Totális érdektelenségbe fulladt a szakszervezetek és az ellenzéki pártok által közösen szervezett országos demonstráció. Mivel A munka törvénykönyvének módosítása körüli ellenzéki hisztéria csak egy hazug manipuláció, ezért nem is annyira meglepő, hogy a kormányellenes tüntetések kifulladni látszanak.

Fotó: MTI

Fotó: MTI

„Álljon le az ország!” – adták parancsba szakszervezeti vezetők a január 5-i Kossuth téri tüntetésen, amely mintegy tízezres létszámával az ellenzéki sajtóorgánumok szerint a „legnagyobb rabszolgatörvény-ellenes tüntetés” volt. A szakszervezeti szónokok utak, hidak lezárását, az ország megbénítását helyezték kilátásba, ha a kormány nem vonja vissza A munka törvénykönyvének módosítását. A felszólaló ellenzéki politikusok mertek ennél nagyobbat is álmodni. Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke kijelentette, nem elégszenek meg a törvény visszavonásával, addig küzdenek, amíg meg nem döntik a kormányt.

Az ellenzéki pártok és a szakszervezetek nagy elánnal vetették bele magukat az országos blokád megszervezésébe. Kordás László, a Gyurcsány-kormány egykori államtitkára, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke néhány nap múlva bejelentette, már 140 településről jelezték, hogy demonstrálni fognak. Az ellenzéki sajtó naponta adott hírt arról, hogy egyre többen csatlakoznak a tiltakozó megmozduláshoz, és a beszámolók alapján úgy tűnt, a kilencvenes évek eleji taxisblokádhoz hasonló akció van készülőben.

A Klubrádió megkérdezte Székely Tamást, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökét, hogy január 19-én miért csak demonstrációt, és nem országos sztrájkot szerveznek. Székely Tamás azt válaszolta, előbb fel kell mérni, hány munkavállaló lenne hajlandó részt venni egy országos sztrájkban, mert „elképzelhető, hogy a munkavállalók többsége nem akar sztrájkolni.” Ezért szerinte előbb egy országos demonstrációra van szükség, amelyből a szakszervezetek visszajelzést kapnak arról, milyen lenne egy országos sztrájk támogatottsága, hiszen egy demonstrációra könnyebben mozgósíthatóak az emberek, mint egy sztrájkra.

Nem sikerült

A január 19-i blokádra „ellenzéki civilek” két akcióval szerettek volna hangolni, de mindegyik totális érdektelenségbe fulladt. Az egyik a péntek délutáni forgalomban szerette volna blokkolni Budapest egyik legforgalmasabb útját, a Váci utat. A terv az volt, hogy a kritikus tömeg megbénítja Budapest belvárosát, de a többsávos Váci út legszélső sávjában várakozó néhány autó semmilyen fennakadást nem okozott. A másik, a Facebookon szervezett akció a kormányellenes tiltakozókat arra buzdította, utazzanak végállomástól végállomásig egészen addig, amíg olyan sokan nem gyűlnek össze a szerelvényekben, hogy teljesen megbénítják a főváros közlekedését.

„Lassan feltöltődik velünk a metró, és más közlekedő nem fér hozzá. A rendőrök sem tudnak tenni ellene semmit. Fázni sem fogunk. És a metróban agitálni is lehet. Ez egy olyan lehetőség, ahol akarva-akaratlanul több százezer munkába induló ember késik órákat majd a munkahelyéről.” A földalatti elfoglalását az ellenzéki média rendszeresen reklámozta, így közel négyezren jelezték részvételüket, az akció azonban érdeklődő hiányában elmaradt. A földalatti mozgalmárok becsületére legyen mondva, ők legalább beismerték a kudarcot.

Az „Álljon le az ország” jelszóval meghirdetett országos megmozdulások Budapest megbénítását úgy kívánták elérni, hogy négy különböző helyszínről – a Blaha Lujza térről, a Hősök teréről, az Oktogonról és a Fővám térről – indulnak a tüntetés fő helyszínére, a Várkert Bazárba. A tervek szerint a Pestről Budára hömpölygő tömeg egyszerre több hídon áthaladva megbénítja a fővárost, miközben a demonstrációknak és a félpályás útlezárásoknak köszönhetően a vidéki városokban is leáll az élet.

„Tömegről semmiképpen sem beszélhetünk. Nagyjából 30-an indultak el a Blaha Lujza térről, és nagyságrendileg ugyanennyien a Hősök teréről. A Blaháról útnak indulók a járdán haladnak, ami minimum érdekes annak fényében, hogy forgalomlassító demonstráció volt beharangozva” – írta a 24.hu.

A négy helyszínről útnak indult maroknyi tüntető a Várkert Bazár elé érve egyesült, az Index szerint itt már közel ezren voltak. A tüntetés fő szónoka a trágár beszédéről elhíresült gimnazista Nagy Blanka volt, aki kritizálta, hogy a miniszterelnök a Várba költözik, majd megjegyezte, ahol freskókat festenek le, ott előbb-utóbb könyveket is égetnek majd. A színvonaltalan, semmitmondó beszédek megtették hatásukat, négy órára szinte teljesen kiürült a színpad környéke. Öt óra körül a mintegy kétszáz, céltalanul vonuló tüntető megállt a Lánchíd pesti hídfőjénél, majd egyikük egy hangosbeszélőn arra biztatta a tömeget, hogy vegyék blokád alá a Lánchidat. A rendőrség többször is figyelmeztette a tüntetőket, hogy az úttesten állva szabálysértést követnek el, erre mintegy ötvenen leültek a földre, akik közül a rendőrség hetet előállított.

Szinte egymillió

„Szinte mindenhol tiltakoztak ma vidéken a rabszolgatörvény ellen. Az országot lefedő események nyomán ma bizonyosan több mint tízezer ember követelte országszerte, és az összes megyeszékhelyen a rabszolgatörvény kormány általi visszavonását. Ezek között ezerfős, lakosságarányosan szokatlanul nagy megmozdulásokat is tartottak” – írta összefoglalójában a Mérce. Az ellenzéki hírportál kiemelte, közel hatvan helyen tüntettek az országban. A Mérce szerint a legtöbben Miskolcon, Pécsen és Tatabányán voltak, mindegyik városban körülbelül ezren. Debrecenben ötszáz, Kecskeméten, Szolnokon „több száz” ember jelent meg, Siófokon 70-100 fő képviselte az ellenállást. Salgótarjánban az összes helyi ellenzéki párt (MSZP, Jobbik, DK, LMP, Momentum, Európai Baloldal) és számos más szakszervezet által támogatott megmozduláson „hozzávetőleg kétszáz-kétszázötvenen” vettek részt. Győrben kilencvenöt, Zalaegerszegen és Székesfehérváron ötven, Békéscsabán harminc, Kabán – Bangóné Borbély Ildikó közreműködésével – pedig tíz autó „tüntetett”. Berettyóújfaluban „jó pár tucat ember és körülbelül 10-15 autó” tartott félpályás útlezárást. „Orbánék megbénították a demokráciát, mi pedig válaszként megbénítjuk az országot” – jelentkezett be Balassagyarmatról Gurmai Zita, ahol 30-40 autós tüntetett. A szombati eseményekhez tartozik még, hogy néhány külföldi nagyvárosban is összeálltak egy fotó kedvéért néhányan, hogy le lehessen írni, „Londontól Barcelonáig, Oslótól Stuttgartig” az egész világon tüntetnek az Orbán-kormány ellen.

Az érdektelenségbe fulladt tüntetéseknél is kínosabb volt, ahogy a szervezők és az ellenzéki média sikerként próbálta elkönyvelni a tüntetéseket, miszerint vidéken soha nem demonstráltak még ennyien a kormány ellen. Kordas László szerint országos kiterjedésűvé vált az ellenállás, Kunhalmi Ágnes pedig azt emelte ki, hogy sok vidéki településen nem volt az elmúlt nyolc évben semmilyen megmozdulás, szombaton viszont negyvenen-ötvenen is tüntettek. „Visszatért a remény, hogy meg lehet dönteni Orbán rendszerét” – fogalmazott. A Magyar Narancs szerint végre „mocorog az ország”.

A „hogyan kell a maroknyi tüntetőt hatalmas tömegnek beállítani” versenyt Szanyi Tibor, az MSZP EP képviselője nyerte, aki a szintén kínos érdektelenségbe fulladt január 8-i brüsszeli tüntetésről, amelyen Újhelyi István és Judith Sargentini együtt szólalt fel, a következőket mondta az ATV-ben.

– Brüsszelben százötven-kétszázan tüntettek a kormány ellen, amely nagy részvételnek minősül, ugyanis Brüsszelben csak pár ezer magyar él. Ez körülbelül annyi, mintha Budapesten egymillió ember vonulna az utcákra – érvelt Szanyi Tibor.

Országos bukás

A tüntetések kifulladása több okból sem váratlan fordulat. Miközben a szakszervezeti vezetők diadalmasan bejelentették, hogy január 19-én leáll az egész ország, a Magyar Idők arról írt, a baloldalhoz köthető szakszervezetek között nincs egyetértés az országos sztrájk létjogosultságát illetően, hiszen még egyik érdekképviselet sem talált olyan munkaszerződést, amelyben a munkáltató a túlmunkakeret négyszáz órára emelését rendelné el. A lap szerint a munkavállalók körében nem az új szabályok, hanem a bértárgyalások okoznak elégedetlenséget, de ez is csak egyes cégeknél, ezért a szakszervezetek is belátják, hogy egy országos sztrájkot nem lehetne sikeresen megszervezni.

Ezt az értesülést támasztotta alá az Audinál múlt pénteken megtartott két­órás figyelmeztető sztrájk. Az Audi négyezer dolgozója nem a túlóratörvény, a kormány lemondása vagy egy újabb rendszerváltás kivívásáért sztrájkolt, hanem azért, mert az Audi-dolgozók szakszervezete elutasította a cég 2019-es bér­ajánlatát.

Mivel A munka törvénykönyvének módosítása körüli ellenzéki hisztéria csak egy hazug manipuláció, ezért nem meglepő, hogy a tüntetések kifulladni látszanak. A törvény ugyanis nem kötelezően írja elő az évi 400 óra túlórát, hanem lehetőségként említi, amelyet vagy alkalmaznak, vagy nem, attól függően, hogy ehhez a munkavállaló vagy a szakszervezet előzetesen hozzájárul-e. Az ellenzéki pártok „a kormány kötelezően túlóráztatni akarja a dolgozókat úgy, hogy a túlórapénzt ki sem fizetik” jelszóval tudatosan félrevezették az embereket, hogy kormányváltó hangulatot generáljanak. A valóságtól teljesen elrugaszkodott ellenzék az ellenállás győzelmeként hirdeti, hogy a törvény elfogadása óta több kereskedelmi üzletlánc is bejelentette, egyelőre nem kívánja alkalmazni az új túlóraszabályozást, pedig minden ilyen bejelentés a kormány álláspontját igazolja, miszerint a túlóra nem kötelező.

A településeken a félpályás útlezárásokat a szakszervezetek helyi alapszervezetei és az ellenzéki pártok helyi szervezetei közösen szervezték. A megmozdulás pontosan ezért hatalmas nagy bukás, ugyanis a szakszervezetek az összes ellenzéki párttal együtt országszerte mindössze csak tízezer embert tudtak mozgósítani. Ezek után nehéz lesz a többség akaratára hivatkozniuk.