Van mit megvédenünk egy esetleges ukrán rohamtól
Élénkül a munka világa
Tizenöt év alatt az Európai Unió sereghajtói közül az élbolyba kerültünk az Eurostat munkaerőpiaci adatai szerint. Még a korábban elmaradott térségnek számító régiók is felküzdötték magukat az átlagos teljesítményű térségek közé. Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadóval többek közt arról beszélgettünk, milyen veszélyek fenyegetik a teljes foglalkoztatást és a reálkeresetek növekedését, ha meg kell nyitnunk munkaerőpiacunkat az ukrán munkavállalók előtt.
– A KSH legutóbbi gyorsjelentése szerint idén áprilisban még mindig közel 4,7 millióan dolgoztak, és a munkanélküliségi ráta 4,4 százalék volt. Kimondhatjuk, hogy sikerült elérni a teljes foglalkoztatást?
– A közgazdasági tankönyvek szerint teljes foglalkoztatottságról akkor beszélhetünk, ha a munkanélküliség öt százalék alatt van. Mi ezt az értéket már régen, 2016-ban elértük, sőt ma már munkaerőhiányról beszélhetünk számos területen. Ezt a helyzetet érdemes megbecsülnünk, különösen ha visszaidézzük a 2010 előtti adatokat. Akkoriban sereghajtók voltunk az Európai Unióban a foglalkoztatásban is, Romániával és Görögországgal osztoztunk a legutolsó helyeken.
Voltak olyan régióink, ahol a munkanélküliség bőven meghaladta a 15 százalékot, a pályakezdőknek pedig alig harmada talált állást. Mára a 20–64 éves korosztályban 80 százalék fölött van a foglalkoztatási ráta, amivel bekerültünk az európai élbolyba, ebben a csoportban összesen nyolc ország van: most Németországgal játszunk egy ligában. Ráadásul úgy, hogy nem csak a munkanélküliség csökkent, sikerült bevonzani a korábbi inaktívakat is a munka világába. Egyébként 2010 előtt közel kétmillióan számította inaktívnak e korcsoportban, most pedig 850 ezren.
– Az adatokból azonban tudjuk, hogy van még néhány terület, például Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlon és Észak-Alföldön, ahol korántsem ilyen jók az adatok. Itt történt változás?
– E régiókban valóban hét százalék körüli a munkanélküliség, ami nem örvendetes. Ám nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a balliberális kormányok idején 15 százalék fölött volt. Azóta ezek a régiók is felzárkóztak az uniós átlaghoz, így élen járnak a munkahelybővülésben az Eurostat adatai szerint. Az unió 242 régiója között az Észak-Alföldön volt a legnagyobb a 20–64 évesek foglalkoztatási rátájának javulása, az észak-magyarországi régió bronzérmes, a dél-dunántúli pedig az ötödik legjobb. Mind a nyolc magyar régió 2010–2024 közti bővülése benne van a legjobb tizenkettő uniós régió között.
– Már hallom is az ellenzéki vádat, miszerint külföldi tulajdonú összeszerelő üzemeknek köszönhető a fejlődés…
– A rendszerváltozás utáni másfél évtizedben valóban ilyenek települtek hozzánk. Ezek azonban a 2010 előtti pénzügyi válság idején szedték a sátorfájukat és olyan országokba költöztek, ahol alacsonyabbak voltak a bérek. Vagyis ez a vád nem állja meg a helyét. Ám még abban az időszakban is a hazai mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások foglalkoztatták a versenyszférában dolgozók majdnem háromnegyedét. Mára ez az arány még mindig nagyobb, mint kétharmad. Ezért is fontos, hogy a gazdaságpolitika odafigyeljen ezekre a vállalkozásokra, segítse részvételüket az innovációban. Mindazonáltal e kis és közepes cégek is hozzájárulnak ahhoz, hogy Európa legjobbjai közé került Magyarország a high-tech szférában dolgozók arányát tekintve is.
– A 2000-es években sokan azért hagyták el az országot, mert nem találtak a képzettségüknek megfelelő munkát. Ez megváltozott?
– Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, meg kell vizsgálnunk az úgynevezett túlképzettségi mutatót, ami arról tájékoztat, hogy a diplomások el tudnak-e helyezkedni a képzettségüknek megfelelő szintű munkakörökben. E területen is a legjobbak közé kerültünk Európában. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy számos tanulmány szerint a magyar munkaerőpiac az egyik legegészségesebben fejlődő az unióban. Egyébként a magyar munkavállalók képzettségi színvonala összességében is kimagasló, a 20–64 éves korcsoportban az alapfokú képzettségűek aránya legfeljebb 12 százalékos, messze az uniós átlag alatt.
– A képzettségi színvonal növekedése is hozzájárult a bérek folyamatos növekedéséhez?
– Természetesen. De ez nem lett volna elegendő ahhoz, hogy még a mai háborús körülmények és az irracionális uniós politika ellenére is elérjük a tavalyi 9,2 százalékos reálkereset-növekedést. Tavaly nálunk volt a második legnagyobb növekedés az unióban, és mellesleg a tavalyi volt a magyar gazdaságtörténet harmadik legnagyobb javulása. Idén is az EU-átlag feletti a keresetek reálértékének emelkedése. 2010–2024 között közel 80 százalékkal javult az átlagkereset vásárlóértéke. Ilyen jó másfél évtizedünk nem volt korábban. Ehhez szükség volt a munkaadók, a munkavállalók és a kormányzat közötti hármas egyezségre a minimálbér és a szakmunkás-bérminimum intenzív emeléséről és arról, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legtöbben benn maradjanak a foglalkoztatotti körben. A különböző támogatási programoknak köszönhetően lehetett elérni, hogy az 55–64 évesek foglalkoztatása a korábbi 30-ról 70 százalékra emelkedjen. És természetesen kellettek azok a támogatások is, amelyek a pályakezdők elhelyezkedését, a kisgyermekesek munkavállalását segítették.
– Az ukrajnai háború kezdete, vagyis 2022 óta több tízezer ukrán állampolgárt fogadott be Magyarország, elsöprő többségük dolgozik. Nem okoztak zavart a munkaerőpiacon?
– A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2023 december 31-én közel 40 ezer ukrán állampolgárságú személynek volt érvényes munkavállalási engedélye Magyarországon. Az itt élő ukrajnai születésű magyar és ukrán állampolgárok együttes száma egyébként 96500 volt. Tudni kell, hogy az érvényben lévő engedélyek 94 százaléka szakképzettséget nem igénylő munkakörökre, valamint gépkezelői, összeszerelői és járművezetői pozícióra szól. Az utóbbi egy évben kiadott munkavállalási engedélyek száma valószínűleg csökkent, hiszen Ukrajnában szigorodtak a szabályok, a hadköteleseket már nem engedik ki az országból. Ha Ukrajna az unió terveinek megfelelően gyorsítottan csatlakozna, akkor a határnyitás révén várhatóan sokszorosára nőne a munkavállalási céllal érkezők létszáma.
– Az ellenzéki megmondók rendszerint azzal gúnyolódnak, hogy „ki akarna Magyarországon maradni, ha Nyugaton is dolgozhat?”…
– Aki ilyet mond, az nem ismeri az ukrán kereseti viszonyokat. Az ukrán minimálbér jelenleg 8000 hrivnya, ami 63 ezer forintnak megfelelő összeg. A magyar ennek több mint négyszerese, és a bérmegállapodás szerint jövőre 13, 2027-ben további 14 százalékkal emelkedik. Ukrajnában a bruttó átlagkereset nem éri el a 25 ezer hrivnyát, vagyis a 215 ezer forintot. A magyar márciusban 714 ezer forint felett volt, az ukránnak több mint a háromszorosa. Az elérhető keresetek mellett további vonzerő a földrajzi közelség. Főként a most is nehezebb helyzetben levő Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön lehet számítani ukrajnai rohamra. Igaz, valószínűleg nem a többdiplomás orvosok ostromolnák a magyar munkaerőpiacot, elsősorban továbbra is a képzetlenek jönnének át, letörve a hazai béreket. Ami nagy érvágást jelentene azoknak, akik itthon is szakképzettséget nem igénylő álláshelyeket töltenek be, már ha egyáltalán meg tudnák őrizni az állásukat. Ez a folyamat oda vezetne, hogy a kvalifikáltabb munkát végzők keresetének növekedése is veszélybe kerülne, visszajönne a rendszerváltás idején már átélt reálkereset-csökkenés és munkaerőpiaci hanyatlás időszaka. Szerintem már ez az egyetlen érv is elegendő lenne arra, hogy ne támogassuk Ukrajna gyors uniós csatlakozását. Pedig még további hátrányokkal, életszínvonal-romlással, a nyugdíjak és a szociális támogatások szűkülésével, egészségügyi és élelmiszer-biztonsági kockázatokkal és a közbiztonság viharos romlásának kockázatával is számolni kellene. Mindezek ellen pillanatnyilag egyet tehetünk: részt kell vennünk a Voks 2025 véleménynyilvánító szavazáson, ami már online is kitölthető.
