Élelmiszer-hadjárat előtt
Magyar kézbe kerülhet az élelmiszeripar és az élelmiszer-kiskereskedelem. A rendszerváltozás elején jelentős részben külföldi tulajdonba jutó, jelentős hasznot termelő ágazatok visszaszerzése nemzetstratégiai érdek.
Lázár János, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság kormánybiztosa vetette fel tavaly decemberben a 2020-as Agrárszektor-konferencián, hogy a magyar élelmiszer-feldolgozó ipar 80 százalékának nemzeti tulajdonban kell lennie, és a kiskereskedelmet is hazai kézbe kell venni.
– A kormány célja, hogy tíz éven belül az üzletek kínálatának 80 százaléka magyar termék legyen – jelentette ki a tanácskozáson Lázár János. Azt is megszellőztette, hogy a cél a külföldi tulajdonú élelmiszer-láncok kiszorítása. – Ebben offenzívnak kell lennünk, mert kell, hogy legyen nemzeti kiskereskedelem – hangsúlyozta a kormánybiztos.
Az élelmiszer-kiskereskedelem hazai kézbe vétele többéves terve a magyar kormánynak. Orbán Viktor 2016-ban egy Lengyelországban elmondott beszédében így fogalmazott: „Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek: a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük.”
Tény, hogy a rendszerváltozás nagy vesztese volt a magyar mezőgazdaság. Közismert, hogy a feldolgozókapacitások jelentős része külföldi kézbe került, ezek nagy hányadát idővel felszámolták az új tulajdonosok.
– Minden gondunk alapja, hogy a rendszerváltás hajnalán az élelmiszeripar magánosítása során a külföldi tőke valójában piacot vásárolt, az üzemek korszerűsítése helyett bezárták azokat, és a magyar mezőgazdaságot visszaszorították az alapanyag-termelésbe. Ezért van az, hogy a Magyarországon megtermelhető mezőgazdasági átlagjövedelem alig fele a nyugat-európai versenytársakénak, miközben a termésmennyiség kibocsátása sok esetben jobb, a munkaköltség viszont közel ugyanannyi – mondta minderről a Demokrata idei első számában megjelent interjúban Nagy István agrárminiszter.
A tárcavezető a Növekedés.hu portálon március végén stratégiai jelentőségűnek nevezte a kiskereskedelmet is; mint mondta, nem lehet annyiban hagyni, hogy az ágazatban képződő hatalmas nyereség jelentős része elhagyja az országot, hiszen ebből fejleszteni lehetne, kiszámíthatóbb lenne a gazdaság tervezése, kivédhetőbb az áringadozás és jobban szabályozható a piac.
Az élelmiszeripar a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazata, súlya nagyjából a járműipar felével egyezik meg. Évente több mint 3500 milliárd forint termelési értéket produkál, és bár az e területen működő cégek 91 százaléka, 4000 vállalkozás tisztán hazai kézben van, az ágazatban összesen jegyzett tőke több mint 52 százalékban külföldi tulajdon. Vagyis a mintegy 300 külföldi nagyvállalat tőkeerőben uralja az ágazatot. Különösképpen érintett a gyümölcs- és zöldséglé-, az olaj-, a cukor-, az édesség-, az üdítő- és ásványvíz-, valamint a hobbiállateledel-gyártás. Ezekben a szakágazatokban kétharmadnál is nagyobb az idegen tőke aránya. És ezek adják az ágazat összes árbevételének mintegy felét, az exporténak pedig 60 százalékát.
A kiskereskedelem évente hozzávetőleg 2500 milliárd forintos nyereséget termelő piac, a forgalom megközelíti az 5000 milliárdot. Az ágazatban a külföldiek dominálnak, közülük a diszkontok feltartóztathatatlanul törnek előre. Ezek ugyanis maximális költséghatékonysággal dolgoznak: kevés beszállítóval szerződnek, tőlük nagy mennyiségben vásárolnak, így sikerrel nyomják le a beszerzési árat. Ennek eredményeképp rendkívül olcsón kínálják áruikat, amelyek tárháza szűkebb ugyan, mint a szupermarketeké, ám az alacsony árak óriási versenyelőnyt adnak.
A kíméletlen versenynek a hazai magántulajdonú kisboltok a legnagyobb vesztesei. Az elmúlt húsz évben drámaian visszaszorult a piaci részesedésük. A Központi Statisztikai Hivatal egy tanulmánya szerint míg az ezredfordulón a kiskereskedelem 28 százalékát adták, tavaly már csak nyolcat.
A piaci folyamatokra figyelő Trade Magazinnak a mindennapi, úgynevezett gyorsan pörgő fogyasztási cikkek (fast-moving consumer goods, FMCG) piacát évről évre rangsoroló felmérése szerint a legutóbbi vizsgálatkor, 2019-ben a kiskereskedelmi cégek éllovasa a Tesco volt a maga 740 milliárd forintos bruttó árbevételével. A brit láncot a német Lidl követte 685 milliárd forinttal, a holland Spar 679,6 milliárddal harmadik volt.
– A Központi Statisztikai Hivatal 2019-es adatai szerint 4801,4 milliárd forint volt az FMCG-szektor forgalma, ezt az adatot összevetve a Trade Magazin számaival az derül ki, hogy a külföldi multikra ennek összesen 69,5 százaléka esett – mondja a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Neubauer Katalin szerint a diszkontok mintegy húszszázalékos tavalyi bővülése nyomán vélhetően még nagyobb szeletet hasítottak ki a külföldiek.
Az egészségtelen arányok nemzetstratégiai, nemzetbiztonsági kérdéseket is fölvetnek. A koronavírus-járvány megmutatta, hogy mit jelent, ha bármilyen válsághelyzetben a globalizált, nemzetközi termelési és kereskedelmi láncolatok megszakadnak, vagy akadozik az ellátás. Az élelmiszer-biztonság szempontjából sem mindegy, hogy egy-egy termék hol, milyen technológiával készül, és mennyit utazik, amíg a termő- vagy előállítási helytől a boltokig elér. És bár a hazai élelmiszereket népszerűsítő kampányoknak van érzékelhető hatásuk, a célt, hogy 80 százalékban magyar termékeket vásároljunk, a kínálati oldal átalakításával lehet eredményesen elérni. Ez egyben a magyar vidék népességmegtartó erejének alapját is jelenti.