Hirdetés

– Véleménycikke jelent meg a minap a Magyarországgal szembeni európai és amerikai kettős mércéről. Mi késztette ennek megírására?

– Hosszú évek óta foglalkozom a kormányzás kérdéseivel: azzal, hogy a globális intézmények irányítanak-e, amelyekről egyesek azt tartják, felsőbbrendűek a nemzetállamoknál, illetve azzal, mit jelent ez a demokrácia szempontjából. Könyvem is megjelent ebben a témában Szuverenitás vagy alávetettség címmel. Ez izgalmas kérdés az Egyesült Államokban, de Európában is, egészen a kilencvenes évek elejére, a berlini fal leomlása utáni időre visszavezethetően. 

A kérdés az, hogy például Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot – amelyek ma már az Európai Unió tagjai – a magyar, a lengyel és a cseh nép irányítja-e vagy pedig nemzetek feletti intézmények, amelyek egyre meghatározóbbakká váltak és egyre több hatáskört vontak magukhoz. 

De a briteknél is fontos kérdés volt ez a brexit kapcsán. (…)

Korábban írtuk

– Orbán 2010 óta minden választást megnyert. Elképzelhető-e, hogy azért is tartanak tőle és fékezik, hogy ne inspirálja Nyugaton a hozzá hasonlóan gondolkodókat?

– Igen, egyetértek, ez Franciaországban, Ausztriában és Olaszországban is szempont. Februárban Rómában magam is részt vettem egy a nemzeti konzervativizmus témájának szentelt nagyszabású konferencián, amelyen Orbán Viktor is beszédet tartott. Egész Európából érkeztek felszólalók, így Emmanuel Macron francia elnök bírálói vagy a brexit brit hívei. Orbán ennek a nemzeti konzervatívnak, demokratikus nacionalizmusnak vagy demokratikus szuverenitásnak is nevezhető gondolatnak az egyik első szószólója, amely ma már Európa-szerte terjed. Emberek a legkülönbözőbb országokban nemzeti kormányzást akarnak. 

Populistának kiáltják ki őket, ám valójában demokratikus patrióták.

A teljes interjú itt olvasható.