Ha valaki a főváros felől Felcsútra tart, nehezen téveszti el az irányt. „Puskás Akadémia 6 km” – hirdeti egy tábla a főút mellett, s a település felé haladva még többször kapunk hasonló segítséget. Pedig a felcsúti főutcán nem nagyon lehet végigmenni anélkül, hogy az ember észre ne vegye a Makovecz Imre tervei alapján felújított kúriát és a mellette álló, hasonló stílusú épületet, ezek ugyanis kimagaslanak környezetükből. Leginkább az épületek nagyságának köszönhető csupán, hogy az úttól néhány száz méterre elterülő rengeteg focipálya kevésbé feltűnő.

– Tizenkét pályánk van most – mondja rövid fejszámolás után Kiss Zoltán, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kollégiumának igazgatója, akinek azért van szüksége a gondolkodási időre, mert ez a szám folyamatosan nő. A tucatnyi pálya mellé például jövő őszig négy épül még, de idén is avattak párat.

Természetesen nem minden pálya egyforma. Van itt a több, szabványméretű füves és műfüves pályán kívül lábteniszpálya és néhány kisebb, a speciális képzést szolgáló pálya is. Világszabadalom a fedett gyakorlópálya: a labdarúgóknak ebben egy feladatsort kell teljesíteniük, s a bekamerázott csarnokban minden mozdulatukat rögzítik. A videofelvételek és a számítógépes mérések alapján aztán elemezhető minden egyes játékos pillanatnyi állapota, fejlődése.

A sok pályára egyébként már csak azért is szükség van, mert több mint egytucatnyi csapat használja ezeket. Itt készülnek a különböző korosztályos gárdák, de van lánycsapat is, valamint itt gyakorol a Felcsút megyei bajnokságban szereplő amatőr együttese, a helyi öregfiúk csapat, a Videoton– Puskás Akadémia NB II-ben vitézkedő gárdája, sőt hetente általában kétszer az igazi nagy csapat, az első osztályú Videoton FC is Felcsúton edz.

– A Puskás Akadémia hét korosztályos csapatában jelenleg 131 gyerek játszik. Közülük nyolc, esténként hazajáró tanulónk kivételével mindenki kollégista – mondja Kiss Zoltán. – A nagy többség a kollégium főépületében van elszállásolva, egyedül a legfiatalabbak, a 17 általános iskolásunk alszik máshol, egy családi házból átalakított épületben.

A labdarúgó akadémiára főleg hetedik általános iskolás kortól kerülnek be fiatal labdarúgók, de ha valaki nagyon tehetséges, és a szülőkkel együtt vállalja a családtól való elszakadást, egy-két évvel korábban idejöhet. Ők, a legfiatalabbak vannak – legalábbis a szállás tekintetében – kicsit elkülönítve a többiektől. A bentlakás már csak azért is szükségszerű, mert az akadémián nevelődő fiatal tehetségek napjai úgy vannak megszervezve, hogy a két edzés és a tanulás is beleférjen az időbe.

A házirend szigorú. Reggel háromnegyed hétkor ébresztő, majd reggeli, eligazítás és nyolctól tízig edzés. Ezután, délelőtt tizenegytől körülbelül délután négyig következhet az iskolapad: a többség a Zsámbéki Premontrei Szakközépiskolában tanul, néhányan Gödöllőn járnak gimnáziumba, vagy magántanulók. Utóbbiaknak az akadémia tanárai segítenek a felkészülésben az erre a célra kialakított tanulószobákban, s így csak hétfőn kell bejárniuk saját középiskolájukba.

Délután aztán újra edzések: a legfiatalabbaknak fél négytől, a többieknek fél öttől tart a foglalkozás nagyjából másfél órán keresztül. Ezután vacsora, tanulás önállóan és szabad foglalkozás. Mint a kollégium igazgatója elmondja, mindenkinek van saját labdája, úgyhogy a többség ilyenkor kimegy gyakorolni, vagy a tanulók egymás között játszanak meccseket, mint régen a grundokon. Ha rosszabb idő van, akkor a sakk, az olvasás, a tévézés és a számítógépezés számít a legnépszerűbb programnak – talán meglepő: körülbelül ebben a sorrendben. Némi lazítás csütörtökönként van, ilyenkor délután nincsenek edzések.

Akinek a szülei erre engedélyt adnak, az elmehet, de a kollégium rendszeresen szervez közös fürdőlátogatásokat, kirándulásokat is. A hétvége a lényegében a kikapcsolódásé: szombatonként vannak a várva várt meccsek (amiket mindenki komolyan vesz), majd a fiatalok hazamehetnek, s csak hétfőn térnek vissza a kollégiumba.

Az akadémián pillanatnyilag negyvenen dolgoznak, amibe beletartoznak az edzők, a felkészítő tanárok, a konyhások, a takarítók és a pályamunkások is. A létesítményhelyzet is irigylésre méltó: a kollégium mellett egy másik nagyobb épületben van orvosi szoba, konditerem és technikai helyiségek, míg egy valamivel kisebb házban a tanulószobákat alakították ki. Mivel a nagy létszám miatt ez szükségessé vált, már épül egy külön étkező, jövő szeptemberre elkészül a már említett négy új pálya, sőt, a jelenlegi centerpálya helyén (ahol a nagyobb korosztályos csapatok és az NB II-es gárda a bajnoki meccseket játsszák) ötezer fős fedett stadion épülhet.

Ami pedig a szakmai oldalt illeti, ott is folyamatos a fejlődés. A szakemberháttér eddig is adott volt. A szakmai igazgatói feladatot a válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Mezey György látja el, aki nyár óta egyben az élvonalban első helyen álló Videoton edzője is. Itt dolgozik az Újpest csapatával két évtizede bajnoki címet szerző Varga István, a korábban a Videoton felnőttcsapatát is irányító, egykori 28-szoros válogatott Disztl László és a korábbi 44-szeres válogatott Vincze István is, a kapusokkal pedig a szintén volt válogatott Disztl Péter, valamint az egyik legrutinosabb honi szakember, Tamás Gyula foglalkozik.

Amiben – az eredményeken túl – a fejlődés leginkább érzékelhető, az a kiválasztási rendszer, amire nagy hangsúlyt fektet az akadémia.

– Több mint húsz partneregyesületünk van, ezek kisebb klubok, és a megállapodás szerint az ott játszó tehetségek szerződtetésével kapcsolatban elsőbbségünk van. Ezen túlmenően figyeljük az ellenfeleket, és a partnercsapatok is figyelik a környékbeli fiatalokat, így több száz ifjúra van rálátásunk – mondja Kiss Zoltán.

Korábban jellemző volt, hogy a legnagyobb klubok „levadászták” az ellenfeleket, nem egyszer egymástól is csábítottak át tehetségeket. A Puskás Akadémián azonban más a szemlélet.

– Komolyabb NB I-es kluboktól, más akadémiáktól nem akarunk feltétlenül igazolni. Hiszen ugyan nem lényegtelen a csapataink eredményessége, de az elsődleges cél mégiscsak az, hogy egyetlen tehetség se kallódjon el csak azért, mert egy kistelepülésen él, kisebb klubban játszik. Akire egy komolyabb egyesület vagy akadémia felfigyelt, az már jó helyen van, adottak a feltételek a fejlődéséhez. A 19 évesek korosztályos csapatát a jelentős élvonalbeli és válogatott múlttal rendelkező Disztl László irányítja, aki korábban a Videoton felnőtt gárdájának is volt a vezetőedzője.

– Vannak, akik hajlamosak lebecsülni az utánpótlás-nevelést, én egyáltalán nem érzem visszalépésnek, hogy fiatalokkal foglalkozom. Sőt kifejezetten örülök annak, hogy végre nemcsak beszélünk erről a területről, hanem teszünk is a fejlődésért. Itt minden feltétel adott a munkához, a háttér színvonala kivételes, a körülmények valóban vetekszenek a nyugati adottságokkal. Van felszerelés, labda, jó minőségű pályák, biztos tulajdonosi, támogatói háttér, a napi két edzéssel az egyéni képzésre is van mód. A Mezey György által kidolgozott rendszer jól működik, aminek meglesz a gyümölcse – véli az egykori fehérvári közönségkedvenc. – Az is öröm, hogy egyre több helyen rájönnek a megfelelő képzés fontosságára, mert a magyar futball fejlődésének kulcsa éppen az, hogy sok ilyen műhely legyen. Szerencsére most a felnőtt csapatunk is sikeres, ami az itteni fiataloknak is motivációt jelenthet, s a hosszabb távú cél az, hogy minél több saját nevelésű játékos legyen a Vidiben.

A módszer egyszerű. Ha valaki végigjárja a lépcsőfokokat az utánpótláscsapatokban, és jól teljesít, akkor bekerülhet a Videoton–Puskás Akadémia másodosztályú gárdájába. Itt már felnőttbajnokságban pallérozódhat, de mégis kisebb a teher, mintha egyből a mély vízben, vagyis az NB I-ben, mondjuk a Debrecen, az Újpest vagy a Fradi ellen kellene bizonyítania. Amennyiben valaki itt is jól teljesít, akkor pedig irány a Videoton első csapata, és a magyar élvonal.

A Puskás Akadémián tehát nem cél az, hogy a legnagyobb tehetségeket 16-17 évesen külföldre adják el jó pénzért. Ehelyett úgy gondolják, a jól képzett fiatalok először itthon, a magyar bajnokságban szerezzenek rutint, s legfeljebb azután menjenek a külföldi profi világba. Ez jó a Videotonnak, hiszen néhány éven belül nem kell fél csapatnyi játékost összevásárolni, ha erősíteni akarnak, s jó a magyar focinak is, ha olcsó külföldi játékosok helyett huszonéves, jól felkészített magyarok bontogatják szárnyaikat a NB I-ben.

És szerencsére ez már nem csupán az elérhetetlen, meseszerű jövő.

Bándy Péter


Támogatják a fiatalokat

Az akadémia látványos fejlődését látva felmerülhet a kérdés, hogy miből telik a beruházásokra és a fenntartásra. A válasz egyszerű: a fiatal labdarúgók képzését számtalan nagy cég támogatja.

– A Puskás Akadémiát egy alapítvány működteti, amit annak idején Orbán Viktor hozott létre egy minimális, százezer forintos adománnyal – mondta lapunknak Szöllősi György kommunikációs igazgató. – Látva a törekvés fontosságát és a sikerességet, azóta számtalan támogató, így több nagy magyar és multinacionális cég segíti a munkánkat. Támogat bennünket magánemberként Demján Sándor és cége, a TriGránit, a Mol, a Vegyépszer, a Magyar Suzuki, a CBA, az MKB, a UPC, a Sió, az Ilzer és a Spar. Ez teszi lehetővé, hogy egyre magasabb szintre léphessünk.