– Ha valaki majd két évtized után a válás mellett dönt, ahhoz alapos indok kell. Miért határozott úgy, hogy távozik az SZDSZ-ből?

– 1990 óta vagyok polgármester, és hozzászoktam ahhoz, hogy van, amikor egy perc alatt, van, amikor egy nap alatt, és van, amikor egy hét alatt kell döntést hozni, de mindenképpen törekedni kell arra, hogy minél előbb lezárjuk az adott ügyet. Ezerszer tapasztaltam, hogy amennyiben nem próbálunk meg megoldani egy problémát, hanem húzzuk az időt, akkor a gond csak súlyosbodni fog. Ezért volt szokatlan nekem, hogy az SZDSZ vezetése, amelynek elképzelései az utóbbi időben sorozatosan kudarcot vallottak, látványpolitizálást folytat, és a fontos kérdésekben halogatja a határozott válaszadást. A párt döntéshozói jelentéktelen személyi kérdésekkel foglalkoznak, de nem törekednek arra, hogy a kormány által beterjesztendő költségvetésben minél több olyan tartalmi elem legyen, amely a szabad demokraták elképzeléseinek megfelelő. Márpedig, ha a szavazásnak majd így megy neki a frakció, akkor két dolgot tehetnek a képviselők: vagy megszavazzák a költségvetést, és akkor végleg az MSZP szatellitpártjává degradálják az SZDSZ-t, vagy pedig nemet nyomnak, de akkor ezzel kiharcolják az előrehozott választást, és a párt kiesik az Országgyűlésből. Hónapok óta azt éreztem, hogy az SZDSZ nem folytat jó politikát, de egy ideig kivártam, és eddig nem is beszéltem az ellenérzéseimről, mert nem akartam megbontani a pártot. Most azonban úgy láttam, hogy jobb, ha nyíltan félreállok.

– Azzal a döntéssel egyébként egyetértett tavasszal, hogy az SZDSZ kilépett a koalícióból?

– Ha valakit ilyen nyilvánvalóan szájon vágnak, mint Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-t, akkor nem teheti meg, hogy mondjuk leül tárgyalni a másik féllel, és megígérteti vele, hogy máskor nem vágja szájon. Mindenképpen határozott választ kellett adni, lemondani a miniszteri és államtitkári posztokról. Hogy végül teljesen felbomlott a koalíció, az tulajdonképpen részletkérdés.

– Abban viszont nem ért egyet Fodor Gáborékkal, hogy egy Gyurcsány Ferenc vezette kormány költségvetését semmiképpen sem lehet megszavazni?

– Úgy gondolom, hogy nem személyi, hanem tartalmi kérdésekkel kellene foglalkozni. Tapasztalatból tudom: az önkormányzatok világában az ember nem azt nézi, hogy ki tette az adott javaslatot, hanem az a döntő, hogy maga a javaslat értékrendje, szakmai tudása alapján elfogadható-e. Ezt a gyakorlatot a parlamentben is be kellene vezetni, de legalább az SZDSZ alkalmazhatná a jelenlegi helyzetben…

– Fordítsunk egy kicsit a dolgon! Tegyük fel, hogy az SZDSZ a sarkára áll, lefektet néhány alapvető pontot, amit szeretne viszontlátni a költségvetésben, ám Gyurcsány Ferenc nem fogadja el ezeket. Akkor megengedhetőnek tartaná, hogy a szabad demokrata frakció nemmel szavazzon, és előrehozott választások legyenek?

– Amennyiben az SZDSZ mindent megtesz a megegyezésért, de az elképzelései még részben sem valósulnak meg, akkor természetesen nemmel kell szavazni. Abban az esetben a szabad demokraták nyugodt szívvel mehetnek bele egy ilyen helyzetbe, mert ugyan az előrehozott választás nagyon rizikós lenne a párt szempontjából, de legalább egy nemes cél érdekében kockáztatnának. Úgy is mondhatnám: ha így esne ki az SZDSZ az Országgyűlésből, az egy elegáns bukás lenne.

– Miért most döntött a kilépés mellet, miért nem mondjuk nyáron?

– A kilépésemet megelőző csütörtökön és pénteken kétnapos frakcióülést tartottunk. A csütörtöki, ötórás vitában kiderült, hogy a jelenlévők többsége nem ért egyet a több hónapja folytatott látványpolitizálással. Pénteken aztán határozatokat hoztunk, döntöttünk például arról, hogy az SZDSZ nem szavazza meg Gyurcsány legújabb programját, vagy hogy a költségvetési szavazás alkalmával a szabad demokrata frakció egységes lesz, akár az igennel, akár a nemmel való szavazás mellett tesszük le a voksot. De például arról szó sem esett, hogy a költségvetési vitában milyen tartalmi elemekre helyezzük a hangsúlyt, vagy hogy az egyeztetések során szakmai kérdésekben milyen egyezséget javasolunk majd a kormánynak. Mikor rákérdeztünk, miért csak lényegtelen döntéseket hozunk, az volt a válasz, hogy azért, mert ezekben a kérdésekben van egység a frakcióban. Ez nekem már sok volt. A hétvégét azzal töltöttem, hogy igyekeztem megnyugodni, majd hétfőn tudattam Szili Katalinnal, hogy lemondok a mandátumomról, illetve Fodor Gáborral, hogy kilépek a pártból.

– „Nyilván végiggondolta, hogy mi jó a pártjának, amely polgármestert is csinált belőle, a parlamentbe is behozta” – így kommentálta az ön döntését Eörsi Mátyás…

– Mielőtt továbbmennénk, hadd reagáljak erre a mondatra. Először is szögezzük le, amikor a rendszerváltás hajnalán túl voltunk a négy igenes népszavazáson, úgy gondoltam, hogy a háttérbe vonulok, nem politizálok tovább. Aztán, számomra is meglepő módon, felkért a ferencvárosi SZDSZ-szervezet, hogy legyek polgármester. Ha ezt nézzük, valóban a pártnak köszönhetem, hogy akkor polgármester lettem, amiért természetesen hálás vagyok. Ugyanakkor azt gondolom, hogy miután azóta négyszer újraválasztottak, a pártnak is volt haszna az itteni sikereimből. Ami pedig a képviselőséget illeti, 2002-ben Kuncze Gábor megpróbált rávenni, hogy induljak az országgyűlési választáson, de én nemet mondtam. Akkor azt is mondta az elnök úr, hogy már bőségesen visszaadtam, amit annak idején a párttól kaptam; ez, bevallom, nagyon jólesett. Aztán 2006-ban megint felkértek a jelöltségre, akkor már vállaltam a megmérettetést. Miután bekerültem az Országgyűlésbe, az egyik legaktívabb képviselő voltam az elmúlt két esztendőben. Ott is, ahogy polgármesterként is, igyekeztem a legjobb tudásom szerint végezni a munkámat, úgy dolgozni, hogy a választók és a pártom is hasznosnak érezzék a tevékenységemet. De amit az utóbbi időben tapasztaltam az SZDSZ-ben, az már vállalhatatlan volt számomra.

– A rendszerváltozás idején az SZDSZ az egyik legnagyobb párt volt Magyarországon. Különösen Budapesten voltak erősek, ahol olyan, rendkívül népszerű polgármestereket adtak, mint Tarlós István Óbudán, Derce Tamás Újpesten, vagy ön a Ferencvárosban. Aztán az első ciklus végén Tarlós István és Derce Tamás lépett ki, az SZDSZ pedig eközben megindult lefelé. Aztán a párt egyre mélyebbre került, és most ön is kilépett…

– Nem hinném, hogy a polgármesterek kilépése és az SZDSZ népszerűségének változása között ilyen szoros összefüggés lenne.

– De az SZDSZ politikája alapvetően változott meg az elmúlt két évtizedben.

– Számtalan országban láthattuk, hogy a diktatúrát követő rendszer legnagyobb pártjai megsemmisültek. Ehhez képest a két legnagyobb magyarországi rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ még létezik, ráadásul mindkettő tagja a parlamentnek. Úgy gondolom, ’89–’90-ben egészen más helyzet volt, tulajdonképpen természetes az akkori nagy pártok népszerűség-csökkenése, mint ahogy az is, hogy voltak szakadások, sokan átléptek másik pártba, vagy otthagyták a politikát. És még egy dolgot megjegyeznék: tény, sokat változott a Szabad Demokraták Szövetsége. Ám nemcsak az SZDSZ változott, hanem az összes többi párt is. Ez a Fidesz sem az az Fidesz például, mint ami tizennyolc esztendővel ezelőtt volt.

– Fodor Gábor vezetésével lát esélyt az SZDSZ megerősödésére, vagy még nagyobb lehet a baj a párt szempontjából?

– Sajnos úgy látom, hogy egyre mélyebbre kerül a Szabad Demokraták Szövetsége. Még csak azt sem mondhatom, hogy rossz az új vezetés stratégiája, mert semmilyen stratégiát nem látok. Egyik nap ez a vélemény, másik nap az; követhetetlen. Még azok számára is, akik szimpatizálnak a párttal. Hozzám hasonlóan gondolkodó barátaim egész sorától hallom ezt, a többiek meg azt mondják, ha szóba kerül a politika: hagyjuk, beszélgessünk inkább a fociról, a nőkről, az időjárásról, csak a mostani helyzetről ne. Ez is egy vélemény.

Bándy Péter


GEGESY FERENC

1950-ben született Segesváron.

1975-ben végzett az ELTE matematika szakán.

1982-ben fejezte be a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem az ipari tervező-szervező szakát, 1983-ban doktorált.

1975–1988-ig az Országos Tervhivatalban dolgozott.

1988-1990-ig a KSH Közgazdasági Főosztályának főosztályvezető-helyettese volt.

1990 óta Ferencváros polgármestere.

2006-tól mostani lemondásáig országgyűlési képviselő.


Polgármesteri bírálatok

Gegesy Ferenc távozása után több szabad demokrata politikustársa is bírálta a párt jelenlegi vezetését. Csécsei Béla, Józsefváros polgármestere nyílt levélben kritizálta Fodor Gábort, alapvetően rossznak nevezve a pártelnök által választott utat.

„Ami nem megy, azt ne erőltessük. Mert nem megy, az látható. Úgy gondolom, száznapnyi elnöki regnálásod nem éppen sikertörténet. Ha keményebben akarok fogalmazni azt mondom: katasztrófaturizmus” – írta a polgármester, majd így folytatta: „Nem jó, amit csinálsz, és nem jó, ahogy csinálod. Lehet, hogy egy irodában jól hangzik a Gyurcsány monnyonle, meg a szakértői kormány, de a valóság azért ennél bonyolultabb. Programok képviselete helyett foglalkozhatunk persze fejvadászattal, a szó minden értelmében, de akkor vegyük tudomásul azt is, hogy bocsáss meg, de legjobb esetben is körberöhögnek minket. Legjobb esetben, de most a legrosszabb eset van: nincs vidámság, még kényszeredett sem, hanem csak harag és értetlenség” – fogalmazott Csécsei Béla.

Weinek Leonárd, Zugló polgármestere is úgy vélte, a Fodor Gábor-féle politika korrekcióra szorul, de ez csak mindenki által tiszteletben tartott elvek alapján létrehozott kompromisszumok mentén képzelhető el.

– Gegesy Ferenc ferencvárosi polgármester-társam, barátom távozása komoly figyelmeztetés, azért is, mert az SZDSZ politikájában mindig az önkormányzati volt a sikerágazat – mondta a szabad demokrata kerületvezető. Bírálta a pártvezetést Gusztos Péter is. A képviselő szerint hiba volt leragadni a szakértői kormány gondolatánál. – Valószínűleg az SZDSZ vezetése előreszaladt egy picikét, és túlment azon a ponton, amiben még masszív egyetértés van a liberális párton belül – mondta a Nap-keltében Gusztos.