„Elnézést, Kokott elvtárs, ez az ítélet”

– Az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélete szerint sérti az uniós jogot a magyar felsőoktatási törvény 2017-es módosítása. Várható volt, hogy így döntenek a Soros-egyetem ügyében?

– A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság döntése egyáltalán nem érhette váratlanul a magyar közvéleményt, hiszen Juliane Kokott főtanácsnok már idén márciusban belengette, hogy szerinte uniós jogot sért a felsőoktatási törvény 2017-es módosítása. Nem volt tehát meglepetés, érezni lehetett, azon dolgoznak, hogy valamilyen módon, még ha kicsavart logikával is, de az ügyben elítéljék Magyarországot. Értékelésem szerint a főtanácsnoki indítvány és a bírósági ítélet szövege olyan mértékben egyezik, hogy a klasszikus magyar filmet, A tanút idézve mondhattuk volna már akkor azt is, hogy: elnézést, Kokott elvtárs, ez az ítélet. A bíróság azonban ezzel a döntésével ismét túlterjeszkedett hatáskörén.

– Ismét?

– Ez a folyamat nem most kezdődött: az EUB már az 1960-as évek első fele óta hoz olyan döntéseket, melyek túlmutatnak az illetékességén. A luxembourgi testület már akkor kimondta, hogy az uniós jog előbbre való a tagállaminál – ez azonban az uniós alapszerződésekben sehol sem szerepel. Az EUB lényegében fennállása óta bővíti ítéleteivel saját mozgásterét a tagállamok szuverenitásának kárára, a szerződések betartásának és ellenőrzésének feladatát a lehető legtágabban értelmezve. Ezzel azonban gyakorlatilag az eredeti, jogértelmezési hatáskörüktől elszakadva a jogalkotás útjára léptek. A „bírói aktivizmusnak” számos példáját láthattuk az elmúlt években is, a külföldről támogatott civil szervezetekre vonatkozó törvény esetében vagy a déli határzárnál létesített tranzitzónák ügyében, melyeket, megjegyzem, az Európa Tanács égisze alatt működő Emberi Jogok Európai Bírósága rendben talált. Nem meglepő módon ebben az esetben is sikerült addig csűrni-csavarni a jogot, hogy a nyílt társadalom eszmerendszerének és hálózatának kedvező döntést hozzanak.

– Varga Judit igazságügyi miniszter úgy fogalmazott, „a felsőoktatási intézmények megfelelő működése végső soron egy ország oktatási rendszerébe vetett bizalom, a felsőoktatási rendszer jó hírnevének a záloga, az annak eredményeként kiállított oklevél pedig ennek a megtestesítője”. Nincs joga meghatározni egy uniós tagállamnak, hogy ott milyen kritériumoknak kell megfelelniük a külföldi egyetemeknek?

– Ha az uniós alapszerződéseket és a bennük foglalt hatáskör-elkülönítéseket azok eredeti értelme szerint vizsgáljuk, akkor az EU-nak ebbe a kérdésbe nem lehet beleszólása. Az oktatás tagállami hatáskör, ebben a kérdésben az uniónak csupán támogató hatásköre van. Bizonyos technikai kérdésekben természetesen uniós szinten is kell gondolkodni: a közös piac és a más tagállamban való munkavállalás szabadsága érdekében fontos, hogy a tagállamok elismerjék a többi országban kiállított diplomákat. Az EUB azonban az ítéletében az egyébként tagállami kompetenciának minősülő felsőoktatási szabályozást kereskedelempolitikának minősítette. Ezzel az abszurditással az uniós jog hatósugarába vonta a bíróság a felsőoktatást, így a CEU ügyét is, ráadásul – mint uniós jogviszonyra – alkalmazni rendelte az Alapjogi Chartát is. Az értelmezés tágításával azonban a testület újabb területeket vonhat ellenőrzés alá a szuverén tagállamok rovására. Ez tipikus példája a lopakodó hatáskörelvonásnak és a bírói túlhatalom térnyerésének, mely, mint már említettem, nem áll távol az EUB-tól. Ha a bíróság ilyen abszurd módon elkezdi „beleérteni” a Chartát a valójában tagállami jogviszonyokba, annak beláthatatlan következményei lehetnek a szuverenitás szempontjából.

– Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország?

– A kormány részéről többen is egyértelművé tették, hogy Magyarország meg fog felelni az ítéletnek. Abban bízom, hogy sikerül olyan megoldást találni, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon: a döntést teljesítsék, ugyanakkor ne fordulhasson elő ismételten az a helyzet, hogy egyenlőtlen feltételek jönnek létre a magyar és a külföldi egyetemek szempontjából.

– A baloldal szereplői, így a Gyurcsány-párt, az MSZP vagy Karácsony Gergely egymást túllicitálva igyekeztek bizonyítani, mennyire örülnek a döntésnek. Miért ilyen fontos nekik Soros György egyeteme?

– A baloldal sosem Magyarországnak szurkol. Olyannyira gyűlölik az Orbán-kormányt, hogy minden olyan ügy, amelyet úgy értékelnek, hogy a kormánypártoknak kedvezőtlen döntést eredményezett, számukra győzelem. Hazánkat folyamatosan feljelentgetik Brüsszelben abban bízva, hogy idegen partnereik megvívják helyettük belpolitikai küzdelmeiket. Sőt, mint ahogy egy nemrég nyilvánosságra került, zárt körben készült Momentum-videóból kiderült, aktívan tesznek is azért, hogy hazánkat elítélő nyilatkozatok szülessenek. Számukra a CEU ügye szimbolikus küzdelem, maguk tették azzá. Cseppet sem zavarta őket az a tény, hogy a törvénymódosítás több tucat külföldi intézményt érintett, és hogy a többségük meg is felelt az új követelményeknek. Egy volt csupán, amelyik cirkuszt rendezett: a CEU, illetve a Közép-európai Egyetem, melyeket úgy „üldöztek el” Magyarországról, hogy közben utóbbi campusa továbbra is Budapesten működik. Ezt az aspektusát a történetnek nem hangsúlyozzák, mivel nem támasztja alá a párhuzamos valóságukat, mely szerint hazánkban nem szabad a felsőoktatás. Ha a megszólalásaikat vesszük alapul, Magyarországon szinte minden évben megszűnik a tudomány szabadsága. A színművészeti esetében is a CEU-tüntetések forgatókönyve érvényesül, azzal a különbséggel, hogy a CEU-t az SZFE játssza.

– A döntés után maga Soros György is nyilatkozott. Szerinte a magyar kormány továbbra is lábbal tiporja az uniós jogot, majd úgy folytatta: az EU jelenleg azon tanakodik, hogyan biztosítható, hogy pénzeszközeit a jogállamiságnak megfelelően használják fel. „Felszólítom az EU-t, hogy indítson próbapert Magyarországgal szemben”, tette hozzá. Ezek után reménykedhetünk még abban, hogy a jogállamisági vitáknak számunkra pozitív kimenetele lehet?

– Ezt hívjuk nyílt politikai megrendelésnek. Ezek után érdekes lesz figyelni az Európai Bizottság következő lépéseit, az ugyanis már bebizonyosodott: a bíróság láthatóan mindent hajlandó megtenni, hogy a nyílt társadalom eszméjének és hálózatának érdekeit kiszolgálja. A felsőoktatási törvény 2017-es módosítása ügyében meghozott ítéletnek van egy nagyon érdekes pontja: a bíróság szerint ugyanis „a magyar kormány nem hivatkozhat arra, hogy az általa a bizottságnak tulajdonított politikai szándék, azaz a CEU sajátos érdekeinek védelme jogellenes, mivel kizárólag a bizottságot e tekintetben megillető diszkrecionális jogkörbe tartozik a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása célszerűségének megítélése”. Azt írják tehát, hogy a magyar kormány nem hivatkozhat a bizottság politikai szándékának jogellenességére. Feltehetően nem állt szándékukban, de ezzel implicite kimondták, hogy a bizottság politikai testület. Most már papírunk is van róla. Ezek után cseppet sem lenne meglepő, ha eleget tennének Soros kérésének.

– Vagyis újabb kemény csaták várnak ránk.

– Annak ellenére, hogy időnként úgy tűnik, a jogállamisági vitákban magunkra maradtunk, nem adhatjuk fel a küzdelmet, ugyanis a józan ész oldalán Magyarország áll a visegrádi országokkal karöltve. Most minket akarnak megre­gu­lázni Brüsszelből, a korábban csatlakozott vagy nagyobb tagállamok visszásságai esetén pedig elfordítják tekintetüket, de eljöhet az az idő, mikor rájuk is sor kerül majd. Tehát meg kell velük értetnünk: nemcsak nekünk áll érdekünkben, hogy a jogállamiság homályos, politikai furkósbotként használt fogalmát visszatereljük annak megfelelő értelmezése felé, hanem az övékében is.