Az idei árvíz a szocialista kormány vizsgája volt

Majdnem a víz lett az úr a magyar folyók mentén. Hogy mégsem így történt, az a helytálló szervezeteknek és az önkénteseknek köszönhető. A szocialista kormány, élén Gyurcsány Ferenccel, elégtelenre vizsgázott. Bátorságból, igazságosságból, tetterőből egyaránt.

Vadul támadt idén a Duna, vízállása minden eddigi rekordot megdöntött. Négy évvel ezelőtt 855 centiméteren tetőzött, most 861 centiméter volt a legmagasabb szintje. Az akkori szocialista kormányfő, Medgyessy Péter éppen a Riviérán nyaralt, s az árvízi veszély hallatára sem sietett haza. Igaz, nem ebbe bukott bele…

Az 5000 lakost számláló Táton most az okozta a gondot, hogy a településen lévő patakok visszaduzzadtak. A községben a régi malom jelentette az egyik legveszélyesebb pontot, ott modern gabonatárolók állnak, tele felvásárolt búzával… A falu északi részén 2005-ben átadtak egy, a Dunával párhuzamosan futó magas töltésű utat, amely most a fő védelmi vonalat jelenti a folyóval szemben.

Szenes Lajos polgármester ezt azonban csak a védelmi építkezések első lépcsőjének tekintette, s szorgalmazta, hogy a Gyurcsány-kormány kezdjen hozzá a második lépcső, vagyis a patakparti gátak megépítéséhez is, még ugyanabban az évben. Már az építési engedély is megvolt a munkálatokra, a kormány azonban mégsem kezdett hozzá.

Esztergomban is drámai helyzet alakult ki. A Duna elöntötte a Mária Valéria híd hídfőjének területét, a sziget nagy részét. Könyvtár, szakiskola, szálloda, minden víz alá került a környéken. A Helischer utcában például csak csónakon lehetett közlekedni, az itteniek egyébként tapasztalt árvízi hajósok. Iváncsics Lászlóné például a nagy nyugat-európai havazások hírére már sejtette, hogy idén is kilép medréből a folyó. Látszólag még meg sem mozdult igazából a víz, amikor a Helischer utcaiak már tudták, itt a baj. Nem mentek le rendesen a vécén a dolgok…

Szentendrét is keményen támadta a Duna. A szentendrei polgárőr egyesület elnöke elmondta, a város központját védő nagy kőgát 1965-ben épült. Az elmúlt négy évben azonban semmiféle munkát sem végeztek rajta, apró résein itt-ott átszivárgott a víz, másutt homokzsákokból készült pengefalakkal kellett megerősíteni, hogy át ne szakadjon. Pedig szemre stabilnak látszik. Emitt már Visegrád és Szentendre történelmi értékeit, a másik parton viszont Nagymaros s a térség családi házait fenyegette a folyó. Az ártérre épült víkendházakról nem is beszélve, ezeket több helyen is ereszcsatornáig lepte el a víz.

A Római-parton is igen veszélyes helyzet alakult ki. Demszky Gábor, Budapest SZDSZ-es főpolgármestere csak a védekezés ötödik napján látogatott ki a Rómaira, protokoll jelleggel. Demszky komoly gátat ígért ide, most azonban azt mondta, nem volt pénz a megépítésére. Pedig Tarlós István, a III. kerület polgármestere szerint környékbeli vállalkozók is beszálltak volna a költségekbe… Orbán Viktor segített Szentendrén, nem is maradt el a jutalma. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter mindjárt ki is jelentette, hogy a Fidesz kampánycélokra használta az árvízi védekezést.

Megáradt a Tisza is. Májer János, Tokaj polgármestere szerint, ha kicsit hidegebb az idő, akkor mostanság ezer méteren lehet a fagypont határa a Kárpátokban. Ha enyhül, akkor felmegy 2600 méterre, azaz további hómennyiség olvad el a Tisza vízgyűjtő területein. Ez pedig gyors áradáshoz vezet. Tokajnál különben nem a gátak magasságával van gond, hanem a szerkezetükkel, mondta Májer János. A polgármester igazából a Vásárhelyi Tervben megálmodott tározók megépítésére számít, vízmérnökként maga is kikalkulálta, hogy egyetlen tározó is legalább 15 centiméterrel vinné lejjebb áradáskor a Tisza szintjét.

A Tisza menti Balsán 18 házat kellett védeniük a helyieknek. Lakást még nem öntött el a folyó, de a hátsó kert, a tyúkólak már víz alatt álltak. Mátyás László polgármester is ismeri a „csak magadra számíthatsz” elvét. Gondosan eltetette a 2001-es árvízből megmaradt homokzsákokat, és most ezekkel kezdték a védekezést, amikor március utolsó napjain 670 centiről hirtelen 800-ra ugrott a Tisza. Balsa szeretne egy komoly gátat, megvan már a terve, 2,8 méter magas lenne. Körülbelül 130 millió forintba kerülne, s teljes biztonságot nyújtana a falunak. De nem adott rá támogatást az állam, úgyhogy maradnak a zsákok…

A kisebb folyók közül a Hernádon is komoly veszélyhelyzet alakult ki. Az itteni gazdáknak már így is tartozik 1,2 milliárd forint árvízi kármentesítéssel a Gyurcsány-kormány, a tétel benne volt a 2005-ös gazdamegállapodásban is, de a mai napig nem kaptak egyetlen fillért sem az emberek. Itt most megint 10 ezer hektár áll víz alatt, a rajta levő terménnyel, vetéssel együtt, ami sok gazda számára a végső csődöt jelentheti.

A szocialista kormány nem vette komolyan a szakemberek jelzéseit. Például azt, hogy Magyarország területének 25 százalékát árvíz, 50 százalékát pedig belvíz fenyegetheti. Az Orbán-kabinet tudta ezt, s kormányzásának négy éve alatt 203 kilométernyi gátat épített. Ebből 105 kilométert csak a legveszélyeztetettebb Felső-Tisza-szakaszon. Az MSZP 2002-es választási kampányában itt is rálicitált a Fideszre, s 600 kilométernyi gát építését ígérte, ebből 72 kilométert készített el valójában, és megcsinálta a Lónyay-főcsatorna zsilipjét. Ezt az egyet, noha szükség lett volna még legalább két tucat hasonló műtárgyra, hogy a Süttőn és más dunai településeken követelt patakzsilipjeiről már ne is beszéljünk. Azt is megígérte Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-es, Egyetértésben a nemzettel című kormányprogramjában, hogy 2005-ig teljes mértékben befejezi a Tisza árvízvédelmi műveinek kiépítését. Jellemző azonban, hogy 2004-ben például megdöbbentő mértékben maradtak el a gátépítési munkák. Az erre előirányzott 15 milliárd forintból csupán 2 milliárdot költöttek erre a célra. Egy másik 2004-es adat szerint pedig 3,5 milliárd forintot tervezett a kormány a meglévő töltések és védművek karbantartására, ebből csupán félmilliárdot használt fel a kabinet. Mindez épp olyan fontos lett volna pedig, mint az építkezés.

A mostani dunai árvíz a mindenkori vízszintcsúcs ellenére inkább szívósságával, hosszú időtartamával jelent igazi veszélyt. Két-három hétnyi idő alatt a folyó valósággal iszappá áztathatja a földgátakat, amelyek így már egyre kevésbé bírják a víz hatalmas nyomását. Dobson Tibor ezredes, a katasztrófavédelem szóvivője lapunknak elmondta, a szervezet is a dunai árvíz hosszú idejétől tart leginkább, nem véletlen, hogy összesen 25 ezer ember kitelepítésére készült fel.

Fónagy János, a Fidesz-kormány egykori közlekedési és vízügyi minisztere szerint a Gyurcsány-kormány szándékosan keveri az információkat és csúszatja össze az árvízi védekezést, valamint az elhíresült Vásárhelyi Tervet. Teheti, hiszen a védekezés, a védőművek építésének ügye és költségei most négy minisztériumhoz tartoznak.

A Vásárhelyi-koncepció egyébként nem az MSZP ötlete, azon már legalább 8 évvel ezelőtt elkezdtek dolgozni vízügyi szakemberek. Az elképzelés lényege, hogy 16 nagy tározóval csillapítják és tartják kézben az áradó Tisza vízszintjét. A tervek 2001-re készültek el, 2003-ban pedig a 16-ból 6-ot előre sorolt a szocialista kormány, bejelentve, hogy 2006-ra mindenképpen megépíti őket. Most Cigándon kezdték el az elsőt, bár Fónagy János szerint ezen is csupán alibimunka folyik.

Gyurcsány Ferenc szerint kormánya eddig 26 milliárd forintot költött árvízvédelmi építkezésekre, védekezésre. A Fidesz-kabinet pedig csak 18-19-et. Kiderült azonban, hogy Gyurcsány kalkulációjában minden építkezés, helyreállítás, sőt talán a Vásárhelyi Terv első tározójának kezdeti költségei is benne vannak. Ilyen alapon azonban bele kellene számítani a Fidesz-kormány árvízi költségeibe a beregi újjáépítést is, s a számla akkor legalább 70-80 milliárd forintot mutatna.

Ami a pénzt illeti, az idén is óriási mulasztást követett el a Gyurcsány-kormány. Az első félévre tervezett, úgynevezett rendkívüli helyzetekre létrehozott alap 15 milliárd forintjából védekezhetett volna most a kabinet. Csakhogy március végére ebből az összegből már 11 milliárdot elköltött a kormány – egészen más célokra.

Nagy bajnak mutatkozott az is, hogy az elmúlt 4 évben a szocialista kormány egyharmaddal csökkentette a vízügy létszámát. Mindez oda vezetett, hogy a védekezésnél több helyütt hiányoztak a munkához értő szakemberek, akik az önkénteseket irányíthatták volna. Tahitótfaluból is ilyen panasz érkezett, amellett, hogy a térség az első napokban másfajta állami segítséget sem kapott.

Támadnak a magyarországi folyók, de nem vonult le a belvíz sem, amely a felmérések szerint közel 290 ezer hektárnyi területet borít ma hazánkban. Ennek a fele olyan szántóföld, amelyen a belvíz tönkretette a vetést és a rajta levő növénykultúrákat, vagy egész egyszerűen már vetni sem lehetett bele a rajta terjeszkedő tavak miatt.

A 19 200 lakosú Mezőtúr a tíz legnagyobb külterülettel rendelkező magyar város egyike. Ma három nagyüzem és 670 gazda műveli a mezőtúri földeket, amelyek különben azzal a földrajzi sajátossággal rendelkeznek, hogy valamivel alacsonyabban vannak, mint a térség környező területei, tehát a belvíz eleve jobban veszélyezteti ezeket a táblákat. Az egyik, belvízzel fenyegetett épület az Alsóregálé utcában levő Papp András háza. Amikor ott jártunk, a gazda éppen nem volt otthon. Régi, hagyományos építésű házától pár méterre már víztócsák csillámlottak a tavaszi napfényben. Lengyel Imre, az önkormányzat vízügyi főmunkatársa szerint volt itt rosszabb is a helyzet. A gazda jószerivel csak gumicsizmában tudott közlekedni odabenn a szobában.

Patkós Lajos mezőtúri gazdaköri elnök szerint súlyos csapást jelent a belvíz annak a gazdatársadalomnak, amely amúgy is igen roszszul áll. Patkós Lajos saját tábláin 30 százalékos veszteségre számít, úgy véli, a szokásos 45 mázsa helyett az idén csak 30 mázsa búzát ad majd egy-egy hektár. Pénzre viszont szüksége van. A hiteleit fizetnie kell, a bank nem ismer pardont, éppen ezért nincs más lehetőség, el kell halasztania tervezett beruházásait. Mégsem veszi meg például azt a 12 millió forintba kerülő vetőgépet, amelyre már egyébként szerződést is kötött. Patkós Lajos szerint, ha más mód nincs, a helyi gazdák végül is a növényvédő szereken spórolnak majd, ami persze a termés minőségének rovására megy.

Mlinárcsek János alpolgármester abban látja a gondok gyökerét, hogy az 1970-es, 1980-as évek időjárási szempontból nagyon kiegyensúlyozottak voltak. Elmaradtak a nagy csapadékok is, így az akkori szövetkezetek, állami gazdaságok beszántották azokat a csatornákat, amelyek a belvíz elvezetését szolgálták. Aztán jött az 1992-es év, amikor a szövetkezetek megszűnésével a táblák menti utak az árkokkal s a csatornákkal – még ha be is voltak szántva – az önkormányzat tulajdonába kerültek. Mezőtúr azonban képtelen ellátni a kéretlen vagyonnal kapcsolatos feladatokat. Ha mégis költene erre, akkor alapfeladataitól, például az iskolák üzemeltetésétől kellene elvonnia a pénzt, ezt viszont Mlinárcsek János szerint lehetetlen. Az utak, árkok, csatornák rendben tartása 1992-es szinten 50-60 milliós költséget jelentett volna a városnak, nem véletlen, hogy Mezőtúr tiltakozott is kényszerű tulajdonvétele ellen. Miután a helyhatóságoktól egyre több pénzt vont el az utóbbi években az állam, ezzel szemben pedig egyre több feladatát ruházta át rájuk, a helyzet csak még súlyosabb lett.

A mezőtúri önkormányzat tavaly az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, s Mezőtúron már azt is eredménynek tartják, hogy a testület befogadta a panaszt. Mlinárcsek János szerint egyébként átfogó módon kell rendezni a kérdést. Jelenleg három minisztérium foglalkozik a belvíz problémájával, és persze nincs is megfelelő öszszehangoltság a tárcák között. Az alpolgármester szerint ezt egyetlen minisztériumhoz kellene rendelni a jövőben.

A belvizek és a belvízkárok megelőzése helyi értelemben a víztársulatok feladata lenne. A víztársulatok azonban egyre kisebb állami támogatást kapnak. Évente 3-4 milliárd forintra lenne szükségük, kaptak egyet, 2005-ben pedig szinte semmit. A termelőkre ruházott kötelező befizetésekből tartják fenn magukat. Hogy mégis működőképes maradjon egy-egy víztársulat, különféle munkákat vállal a gépeivel. Ezért panaszkodott a Magosz arra, hogy a víztársulatok beszedik ugyan a díjakat a gazdáktól, de a földek melletti csatornatisztítások helyett kint dolgoznak az autópálya-építéseken, hogy valami bevételük legyen.

Bárdos László főiskolai tanár, mezőtúri gazdálkodó is azt panaszolta, évente ő is befizeti a megfelelő összeget a víztársulatnak, de nem történik semmi. Földjeiből 3 hektár most is víz alatt áll, és van olyan táblája is, ahová már tavaly ősszel sem tudott vetni az akkori vizesedés miatt. Bárdos László emlékeztetett Gyurcsány Ferenc pár hete tett kijelentésére, amely szerint 5 milliárd forint és 30 ezer ember áll rendelkezésre ahhoz, hogy az állam úrrá legyen a belvízi problémákon. Lamperth Mónika belügyminiszter pedig egy szolnoki látogatásán azt mondta, megfelelő mennyiségű pénzt biztosít a kormány gondok orvoslására. Bárdos szerint azonban ezután sem történt semmi.

Elterjedt a hír, a mezőtúri gazdák feljelentik az államot, mert nem tett meg mindent a belvízkárok megelőzésére. Kiderült, nem is annyira az egyéni gazdák, mint inkább az egyik mezőtúri agrárnagyüzem szeretné jogi útra terelni a panaszait, hiszen a belvíz jelentős károkat okozott neki. Ezek szerint már saját holdudvara is elégedetlen a szocialista kabinettel.

Sinkovics Ferenc