Elnöki üzenet
A Demokrata először február végén számolt be arról, hogy Veszprém-Szentkirályszabadján nemzetközi repülőtér létesítését tervezik. Ekkor tartották eddigi legnagyobb demonstrációjukat a kelet-balatoni légtérvédők, akik nyilvánvalóvá tették, hogy minden törvényes eszközzel azon lesznek, hogy megvédjék Balatonalmádi csendjét és nyugalmát. Erre szükség is van, mert bár a befektető turisták százezreit, cargodömpinget, gazdasági fellendülést és munkahelyeket ígér, azt is bejelentette, hogy a reptér alacsony fel- és leszálló légi folyosói közvetlenül a Balaton felett vezetnének. Vagyis hatalmas Boeingek, légibuszok dübörögnének Balatonalmádi lakóházai, nyaralói, intézményei fölött alig 150-500 méter magasan, a tó felett 500-600 méter magasan, de még Siófok felett is csak 600-1000 méteren hasítanák a levegőt a hatalmas gépmadarak… Így valószínűleg még a déli parton sem alhatnának nyugodtan. Siófokon is kezdettől fogva tiltakoznak a reptér ellen.
Nem kevesebb mint évi 18 ezer fel- és leszállásra kért engedélyt a BudaWest Airport Holding Zrt., amelynek többségi tulajdonosa egy Neville Atlantic Corporation nevű, a Seychelles-szigeteken bejegyzett off shore cég. Ebből adódóan a tulajdonosok kilétét jótékony homály fedi… Az aláírásra jogosultak nevei ismertek csupán: mindketten nagy-britanniai tartózkodási hellyel rendelkező külföldi állampolgárok, Samuel Harpern és Isaak Hoffmann urak, akik még eddig egyszer sem álltak ki a tiltakozó nyaralótulajdonosok elé (Demokrata, 2009. február 26).
A szentkirályszabadjai reptér megvalósítása ugyanakkor már csak a jelenleg is folyó környezetvédelmi hatásvizsgálat eredményétől függ. Az ügy előzménye, hogy a volt katonai repülőteret Veszprém és Szentkirályszabadja önkormányzatai a kormánytól ingyenesen kapták meg azzal a feltétellel, hogy azt polgári repülőtér kialakítására, ipari, logisztikai, tudományos park létesítésére használják. A két önkormányzat a repteret könyv szerinti értéke ötödéért, nettó egymilliárd forintért eladta a BudaWest Airport Zrt.-nek.
Az ügyletet a szabad demokrata Dióssy László polgármestersége idején, az előző önkormányzati ciklusban készítették elő. Az SZDSZ-es politikus később az ügyben eljáró környezetvédelmi hatóságot irányító tárca, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára lett (Demokrata 2009. április 8.).
Veszprém jelenlegi polgármestere a kialakuló tiltakozás dacára hallgat. Bár mondhatná, hogy a szerződést nem ő hozta tető alá. Csakhogy nem mondta, mint ahogy azóta sem tesz semmit a tervezett beruházás megvalósulása ellen. A polgármester hallgat. Hallgatás, beleegyezés?
Igen. Veszprém repteret akar. Logisztikát, ipari parkot, cargobázist. A polgármester nem képviseltette magát, mint ahogy nem volt jelen az államfő látogatásakor a befektető BudaWest sem. Megjelent viszont Iványi András, Szentkirályszabadja polgármestere, aki egyedüliként a reptér megvalósítása mellett érvelt, igaz, csak halkan, a tiltakozó környékbeli polgármesterek gyűrűjében. Annyit jegyzett meg csupán, hogy ők itt Szentkirályszabadján mindig is azért harcoltak, hogy legyen reptér… Hogy miért épp itt, és ugyan mitől lenne gazdaságosan üzemeltethető, arra már nem kereste a választ. Pedig a tiltakozók felhívták a figyelmet arra, hogy kétszáz kilométeres körzetben ez lenne a tizenhetedik légibázis, miközben a meglévők is zavarokkal, veszteséggel küzdenek.
– Jó példa erre Sármellék, ahol már a bezárást fontolgatják. A légi forgalomban is érződik a válság – hívta fel a figyelmet a gazdaságosság szempontjaira a légtérvédő egyesület egyik tagja.
Dr. Balázs Árpád, Siófok polgármestere pedig leszögezte, hogy nem lehet logisztikai központot létrehozni valami másnak a rovására, jelesül kiemelt üdülőterület fölött.
– Ha csak a gazdaságossági szempontokat vesszük figyelembe, akkor is azt gondolom, hogy nem lehet valamit úgy megépíteni, hogy közben tönkretesszük a már működőt – nyilatkozta a Demokratának Siófok polgármestere, aki Almádihoz hasonlóan a környezetért, a Balatonért, az idegenforgalomért aggódik.
Sólyom László meghallgatta a Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület tagjainak és szakértőinek álláspontját. Átvette a légtérvédők által összegyűjtött háromezer aláírást, és megígérte, hogy amit tud, megtesz az ügyben. Az államfő ezt követően ismertette álláspontját.
– Szeretném az elején kezdeni. Ez az egész országjárás évek óta azt a címet viseli, hogy értékőrző tájak és emberek. Ám itt most értékrombolással kell hogy szembenézzünk, ezért szeretnék különös nyomatékkal ez ellen a szemlélet ellen kiállni – kezdte mondandóját Sólyom László. – Itt van egy volt katonai repülőtér. Már eleve úgy írták ki az átadását az önkormányzatoknak, hogy itt polgári légi forgalmat kell lehetővé tenni – folytatta a köztársasági elnök, aki számos, máig megválaszolatlan kérdésre szeretne választ kapni.
– Miért így írták ki az átadást? Az az offshore társaság, amelyik itt befektetőként jelentkezik, hogyan tudott másnap megalakulni a Seychelles-szigeteken? – tette fel a kérdést Sólyom László, aki szerint kísérteties hasonlóságok vannak jogi és szakhatósági szempontból is Sukorón, Szentkirályszabadján és Tokaj mellett, Szerencsen.
– Azzal találkoztam az összes ilyen ügyben, hogy az egyes szakhatóságok a vizsgálatot a lehető legszűkebbre szabják: azt vizsgálják csak, hogy a beruházó által meghatározott sávban hány decibel az átlagos zajhatás. Tehát nem egy-egy gép leszállásakor mennyi, hanem a csönd és a leszállás átlagát véve figyelembe – folytatta az elnök. Ezt követően felhívta a figyelmet a szakhatóságok felelősségére.
– Nem egyes településekről, hanem az egész Balatonról van szó, a Kelet-Balatonról mindenképpen. A Balaton nemzeti érték, kiemelt üdülőkörzet. Valaki idetelepítene egy nemzetközi teherrepülőteret… a beadott kérelem szerint napi 51 leszállás történne. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 20-30 percenként jönnének a gépek… Így tönkremegy az egész Balaton itt mögöttünk. Ha valaki ezt nem vizsgálja, ez épp olyan, mint nem vizsgálni, hogy a szalmaerőműnél 20 percenként jönnek a kamionok. Nem vizsgálni, hogy egy terület mire való. Ez annyit jelent, mint nem törődni Magyarországgal – jelentette ki az elnök, aki utalt a profitvágy hátterében megbúvó árulásra és korrupcióra.
– Mindenki elteszi a harminc ezüstpénzt. A repülőtér könyv szerinti értéke öt és fél milliárd volt, de megvették az önkormányzattól egymilliárdért. Mossa a kezét a veszprémi polgármester, akitől én most azt kérdezem, hogy amikor meghívtak, hogy avassam fel a Brusznyai-szobrot, hazafiságról beszéltek: most hol van a hazafiság? És idéztek ugyanabból a Radnóti-versből, aminek én most azt a sorát idézem, hogy „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”, kérdezem: ezt hogy tudják összeegyeztetni és a polgárok szemébe nézni? – vonta kérdőre az elnök az ügyben mélyen hallgató veszprémi városatyákat.
Sólyom László végül kijelentette, hogy nem lehet egészen szűk profi térdeket egy nemzeti érdek és érték elé állítani.
– Én mindenképpen azt mondom, hogy igazuk van azoknak, akik tiltakoznak: elvárható a környezetvédelmi hatóságtól, hogy ne szűkítse le egy-egy határérték vizsgálatára az engedély kiadását, hanem az egész térségre gyakorolt hatását is vizsgálja meg. Igenis tiltakozni kell az ilyen leszűkített, csak a profitra koncentráló szemlélet ellen, és az összes nemzeti értéket meg kell védeni – szögezte le.
Sólyom László hozzátette, nem a külföldi beruházás ellen foglal állást, de csak olyan beruházást szabad támogatni, ami összhangban van az ország érdekeivel, és lehetőleg olyan társaság valósítja meg, amelyik nem a Kajmán-szigeteken és egyéb helyeken, hanem itt adózik, és egyáltalán, akinek nem térkép Magyarország.
– Mi még itt vagyunk – zárta szavait az elnök.
A hivatkozott verssor egyébként nem véletlen. A szentkirályszabadjai reptér kifutópályáját 1944-ben építtették munkaszolgálatos rabokkal, köztük Radnóti Miklóssal. A költő itt írta élete legutolsó versét, a Razglednicák 4. szakaszát egy hideg, nedves barakkban 1944 októberében. Innen hajtották őket tovább erőltetett menetben Ausztria felé, és útközben likvidálták a beteg, munkaképtelen rabokat, köztük a költőt is…
A szentkirályszabadjai reptérhez igen sok vér és könny tapad. A háború embertelensége szerencsére elmúlt, ám ma is vannak olyanok, akiknek csak térkép Magyarország… És lesznek is mindig, de nem szabad nekik teret engedni. Ezt üzente az elnök Szentkirályszabadjáról.
Hernádi Zsuzsa