– A bizottság olyan tranzakciókat vizsgál, amelyek során Gyurcsány Ferenc, illetve az Apró–Gyurcsány-érdekkör cégei állami vagyonhoz jutottak – mondja feladatukról Szijjártó Péter, a testület fideszes elnöke. – Az eddigi vizsgálatok négy területre bonthatóak – a balatonőszödi kormányüdülő és a Szalay utcai képviselői klub, valamint a MOTIM és egyéb Hungalu-cégek privatizációjával foglalkoztunk behatóbban.

A bizottság az elmúlt hetekben több kormánytagot is meghallgatott, így Balatonőszöd és a Szalay utca kapcsán a képviselők Kiss Pétert és Szilvásy Györgyöt faggatták. Utóbbi 1994-ben a MeH helyettes államtitkáraként engedélyezte a Szalay utcai privatizációt – ma egyébként ő a kormányfő kabinetfőnöke –, míg Kiss Péter volt az, aki már ebben a ciklusban, 2004-ben kiengedte a kincstári vagyonból az őszödi kormányüdülőt. Gyurcsány Ferenc meghallgatására is sor került, igaz, nem úgy és nem olyan időtartamban, ahogy a bizottsági elnök szerette volna…

– Úgy tartottam volna helyesnek, ha a szocialista kormányfőt nem csupán a két ingatlan, hanem a MOTIM és más Hungalu-cégek magánosításával kapcsolatban is kérdezhetjük, mert ott is sok kérdőjel merült fel, a szocialista vizsgálóbizottsági tagok azonban másként gondolták. ők azt szerették volna, ha Gyurcsány meghallgatásán minél hamarabb túlesünk. Így aztán a MOTIM-ról nem kérdezhettük a kormányfőt, mert a meghallgatás előtt talán két nappal kaptunk erről az ügyről egy vaskos iratcsomagot, s csak úgy lett volna értelme ezzel az üggyel behatóbban foglalkozni, ha pontosan tisztában vagyunk a papírok tartalmával. A szocialisták taktikája az, hogy csak azokat az ügyeket engedik napirendre, amelyek a miniszteri és miniszterelnöki ciklus idejére estek, illetve ebben az időben tartottak még jogilag. Holott a bizottság ügyrendje semmilyen korlátozást ezzel kapcsolatban nem tartalmaz, elvileg bármilyen, a rendszerváltoztatás óta lezajlott ügyleteket vizsgálhatnánk. Egy kicsit borúlátó is vagyok, mert nehéz lesz úgy érdemben dolgozni, hogy a kormánypárti cél világos: ellehetetleníteni a munkánkat…

Gyurcsány üzlete Gyurcsánnyal

A vizsgálóbizottság munkája során hangsúlyos szerepet kapott két korábbi állami tulajdonú ingatlan, a Szalay utcai helyiség és a balatonőszödi kormányüdülő magánosítása. Szijjártó Péter szerint a Szalay utcai képviselői klub privatizációja röviden úgy írható le: Gyurcsány Ferenc Gyurcsány Ferenccel üzletelt.

A történet úgy kezdődött, hogy a Horn-kormány idején a MeH felkérésére az ingatlan értékét Gyurcsány egyik cége (Altus) felbecsülte, majd a másik cége (Aldo) lízingbe vette, mégpedig egy olyan konstrukcióval, amit az Altus ajánlott az államnak. Már futott a lízingszerződés, amikor az értékbecslést végző és a lízingkonstrukciót ajánló Altus jelentkezett, hogy végleg megvenné a képviselői klubot, s az üzlet meg is született.

– Miután az Altusé lett az ingatlan, 1995-ben köttetett egy tíz esztendőre szóló szerződés Gyurcsány Ferenc cége és a MeH százszázalékos tulajdonban lévő cége, a Közlönykiadó között, s eszerint a Közlönykiadó bérbe vette a helyiséget. A kezdetben 500 ezres havi bérleti díjat minden évben emelték négy esztendőn át, majd 1999-től 2005 áprilisáig, a megállapodás lejártáig az állami tulajdonú társaság havi bruttó egymillió forintot fizetett az Altusnak – mesélte el az ingatlan további történetét Szijjártó Péter. – Gyurcsány 2003 májusában lett sportminiszter, 2004 őszén pedig kormányfő. Ez tehát azt jelenti, hogy miniszterelnöksége idején is hónapokon keresztül a MeH cége havi egymilliót fizetett az ő cégének…

Papcsák Ferenc, a bizottság másik fideszes tagja mindezt még egy érdekességgel egészíti ki. Miután ugyanis a Közlönykiadó bérbe vette a helyiséget, mintegy 100 millió forintért saját költségén (magyarul állami pénzből) felújíttatta. A jelentős befektetés ellenére az egyébként borsos bérleti díj nem csökkent, holott Papcsák szerint ez többnyire így szokott lenni.

Nem kevésbé érdekes az őszödi kormányüdülő ügye. Ezt szintén lízingelte Gyurcsány cége – csakúgy, mint először a Szalay utcai helyiséget –, mégpedig igen kedvező összegért. A Fidesz szerint az ingatlan a lízingszerződés megkötésekor 30 millió forintot érhetett, Gyurcsány ezzel szemben mindössze 14 millió forintért szerezte meg. A törlesztőrészlet megállapításakor ráadásul nem számoltak az inflációval, legalábbis az összeg nem emelkedett az évek során. Az üdülőt aztán, hogy még érdekesebb legyen az ügy, a lízingszerződés megkötését követően az állam visszabérelte új tulajdonosától.

A lízingszerződéssel kapcsolatban egyébként a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatot folytatott, és a 2002 májusában elkészített döntés-előkészítő anyagában kifogásolta az 1993. évi CXI. törvény megkerülését. A törvény szerint ugyanis az üzlethez az értékesítésért felelős szerv(ek) engedélye kellett volna, s 10 millió forintot meghaladó értékű ingatlanról lévén szó, nyilvános versenytárgyalást kellett volna tartani. „A Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében felmerül a semmisség megállapításának jogi lehetősége” – állt a dokumentumban.

A jelentés tartalma miatt Szilvásy György, aki akkor még a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára volt, levélben fordult Kiss Péter kancelláriaminiszterhez, aki ezek után kérte az összefoglaló ellenőrzési jelentés felülvizsgálatát. Az időközben elnököt váltó KEHI pedig felül is vizsgálta korábbi jelentését…

– Amikor faggattuk Gyurcsány Ferencet, megkérdeztem tőle, hogy ma, miniszterelnökként kötne-e ilyen üzletet? – tette hozzá Papcsák Ferenc. – Azt válaszolta, hogy már egészen más helyzet van, mint akkor volt. A szavaiból úgy éreztem, nem menne bele ilyen szerződésbe, ha ma akarna valaki így privatizálni.

Apró segítség

Ugyancsak furcsa körülmények között lett – részben – Gyurcsányé a Mosonmagyaróvári Timföldgyár (MOTIM) is. Az történt ugyanis, hogy az ÁPV Rt. a timföldgyár privatizációjával annak vezetését bízta meg. A vezérigazgató és két helyettese ezek után GPS néven céget hozott létre, majd a Gyurcsány-féle Altusszal konzorciumot alakított, s együtt jelentkeztek a MOTIM-ért. Övék lett a timföldgyár. Miután a privatizáció nyertesének kiléte ismertté vált, de a tranzakció még nem zajlott le, a MOTIM – még állami tulajdonúként, tehát közpénzből – 340 millió forintos törzstőkeemelést hajtott végre abban a GPS-ben, amelynek tulajdonosai a MOTIM vezetői voltak, és amely Gyurcsánnyal közösen megszerezte az állami céget.

A vételár egyébként 705 millió forint volt, és az adásvételhez az Altus-GPS konzorcium 700 millió forintos hitelt vett fel a Magyar Hitelbanktól. Attól a Magyar Hitelbanktól, amiben abban az időben Apró Piroska, Gyurcsány anyósa igazgatósági elnök volt. Az üzlethez tehát mindössze ötmillió forint szükségeltetett, a fennmaradó részt hitelből fedezték a vevők.

– Már az is jellemző, hogy a Hungalu, illetve a MOTIM privatizációját a cégeket vezető menedzsmentnek adta gebinbe az ÁPV Rt., egyszerűen fogalmazva a kecskére bízták a káposztát. Ez sajnos a szocialista elvek mentén történő vagyonszerzés jellegzetes terméke volt – mondta minderről a bizottság harmadik fideszes tagja, Balsai István. – S van még egy érdekesség: az adásvételkor Gyurcsány cége vállalta, hogy egyrészt komoly környezetvédelmi befektetéseket eszközöl, másrészt a magyar bauxitbányákat részesíti előnyben. Egyik vállalását sem teljesítette. Az üggyel foglalkozott egyébként az ÁPV Rt. felügyelő bizottsága is 1998-ban, és egyhangú szavazattal – tehát a szocialista delegáltak voksaival is – sok szabálytalanságot állapítottak meg, mégsem történt semmi.

S hogy miért nem? Az eredeti szerződésbe erre vonatkozóan semmilyen garancia, illetve szankció nem került bele, magyarul Gyurcsány büntetlenül hagyhatta figyelmen kívül korábbi ígéreteit…

Irány Luxemburg!

A bizottság munkája során az Altus Luxemburg nevű off-shore cég is képbe került. Luxemburg adóparadicsom, sem osztalékadó, sem társasági adó (itthon 20, illetve 16 százalék), sem tőkejövedelem után fizetett adó nincs. Az Altus Luxemburg három Gyurcsány-érdekeltségű cégben, az Aldóban, a MOTIM-ban és a Perfektben szerzett tulajdont, majd 2001-ben megszűnt, és vagyonát a magyarországi Altusra ruházta. Az ilyen off-shore cégek Szijjártó Péter szerint alkalmasak lehettek az adófizetési kötelezettség megkerülésére.

S ha már Altus: a Fidesz szerint két évvel ezelőtt törvényt szegett a kormányfő. Mint ismeretes, Gyurcsány még 2003 májusában, sportminiszterré történő kinevezésekor kijelentette, lemondott vállalkozásai irányításáról és tulajdonosi jogainak gyakorlásáról. A cégbíróság azonban ezt kifogásolta, mert a törvény értelmében cége vezérigazgatóját, Jagiellowicz Györgynét nem bízhatta volna meg vagyonkezeléssel.

A Fidesz szerint ebből az következik, hogy a társaság szabálytalan mérlegbeszámolót és az osztalékelőleg kifizetésére vonatkozó dokumentumot nyújtott be a cégbírósághoz.

A bíróság kifogása miatt egyébként a kormányfő később két dokumentumot is kénytelen volt aláírásával ellátni az osztalékelőlegek kifizetése érdekében, így a jogszabályok megszegésén túl saját szavát sem tartotta be. Balsai István úgy véli, a társasági törvény és a cégeljárási törvény súlyos megsértése, valamint a szabálytalan tranzakciók miatt szükségessé vált a kormányfő újbóli meghallgatása a testület előtt.

Hogy minderre sor kerül-e, az a következő hetekben derül ki. Az viszont bizonyos, hogy a vizsgálóbizottság a novemberig tartó munka során vizsgálni szeretné további Gyurcsány-érdekeltségű cégek, így a Balassagyarmati Fémipari Kft., a Felvonógyár és a Taurus bizonyos vagyonelemeinek privatizációját is.

– A kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyetértésével biztosan nem lesz jelentés, ilyen szempontból nem leszünk eredményesek – mondta Balsai István arra vonatkozóan, mit vár a hátralévő hónapoktól. – Az azonban már most látszik, hogy súlyos, komoly konzekvenciák levonására okot adó információk birtokába kerültünk, s még nincs vége a munkánknak.