Úgy tűnik, első körben Fodor Gáborékat akarják kilőni, majd jó eséllyel az LMP következhet a halállistán. Gyurcsány Ferenc és Bokros Lajos háborúja látszólag ugyan nem tetszik a térfél legerősebb pártjának, az MSZP-nek, a szocialisták mégsem lépnek fel határozottan. Ellenzéki helyzetkép.

Fotó: MTI/Marjai János, archív

Milyen emberek ezek? Hogy akarnak ezek így ellenzéki együttműködést? Amikor csak a kirekesztés jár az eszükben – fakadt ki múlt szerdán Fodor Gábor az ATV Egyenes beszéd című műsorában. A Liberálisok elnökének kétségbeesése nem csoda: úgy tűnik, egyre távolabb kerül attól, hogy az előző országgyűlési választáshoz hasonlóan 2018-ban is felkerüljön az ellenzéki listára. Ez pedig vélhetően a mérhető választói támogatással nem rendelkező mikropárt, illetve az ő személyes politikai karrierjének végét jelentené.

Pedig néhány héttel ezelőtt még úgy látszott, bár az elmúlt években nem volt felhőtlen a viszonyuk, a balliberális pártok ezúttal – a 2014 előtti időszakkal ellentétben – lehetőleg elkerülnék egymás nyilvános lövöldözését és a vígjátékba illő jelöltkeresési castingot a ciklus utolsó harmadában, és most békés körülmények között egyeznének meg az esetleges választási együttműködésről, adott esetben egy előválasztásról. Október 27-én ugyanis szűkszavú közleményben tudatták, hogy „megtörtént az első egyeztetés az előválasztásról és kapcsolódó kérdésekről”. A tárgyaláson az MSZP, a DK, a kezdeményező Párbeszéd, az Együtt, a Bokros-féle MoMa, valamint az eddig tulajdonképpen ismeretlen Balpárt és Európai Bal mellett a Magyar Liberális Párt is részt vett. Akkor még legfeljebb az jelentett érdekességet, hogy az LMP nem volt ott az egyeztetésen, bár korábban, Schiffer András háttérbe vonulása után egyesek arra tippeltek, ők is közelíteni fognak a balliberális ellenzék többi pártjához.

Látva a történéseket, az LMP-sek a saját szempontjukból valószínűleg nem döntöttek rosszul. Mindössze egyetlen hét kellett ugyanis ahhoz, hogy kiderüljön: Gyurcsány Ferenc átvette az irányítást és elkezdte kipöckölni a számára nem tetsző szervezeteket. A november harmadikai, újabb tárgyaláson így Fodorék és a Balpárt már nem vehetett részt, míg az Együtt önként maradt távol a megbeszéléstől.

Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője a Mandinernek arról beszélt az eset után: Gyurcsány már az első tárgyaláson vétót emelt a részvételük ellen, s „nem elképzelhetetlen, hogy már előre le vannak osztva a lapok az ellenzéki térfélen, a történtek legalábbis ebbe az irányba mutatnak.” Azt mondta, a tárgyalásokat kezdeményező Párbeszéd csupán moderátori szerepet vett fel, „a többiek a szocialista párttal az élen pedig kifejezetten alárendelt szerepet játszottak, nem tudtak Gyurcsány Ferenc vétója ellen szót emelni”.

Ugyancsak Gyurcsányt hibáztatta a Balpárt választási koordinátora, Kalmár Szilárd. Úgy fogalmazott, „Gyurcsány kezdte el a Balpárt kiutálását, ám a párt nevét akkor még nem mondta ki, arra Bokros Lajos erősített igazán rá, hogy aztán már Gyurcsány is nyíltan a Balpárttal való további tárgyalások mellőzése mellett foglaljon állást”.

Fotó: MTI, archív

Mindez azonban csak a bemelegítés volt ahhoz, amit Fodoréknak azóta el kellett viselniük. Először Bokros Lajos ment neki szokatlan keménységgel a Liberálisoknak egy hosszú Facebook-bejegyzésben, egyebek mellett azt állítva, „Fodor Gábor pártja a Fidesz teremtménye. Születésénél, cseperedésénél nem kisebb személyiség bábáskodott, mint maga Orbán Viktor”, illetve „Fodor Gábor pártját a Fidesz támogatásával pénzelik”. Szerinte akik az októberi népszavazáson az „igen” mellett kampányoltak, „a Fidesz kottájából énekeltek”, mert elő akarták segíteni a referendum érvényességét.

„Kedves Fodor Gábor! A Te pártod nem ellenzéki párt, hanem az önkényuralom csatlósa. Része az önkényuralmi rendszernek. Pártod a százötven éves hagyományokkal bíró magyarországi liberalizmus szégyene. Ennek árnyéka sajnos ránk, valódi ellenzéki pártokra is átokként vetül” – írta Bokros.

Márpedig, ahogy arra lapunk állandó szerzője, Zárug Péter Farkas utalt két héttel ezelőtti cikkében, a Fidesszel való összejátszás vádja felér egy kivégzéssel.

De ezzel még nem volt vége. Néhány nappal Bokros Facebook-posztja után a DK-közelinek tartott Nyugati Fény blog „exkluzív interjút” közölt Puza Lászlóval, az SZDSZ és a Fodor-féle MLP alapító tagjával. Puza már első válaszában erősen kezdett, azt állította, „nem volt alapítás, a Liberális Párt egy hazugságon alapszik”, az MLP egy „titokban létrehozott fantompárt”, a Demokratikus Centrum Unió alapjain jött létre, s a tisztségviselők megválasztása sem zajlott demokratikus körülmények között. A szervezetet „átkozott bizniszpártnak” nevezte, aminek „gyakorlatilag ötven tagja van”.

Hogy mindebből mi igaz, az a fantáziánkra van bízva, sértett párttagot bárhol találni, a Nyugati Fény Gyurcsány iránti szimpátiája pedig köztudott. Mindenesetre az interjú, Bokros Lajos facebookos bejegyzése, illetve az, hogy a Liberálisok perrel fenyegették meg mind a blogot, mind pedig az egykori pénzügyminisztert, jól mutatják, mennyire elmérgesedett a viszony a ballib formációk között.

A Liberálisok rendre arra utalnak, mindez annak köszönhető, hogy Fodor Gábor 2014-ben nem akart beülni a DK-frakcióba, így Gyurcsányék nem alakíthattak képviselőcsoportot, míg Bokros esetében az lehet a sértettség oka, hogy a liberális Bodnár Zoltán nem lépett vissza Bokros javára a főpolgármester-választási kampányban. Mondjuk Bodnár 2,1 százaléka csak annyit jelentett volna, hogy Tarlós István nem 13, csak 11 százalékot ver a második helyezett jelöltre, de ez más kérdés…

„Előre le vannak osztva a lapok az ellenzéki térfélen” – idéztük cikkünk elején az MLP-s Bősz Anettet, és több sajtóinformáció is szól arról, hogy Budapesten például már erősen körvonalazódik, akár véglegesnek is tekinthető az indulók listája. A Magyar Idők októberben írt arról, hogy az MSZP és a DK 11:7 arányban felosztotta a budapesti választókerületeket, a legismertebb nevek közül az egyik részről például Molnár Gyula, Bárándy Gergely, Burány Sándor, Kunhalmi Ágnes és Hiller István, míg DK-s oldalról Vágó István, Gy. Németh Erzsébet, Vadai Ágnes és Lakos Imre is jelölt lenne. A napilap szerint a pártok közös egyéni jelöltekkel, de külön listán méretnék meg magukat. Az MSZP ezt ugyan hazugságnak, a „fideszes pártmédia hamis hírének” nevezte, ám két nappal később a Magyar Nemzet is arról írt, hogy létezik ilyen lista, bár végleges döntés még nincs róla.

A nyilvánosság előtt a szocialisták mindenesetre továbbra is az előválasztás mellett kardoskodnak. Molnár Gyula múlt hétvégén, a budapesti választmány ülésén azt mondta: pártja még idén megnevezi 106 egyéni képviselőjelöltjét, és elkészíti előválasztási koncepcióját. Az előválasztás persze az adott választókerületben legerősebb ellenzéki pártnak kedvez, vagyis többnyire éppen az MSZP-nek és a DK-nak, főleg úgy, ha a két szervezet nem indít egymással szembe nagy neveket…

Arról is szólnak értesülések, hogy Bokros Lajos a DK-nál kapna biztos befutó helyet, vereség esetén pedig 2019-ben Brüsszel felé venné az irányt, míg Molnár Gyula, ha nem nyer egyéni mandátumot, Budapestre koncentrálna, adott esetben potenciális főpolgármester-jelöltként.

Az egyéni körzetek felosztása még mindig könnyebb feladatnak tűnik, mint a közös miniszterelnök-jelölt megtalálása. A korábbi hónapokban többször bedobták Dobrev Klára nevét, ám Gyurcsány Ferenc felesége egy november eleji interjújában azt mondta: bár „többen kezdeményezik ezt, vagy gondolkodnak róla”, de ő biztosan nem lesz jelölt. Ambícióit ismerve, szóba jöhetne maga Gyurcsány Ferenc is, de egyrészt őt valószínűleg a DK-sokon kívül senki nem látná igazán szívesen, másrészt úgy tűnik, ő inkább 2022-re tervez. Az azonban, látva az erőviszonyokat, valószínű, hogy egy hozzá közel álló személyre eshet a választás, aki hajlandó belemenni egy szinte reménytelennek látszó küzdelembe. Ez lehet akár Bokros Lajos is, esetleg – a Dobrev-vonal és a „megújulás” jegyében – egy pártpolitikai csatákban még el nem koptatott női jelölt a ballib értelmiségi holdudvarból.

Könnyen lehet, ebben az ügyben leghamarabb jövő ősszel leszünk okosabbak, de addig is folytatódnak a látványos ellenzéki szócsaták. A támadások középpontjába a Fodor-párt mellett most az LMP került, amely megegyezett a Fidesszel az új alkotmánybírák személyéről. „Az LMP ma bebizonyította, hogy titokban a Fidesz kottájából játszik” (Burány Sándor, MSZP), az LMP „kollaboráns” (Molnár Csaba, DK) – szóltak például a vádak, de még a Jobbik is arról beszélt, hogy a Lehet Más a Politika a háttérben „lepaktált” a kormánypártokkal.

A jelek szerint tehát ugyan egyes ügyekben – mint az alkotmánymódosítás leszavazása – elképzelhető az összellenzéki együttműködés, ám egyébként mindenki szeretné bebizonyítani a saját fontosságát, ha másképp nem megy, valamelyik rivális bírálatával. Hiszen valójában nem a választási győzelem, hanem a fennmaradás a tét.

Bándy Péter