Első ilyen jellegű felmérésünk 1996 őszén készült, adatszerűen azonban az 1998-as volt az első, amivel összehasonlíthatóak adataink. Azóta másfél-két évenként rendre ismét Önökhöz fordulunk. Érdekes látni, hogy bár olvasótáborunk az elmúlt öt évben igen jelentősen bővült (több mint megháromszorozódott), annak összetétele, értékrendje és minősége érdemben nem módosult. A lap és az olvasók tehát egyaránt – az adatokból is ez tűnik ki – szilárd, biztos világnézeti alapon állnak – fordulatok nélkül haladnak az úton.

Ennek ellenére kezdetnek rögtön egy változásról kell beszámolnunk: míg korábban jellemzően inkább férfiak alkották a Demokrata olvasótáborát, most először a szebbik nem képviselői csaknem azonos arányban jelentek meg olvasóink között.

Életkor szerinti megoszlás tekintetében már jóval kisebb, majdhogynem elhanyagolható a változás mértéke. Érezhetően emelkedett (13-ról 18 százalékra) a fiatal korosztály, azaz a 20-35 év közötti Demokrata-olvasók aránya, ezzel párhuzamosan némileg csökkent (42-ről 39 százalékra) a 60 év felettiek aránya. A magot azonban továbbra is – egyébként természetes módon – a politikailag legaktívabb korosztály, a 35-60 év közöttiek képezik.

Hogy is néz ki tehát egy tipikus Demokrata-olvasó?

Leginkább (60 százalékban) diplomával rendelkező, szellemi foglalkozást űző (fele-fele arányban alkalmazott, illetve vezető beosztásban), az átlagosnál némileg jobb anyagi helyzetű konzervatív férfi vagy nő. Ez a jelző fontos, mert mint a későbbiekben látni fogjuk, a különféle minősítéseknek és politikai címkézéseknek fittyet hányva ez az egyetlen olyan közös érték, amit mind önmagukra, mind a lapra nézve jellemzőnek tartanak olvasóink.

Iskolai végzettség, anyagi helyzet, lakóhely és életkor szerinti megoszlás tekintetében tehát érdemi változásról nem számolhatunk be a jelentősen kibővült olvasótábor tekintetében sem.

Jelentős – és az elmúlt éveket nézve, tendenciózus – azonban a pártszimpátia alakulása. Mára a Demokrata olvasóinak mintegy 90 százaléka stabil Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-szavazó. Emlékezetes: 1996-ban olvasóinknak mindössze 10 százaléka tette voksát a Fidesz mellé, a legnagyobb szeletet mindvégig (bár 1998 óta csökkenő mértékben) a MIÉP-szavazók jelentették olvasótáborunkban, még 2001 végén is 51 százalékát jelentették.

Mára a MIÉP szavazóinak aránya 7 százalékra csökkent, az pedig különösen figyelemreméltó, hogy a tavalyi parlamenti választáson még olvasóink 16 százaléka támogatta a MIÉP-et. A Szövetség (Fidesz) tábora a tavalyi választások óta tovább bővült, akkor olvasóink 81, most 89 százaléka szavazna rájuk.

Ezt a mozgást főként annak tükrében érdemes röviden megvizsgálni, hogy mint fentebb mutattuk, olvasótáborunk szerkezete és értékrendje a folyamatos bővülés ellenére sem változott. Ez pedig leginkább azt mutatja, hogy míg a Demokrata a társadalmi alapértékek tekintetében szilárdan állt egy ponton, addig a hazai jobboldali-nemzeti politikai élet alakult át jelentős mértékben, s az érintett pártok jártak be hosszabb-rövidebb utat, aminek következtében közelebb, illetve távolabb kerültek a Demokrata által képviselt értékrendhez, vagy éppen eltávolodtak attól.

Ezt jelzi azon két kérdésünk eredménye is, amelyben politikai kategóriákat soroltunk fel ellentétpárként, azt kérve, hogy olvasóink vonatkoztassák azokat magukra, illetve az újságra.

A két eredmény összehasonlításából kitűnik, hogy lényegében egyetlen jelző az, ami összeköti és lefedi a lapot és az olvasókat: ez pedig a konzervatív, magyar szóval, hagyománytisztelő, értékőrző. A lapunkra és olvasóinkra aggatott címkék (szélsőséges, radikális) legékesebb cáfolata éppen e felmérés. Míg ugyanis a lapot az olvasók 21 százaléka tartja inkább radikálisnak, ennél jóval több, 28 pedig mérsékeltnek, addig az önjellemzéskor azonos arányban (31 százalék) szerepelt a radikális, illetve a mérsékelt jelző, a „szélsőséges” minősítés pedig egyik helyen sem kapott százalékban kifejezhető szavazatot.

Látható tehát, hogy a Demokrata olvasóiban nem a radikalizmusuk vagy éppen a mérsékeltségük a közös, hanem a legfőbb szempont az értékközpontúság. És ezen belül természetesen – amint egy normális világban egyébként annak lennie kell – békésen megfér egymás mellett a hevesebb vérmérsékletű és a mérsékelt. Mint ahogy lapunk hasábjain ezen alapvetően azonos értékrendű, csupán más vérmérsékletű irányzatot képviselők vitáinak rendre helyet is adunk.

Olvasói szemmel

A Demokrata olvasói megítélése alapvetően jó. 73 százalék szerint egyenletes, 16 százalék szerint folyamatosan javuló a lap színvonala. Változónak 10, romlónak 1 százalék nevezte. Hasonló képet fest a lap különálló szempontok alapján történt értékelése is. A Demokrata tartalma és külső megjelenése egyaránt 4,6 osztályzatot kapott (ez ugyan már jelesnek számít, de van még mit javítanunk), fogyasztói ára ennél rosszabbul, 4-es átlaggal szerepelt – ezt azonban rajtunk kívül álló okok is befolyásolják.

Mindezzel együtt a Demokrata olvasótábora jelentős. Egy példányunkat átlagosan 3 ember olvassa el, miáltal több mint 150 ezer emberhez jut el a lap. A Demokrata tartalmával és szerkezetével alapvetően elégedettek olvasóink, ugyanakkor leginkább a történelem és a média, a gazdaság és a külpolitika területéről olvasnának még többet.

Rovataink értékelése és osztályozása is hasonló képet mutat. A kemény hangú publicisztikák érthetően mindig is legnépszerűbb műfajaink közé tartoztak, mint ahogy a kedvenc szerzők is rendre állandó publicistáink közül kerülnek ki. Mind olvasottság, mind népszerűség tekintetében Bencsik András vezércikke viszi a prímet, de hasonlóan jól szerepel Seszták Ágnes Pillanatkép rovata, Szentmihályi Szabó Péter Kizökkent idő sorozata, Szalay Károly Szókimondója és Ungváry Zsolt Jobbszél sorozatcímű glosszája. Mint az alábbi listán látható, a legnépszerűbb szerzők listáján is ez az öt név szerepel az élen.

A rovatok nagy részét olvasóink többsége rendre elolvassa, és az értékeléskor is csupán egy esetben, a Sport rovatnál került közepes alá az átlag. Mindenképpen kiemelendő, hogy míg szerzők tekintetében természetesen a publicisták állnak az élen, a rovatok versenyében a Demokrata riport rovata, a Magyarország a második legolvasottabb rovat (ráadásul az egyetlen, ami nem kapott egy darab elégtelen osztályzatot sem!), a publicisztikákkal egyenrangú minősítéssel. Itt jegyzendő meg: a legnépszerűbb szerzők között (a 10 szavazatnál többet kapottakat jelöltük a listán) két riporterünk, Sinkovics Ferenc és Bándy Péter is szerepel.

* * *

Mindent összevetve tehát, örömet jelent számunkra, hogy a Demokrata ismét jó eredménnyel átment az Önök előtt tett vizsgán. Az elismeréseket köszönjük, a kritikai észrevételeket pedig igyekszünk megszívlelni, hogy legközelebb még kevesebbre adjunk okot.

Lapunkról alkotott véleményük megismerése mellett a másik alapvető fontosságú eredmény számunkra, hogy ismét bebizonyosodott, nincs értelme a szűk látókörű címkézéseknek. Hiába nevezi ugyanis akárki szélsőségesnek, radikálisnak a Demokrata olvasóit, most ők maguk bizonyították be, épphogy színes, sokféle emberből összetevődő táborról van szó.

Egy jellemző példa: a Demokrata súlyos kritikákat kapott korábban „EU-ellenessége” miatt. Annak ellenére, hogy jól emlékezhetnek a kampány idején folyamatosan jelen lévő szlogenünkre: Önnek jó az unió? Azaz nem ítélt, csupán kérdést tett fel, mint egy demokráciában az természetes. Ne pártok, politikusok, jelszavak alapján döntsünk, hanem ki-ki maga gondolja végig, mit hozhat neki az európai uniós csatlakozás – s a kérdés egyszersmind kritika is volt a szinte nullszintű hazai tájékoztatás, valamint az azt helyettesíteni próbáló egyoldalú sikerpropaganda irányába.

Erre is frappáns választ ad a jelen felmérésünk utolsó kérdésére kapott válasz: a Demokrata olvasóinak 76 százaléka uniópárti, s csak 24 százalék vélekedik úgy, Magyarországnak nem kell csatlakoznia az Európai Unióhoz. A Demokrata olvasói tehát nem EU-ellenesek, csupán EU-szkeptikusak, azaz kételkednek, kérdeznek és mérlegelnek. Ez pedig ismét csak a klasszikus polgári gondolkodásmód jele.