A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Szent István-bazilikában tartott karácsonyi éjféli szentbeszédében úgy fogalmazott: „Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának.”

Erdő Péter felhívta a figyelmet arra, hogy „a karácsony különös fénnyel világítja meg a családot is. Jézus családban akart születni. Családban akart nevelkedni. Ez a legalapvetőbb, a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanulunk meg egymásra ráfigyelni, itt leszünk képesek egymást elfogadni is.”

Mint mondta, jó családban a szülők is nap mint nap látják maguk előtt a jövő nemzedéket. „Rádöbbennek arra, hogy a felnövekvő ember több, mint a saját igyekezetünk, a saját áldozatunk. Az ember gyermeke Istenhez kapcsol minden nemzedéket. Benne van a múlt és a jövő, olyan méltóság ragyog fel a szemében, ami nem pusztán tőlünk, emberektől való” – jegyezte meg a bíboros.

Szólt arról is, hogy a családban „érezzük át, hogy az egészségünkért is felelősek vagyunk, mert az sem csupán a miénk. A dohányzás, az ital, a káros szenvedélyek nem csak a testünket rombolják le, hanem szenvedést okoznak a környezetünknek is”. A családban megélt szeretet ugyanakkor „mutatja a szabadulást még a szenvedélybetegségek csapdájából is” – tette hozzá Erdő Péter.

Utalt arra, hogy „a családban más lesz, emberibb lesz még a betegség és a halál is. Nem útban lévő akadály a haldokló beteg. Nem zavaró látvány, ami elől menekülni kell. (…) Neki is, nekünk is fontos, hogy ne kitaszítottként élje át sorsát. Az ő élete is a mi életünk. (…) Másképpen lép át azon a végső, nagy határon, akit az emberek szeretete kísér. (…) A szeretettel kísért haldokló ráérez az örök élet előízére”.

Erdő Péter kiemelte: „Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nagylelkű adakozó módjára szeressen minket. Ő sorsközösséget vállalt velünk. Elfogadta értünk még a szenvedést és a halált is. Születésének, megtestesülésének titka eltölt minket szeretettel. Bizonyosságot önt belénk arról, hogy megszabadulunk, hogy üdvözülünk, hogy örökre boldogok leszünk”.

Gáncs Péter: karácsonykor a békesség kiáradhat emberi kapcsolatainkra

Karácsony üzenete, hogy a békesség kiáradhat emberi kapcsolatainkra, a világra, így lesz testté és valósággá Isten – mondta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke vasárnap Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban karácsony első napján tartott istentiszteleten.

Az evangélikus elnök-püspök rámutatott: karácsonykor „arra a csodára kell kinyíljon a szemünk és a szívünk”, hogy Isten Fia, „ez a gyermek megszólít minket, és jogosan szól bele az életünkbe”. Ezáltal Isten emberrel, valamint ember Istennel való kapcsolata helyreállhat, és egymás szavát is jobban megérthetjük. Ez az ünnep arra emlékeztet, hogy „végre gyógyul Isten és ember kapcsolata”, hiszen Jézus e világon való megjelenése „Isten közösségvállalása az emberrel” – mondta.

Gáncs Péter hangsúlyozta: nem emlékünnep karácsony, hanem „valóság lehet, hogy Istennek újra dicsőséget tudunk adni”, és „Istennek újra súlya lesz életünkben”.

Az elnök-püspök kiemelte: Jézus születése, az első karácsony éppen egy népszámlálás idején történt, és „mi is egy népszámlálás után vagyunk”. Kétezer éve Augustus római császár a birodalom adófizetőit vette számba, ugyanakkor „a világ mai urai is úgy néznek ránk, mint potenciális adófizetőkre”, vagy akiket egy életre adósságcsapdába lehetett hajszolni – fogalmazott.

Utalt arra, hogy „mi is többszörösen leminősített ország vagyunk. Milyen jó, hogy kétezer éve Isten nem figyelt oda az úgynevezett szakemberek minősítésére”, és Jézust jászolba fektette, amivel „visszaadja az önbecsülésünket, a bizalmat, hogy (…) ez a világ Isten kezében van”.

Hangoztatta: az egyházon keresztül „hallatszik Isten életet teremtő, megtartó igéje, szava. Így lehetünk mi is Isten áldott (…) népe, és ha azok vagyunk, nem lehetünk süketek a kapaszkodók kiáltása felé”. Karácsonykor Jézust kapta az emberiség, hogy „így legyünk megtartók és megtartottak, Isten által hordozottak és másokat is hordozók” – fűzte hozzá.

Szólt arról is, hogy „újra éles kérdés lett” Magyarországon, „mi is az egyház”. Reményét fejezte ki ezzel kapcsolatban, hogy a parlamenti képviselők, „akiknek december 30-ig ezt a törvény újra kell fogalmazni, bölcs döntést fognak hozni”. Elmondta, többször leírták a kormányzat képviselőinek, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházait nem kellene úgy tekinteni, hogy „bizonyítaniuk kelljen” egyházi voltukat.

Meggyőződésének hangot adva mondta: „alig hiszem, hogy létszám alapján lehetne az egyház lényegét megragadni. Nehéz paragrafusba szorítani, mi az egyház, az egyház ugyanis valahol ott van, ahol emberi közösségeken keresztül Isten dicsősége sugárzik, ahol kirajzolódik az ő képe, ahol az ő szava megtartó erőként megvalósul, és hordozza mindazokat, akik arra szorulnak”.

Bölcskei Gusztáv: karácsony az alázat ünnepe

Aki Isten előtt mer megalázkodni, mer mélyre hajolni, hogy meglássa őt, az tud utána kiegyenesedni – mondta Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök igehirdetésében vasárnap, a debreceni Református Nagytemplomban tartott karácsonyi istentiszteleten.

A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott: ma talán azért nem látjuk Istent, mert nem tudunk mélyre hajolni, pedig Isten az alázatosoknak ad kegyelmet, míg a gőgösöknek ellenáll.

„Az első karácsonykor is csak azok jutottak el igazán a karácsony befogadásáig, átéléséig, öröméig, akik alázatosak voltak. A gőgösek, a másokat megvetők, kisemmizők, embertelen rendeleteket kiadók, azok nem” – üzente Bölcskei Gusztáv a Nagytemplomot zsúfolásig megtöltő híveknek.

Az alázat azonban – emelte ki – nem mások előtti hajbókolás, nem azt jelenti, hogy az ember nem mer szólni.

Idén a „zűrzavar kézikönyve sok mindent elénk tárt: leértékeléseket és átértékeléseket. (…) minősítjük egymást és mások minősítenek minket” – hangoztatta, majd azt kérte: „Urunk, ragaszd össze a zűrzavar kézikönyvének lapjait! Megérett a csiriz.”

A püspök szavai szerint Isten nagyon mélyre hajolt karácsonykor: egészen odáig, hogy hangja a világban egy újszülött sírása volt, nem pedig egy csodás isteni szózat. De a gyermek sírása mindig az élet jele. „Isten belesír a világba és azt mondja: itt vagyok, megérkeztem, élek” – mondta Bölcskei Gusztáv. Hozzátette: Isten azt mondja a világnak, hogy szeretlek titeket és igent mondok rátok. De jól vigyázzatok – figyelmeztetett -, „az Isten nem mond mindenre igent, nem ír alá mindent, amit mi elé teszünk.”

Leszögezte: Isten igenjébe belefér a nemet mondás is, hogy ne azt adja meg nekünk, amit kérünk tőle, hanem azt, amire szükségünk van.

A püspök egy „elhíresült mondást” idézve – „lassan mondom, hogy mindenki megértse” – azt kérte: „Urunk, nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk. Telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani mások előtt.” Igehirdetése végén Bölcskei Gusztáv ismét utalt a világ „kötelező olvasmányára, a zűrzavar kézikönyvére”, mondván: karácsonykor Isten azt üzeni, hogy „összeragasztom lapjait.”

Az ünnepi istentisztelet vasárnap délelőtt a hagyományos úrvacsora osztással ért véget.

(MTI)