy épülne fel a Szolidaritás Szövetség, hogy abban valamennyi tagszervezet fontos szerepet kapjon.

– Már a képviselőjelöltek listájának összeállításakor is elmondtam, koncepcióm szerint ez nem egyszerűen egy parlamenti munkaszervezet, hanem egy olyan frakció lesz, amelyben benne vannak azok a nagyon fontos társadalmi csoportok, amelyek együtt szerintem kiadják a társadalom többségét. Ebben a frakcióban tehát meg fognak jelenni, mégpedig nagyon markánsan azok a szervezetek, amelyek a társadalom különböző rétegeinek a részérdekeit képviselik – jelentette ki a Szövetség elnöke.

A balliberális sajtó előszeretettel foglalkozott személyi kérdésekkel is a Szövetség kapcsán. Leginkább arról cikkeztek, hogy Orbán Viktornak vissza kellene vonulnia, mert a Fidesz vele képtelen megújulni. Ezzel szemben valószínűnek látszik, hogy a május 20-i kongresszuson a küldöttek megerősítik posztján, s legalább mandátumának lejártáig, 2007 májusáig ő marad a Fidesz elnöke is.

Ami viszont már biztos: a frakciószövetség hétfőn úgy döntött, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője a korábban esélyesnek tartott, ám végül a tisztségre nemet mondó politikusok helyett Navracsics Tibor, Orbán Viktor kabinetfőnöke, a választási programot öszszeállító Kormányzás 2006 munkacsoport vezetője lesz, s munkáját Répássy Róbert segíti frakcióigazgatóként. A KDNP képviselőcsoportját pedig Semjén Zsolt irányítja, aki mellett Latorcai János tevékenykedik igazgatóként.

Megválasztását követően Navracsics Tibor úgy fogalmazott, a frakció belső szerkezetét még nem alakították ki, mert egyelőre az új kormányzati struktúra sem ismert. Úgy tudjuk, a Magyar Szolidaritás Szövetség egy árnyékkormányhoz hasonlóan épül majd fel, tehát minden területnek lesz egy-egy felelőse, és ezeknek a szakpolitikusoknak a munkáját szintén szakemberekből álló munkacsoportok segítik majd. A 164 képviselő közül egyébként 141 a Fidesz, 23 pedig a KDNP frakciójában foglal majd helyet.

Az áprilisi választásoknak – sok más mellett – volt két fontos, első látásra talán némileg ellentmondó tanulsága. Az egyik, hogy egy nagyon homogén, bizonyos részeiben csak virtuálisan tagolt pártszövetség nem képes elég hatékonyan megszólítani a társadalom valamennyi rétegét, ugyanis az emberek képesek megkülönböztetni a valóságot a látszattól. A polgári tábort sikerült a Fidesz mellett tartani, a polgári köröknek köszönhetően a tagság is jelentősen megugrott, új támogatókat viszont nem sikerült szerezni. A túlzott tagoltság ugyanakkor szintén kockázatos út lenne. A Fidesz – és a külön frakciót alkotó Kereszténydemokrata Néppárt – most új megoldást keres. A Szövetség nem hullik szét, de átalakul.

Bándy Péter

Elhibázott startégia

A Fidesznek győznie kellett volna

Fidesz jórészt elhibázott kampánystratégiájának köszönheti áprilisi vereségét – állították szinte egybehangzóan a Miskolci Egyetem Politikatudományi Tanszéke és a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány által rendezett szombati konferencia előadói. A résztvevők szerint a Szövetség a középre húzódással elveszítette arcát.

A nyitó előadást tartó Hankiss Elemér kérdésekkel vezette rá hallgatóságát arra, szerinte mi okozta az ellenzéki párt választási vereségét. Hankiss úgy vélte, az eredmény kialakulásában része volt annak, hogy a Szövetség felépítése során nem sikerült igazán működőképes modellt találni – a Fidesz sem a skandináv típusú konzervatív pártokra, sem pedig egy CDU típusú kereszténydemokrata pártra nem hasonlít. A szociológus szerint egyértelmű, a polgári körökre épült mozgósítási elképzelés nem volt sikeres, és a Fidesznek arra is választ kell találnia, miért veszített el sok fiatal és vidéki, falusi szavazót.

Az MSZP kapcsán Hankiss azt mondta: a következő hónapokban kiderül, hogy valóban a blairi harmadik utas politikát követi-e majd a párt, vagy ez a program csak a kampányretorika szintjén jelent meg a szocialistáknál. Arra is az előttünk álló időszak ad majd választ, hogy Gyurcsány Ferenc képes lesz-e pártpolitikusból államférfivá válni.

Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője az egyik legnagyobb hibaként azt rótta fel a Fidesznek, hogy az elmúlt négy évben elveszítette az arcát. A volt kormányszóvivő szerint az egykor divatos és fiatalos párt 2002 és 2006 között már sem divatos, sem fiatalos nem volt. Köszönhető ez annak, hogy a fideszes politikusok az MSZP szavazóbázisát jelentő munkásokhoz és nyugdíjasokhoz próbáltak szólni, ehhez igazították megszólalásaikat, megjelenésüket, ugyanakkor a saját táborukkal nem törődtek.

Összességében véve Borókai szerint az vezetett a vereséghez, hogy az identitását elveszítő Fidesz zavarosnak tűnhetett a bizonytalan választók körében, s nem tudott hitelesebbnek látszani a rosszul kormányzó balliberális koalíciónál.

Simon János, a Miskolci Egyetem tanszékvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1998-ban és 2002-ben is tapasztalt trenddel ellentétben ezúttal nem volt magasabb a részvétel a választások második fordulójában. Simon szerint négy év alatt sem sikerült pótolni a kisgazdapártot, s fiatalosság és dinamizmus híján új szavazókat sem sikerült szerezni a két forduló között.

A Fidesz nem tudta magához csábítani a második fordulóra az MDF szavazóinak többségét, de tény az is, hogy még a MIÉP-Jobbik szavazóinak nagy része sem voksolt a Szövetségre a második fordulóban. Ezzel szemben az MSZP és az SZDSZ támogatói szinte teljesen egységesen a közös jelöltekre voksoltak április 23-án.

Tölgyessy Péter volt SZDSZ-es és fideszes képviselő szerint a vereségben nagy része volt annak, hogy Orbán Viktornak nagyon erőteljes az elutasítottsága a magyar belpolitikai életben. Nem csupán az MSZP és az SZDSZ, de még az MDF támogatóinak nagy része sem látta volna őt szívesen a miniszterelnöki poszton. Ennek kapcsán megjegyezte azt is: tudomásul kell venni, hogy az MDF már nem jobboldali párt, hanem Dávid Ibolya pártja.

Szabó Krisztina Mária politikai kommunikációs szakértő szerint több fontos téma hiányzott a kampányból. Így nem esett szó az uniós csatlakozás veszteseiről, a határon túli magyarokról és a fiatalokról, s hiányzott a korábban jellemző humor is.

AZ MSZP egy emberre alapozta a kampányát. Gyurcsány Ferencet tudatosan felépítették, ő jelent meg az emberek előtt – többnyire pozitív üzenetekkel. A Fidesznél épp az ellenkezője volt tapasztalható. Az ellenzéki párt, bizonyítandó, hogy nem Orbán Viktorból áll csupán a Fidesz, a miniszterelnök-jelölt mellett különböző karaktereket szerepeltetett, így vidéki nőt, európai stílusú diplomatát és szakpolitikust. A Szövetség hangsúlyos negatív kampányt folytatott, amely túl hosszúra nyúlt, s a pozitív üzenetek így későn jelentek meg. Nem derülhetett ki tehát, hogy a kormány sikertelen kormányzásával szemben milyen alternatívát kínál a Fidesz.

Szabó Krisztina Mária szerint fontos tanulság: sikeres kommunikációval, egy vitán való jó szerepléssel még rossz kormányzás mellett lehet választást nyerni, számadatokkal, rosszul megfogalmazott üzenetekkel azonban nem.

Bruck Gábor kampánymenedzser, aki korábban Demszky Gábort, az elmúlt időszakban pedig Gyurcsány Ferencet segítette, azt mondta, a Fidesz a félelemre alapozta a kampányát, az MSZP pedig a a jövőbe vetett hitet, a reményt jelenítette meg a választási hadjáratban. Bruck szerint tény, a koalíció rosszul kormányzott az előző ciklusban, ám azért nem sikerült leváltani, mert a Fidesz „még rosszabb volt ellenzéki pártként”.

Nyakas Szilárd kommunikációs szakértő, a Magyar Rádió munkatársa úgy vélte, nagyon sok múlt a miniszterelnök-jelölti „last minute-vitán”. A két személy, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc között egyebek mellett az döntött, hogy Gyurcsány volt az, aki valóban vitának fogta fel kettejük párbaját, míg Orbán Viktor a közönségnek, a nézőnek beszélt. A programok bemutatására azonban nem volt alkalmas ez a vita.

Fontos volt az is, hogy Gyurcsány „előre lelőtte Orbán poénjait”, például azzal, hogy Magyarországnak nem szabad Európa élelmiszer-szemétlerakójává válnia. Ebből következően pedig Orbán Viktor több támadási lehetőségét is elvette.

Fricz Tamás politológus öt pontban foglalta össze – fontossági sorrendben – a Fidesz választási vereségének okait. Első helyen említette, hogy a Fidesz hallgatott, amikor Medgyessy Péter lemondott, s helyét Gyurcsány Ferenc vette át két esztendővel ezelőtt. Az Alkotmány úgy fogalmaz, hogy a kormányfő lemondása a kormány bukását is jelenti, ám a további teendőket nem határozza meg az alaptörvény. Ebben a helyzetben pedig – pláne egy fölényes EP-választási siker után – a Fidesznek ki kellett volna kényszerítenie az előrehozott választásokat.

További okként jelölte meg a szövetségi politikát. A Fidesznek az a terve ugyanis, hogy egyedül győzi le a koalíciót, csak akkor lehetett volna sikeres, ha kétpárti lesz a parlament. Mivel azonban az SZDSZ bejutott, a Szövetség nem nyerhetett. Harmadik indokként Fricz Tamás a Fidesz és Orbán Viktor politikai irányvonalát jelölte meg. Orbán Viktor a rengeteg őt érő támadás miatt ugyanis meg akart szabadulni a szélsőséges bélyegtől, és középre húzódott, ami ugyan természetes emberi reakció volt, ám azt eredményezte, hogy az ellenzék „szinte nem is látszott”, a Fidesznek nem volt markáns arca.

Negyedik helyen a kampány szerepel a politológusnál. Fricz úgy vélte, nem volt szerencsés, hogy a Fidesz túlságosan magáévá tette az MSZP 2002-es, ígérgetésre épülő stratégiáját. Az ötödik ok pedig szerinte az, hogy az Orbán-Gyurcsány-vitán a Fidesz elnöke nem megfelelő taktikát választott. Összegzésképpen Fricz Tamás azt mondta, a Fidesz az elmúlt években nagyon magasra jutott, ám kétséges, hogy a jelenlegi struktúrában van-e még esély a továbblépésre.