Erdély Széchenyije, gróf Mikó Imre
Sepsiszentgyörgy az egykori Háromszék, a mai közigazgatás szerint Kovászna megye központja. Itt hozták létre a Székely Nemzeti Múzeumot, és itt alapították az egyik nagy múltú iskolát, a Székely Mikó Kollégiumot, amely gróf Mikó Imre és a székelyek adományából épült.
Székelyföld neves politikusai között az egyik legismertebb a zabolai Mikes-kastélyban született Mikó Imre. Nevéhez Erdély XIX. századi történelmi-kulturális életének számos nagy jelentőségű eseménye kötődik. Kortársai az „Erdély Széchenyije” megtisztelő névvel illették.
Az apai Mikó és az anyai Mikes család régi székely famíliák voltak, amelynek tagjai a XIX. században szereztek grófi rangot. A Mikó nemzetség első írásos említése 1252-ből maradt fenn. Az ősök gazdag örökséget hagytak utódaikra, jelentős földbirtokot, személyi összeköttetéseket és tekintélyt. Ezt az örökséget Mikó Imre kötelezettségnek fogta föl.
Így írt: „Aki őseitől nagyobb vagyont örökölt, attól a hon kétszerte jobban megvárhatja, mint sok mástól a hazának tett áldozatot.” Mikó Imre édesanyja gyermekágyi lázban hamar elhunyt. A fiú felnevelését a nagyszülők vállalták magukra, Zabolán és Sepsibodokon nőtt föl. Később Marosújvárra költöztek, hogy az unokát a nagyenyedi református kollégiumba járathassák. Mikó Imrére Köteles Sámuel professzor és az általa előadott kanti filozófia volt nagy hatással. 1824-ben kitűnő minősítéssel fejezte be nagyenyedi tanulmányait. Ezután Marosvásárhelyre, a királyi ítélőtáblához ment joggyakornoknak.
Fiatal korától kezdve a legkülönbözőbb rangokat kapta meg; többek között a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatását is rábízták, az iskolák és az egyház ügyeit is gyakorta intézte. A református szellemiség egész életét meghatározta. Az 1848-as forradalom Nagyszebenben érte. Legfőbb törekvése volt, hogy a közrendet biztosítsa, és elkerülje az összetűzést a magyarok és a többi erdélyi nemzetiség között. Az 1848. október 16-án tartott agyagfalvi székely nemzetgyűlés gróf Mikó Imre elnökletével kinyilvánította a székelyek csatlakozási szándékát a magyar forradalomhoz.
A megszállt Erdélyben Mikó Imrének is lelki megpróbáltatásokat kellett átélnie. Megjelent az 1866. évi utolsó erdélyi országgyűlésen. Majd még ebben az évben Kolozsvár képviselőjévé választották a pesti országgyűlésbe. Az Andrássy-kormányban 1867. február 20-án a közmunka- és közlekedésügyi tárca minisztere lett.
Élete során sokat munkálkodott az oktatás fejlesztése terén, jelentős adományokkal próbált lendíteni a háromszéki tanulmányi lehetőségeken. A sepsiszentgyörgyi gimnázium a református templom közvetlen környezetében több évtizeden keresztül fokozatosan épült fel, és vált Erdély első bentlakásos intézményévé. Első érettségiző évfolyama 1893-ban végzett. Az alma mater mindhárom „alapítóját”, a református egyházat, az adakozó székelységet és a grófot is belefoglalta a nevébe, így lett Református Székely Mikó Kollégium. Napjainkban 1300 diák tanul száz pedagógus keze alatt. Ez a középiskola jelenleg a legeredményesebb magyar tannyelvű iskola Kovászna megyében.
Az Erdélyi Gazdasági Egyesület (1854) megalapítása után Mikó Imre munkásságának csúcsa az Erdélyi Múzeum Egyesület létrehozása lett 1859-ben. Az Erdély tudományos akadémiájaként működő szervezet alakuló közgyűlésen 383 tag vett részt, akik Mikó Imrét választották elnökké. Az egyesület folyóirata Erdélyi Múzeum címmel indult útjára. A szervezet 1990-ben újraalakult, és napjainkban is működik.
Mikó Imre szerény, csöndes ember volt, nem üstökösként tűnt föl Nagy-Magyarország egén, de egész életét hazája fejlődésének szentelte. A kivételes tehetségű államférfi 1876 szeptemberében hunyt el, sírja a Székely Pantheonnak is nevezhető Házsongárdi temetőben van.