Az Erkel-opera kottája és szövege keletkezése óta számos szerzői és idegen kezű beavatkozáson esett át. A november 6-ai operaházi előadás különleges bemutató, hiszen a sokat játszott mű ebben a változatban még soha nem hangzott el a budapesti dalszínházban, sőt a 2009-ben elkészült kritikai kiadás hivatalos közreadása óta ez lesz az első magyarországi felújítása. Az Egressy Béni szövegével játszott ősváltozat igazi kulturális csemegét ígér.

„Lehet vitatkozni arról, hogy az emberek szeretik, vagy nem szeretik Erkel zenéjét, ahogy arról is, hogy vajon miért beszélünk többet Bartókról, vagy Liszt Ferencről. Erkel személyére olyan büszkének kéne lennünk, mint amilyen büszkék a csehek Smetanára. Erkel egyéb érdemei mellett külön tiszteletet érdemel azért is, mert ő a hazai operajátszás megteremtője. Legismertebb művét, a Bánk bánt az 1930-as években Rékai Nándorék és Nádasdy Kálmánék erőteljesen átszabták. Koruk ízlése és normái szerint voltaképpen minden húzás, áthelyezés, transzponálás és szövegátírás abszolút indokolt volt – végül az ő változatuk került be a köztudatba és a mai napig ezt ismeri minden operalátogató. Manapság divat és elvárás, hogy muzsikusok, vagy teljes zenekarok speciálisan egy műfajra állnak rá – ezt a professzionális vonalat követjük, amikor tradicionálisan játsszuk Erkel zenéjét. Az azonban, hogy a szerző születésének jubileumán színre kerül az opera ősváltozata, nemcsak szakmailag jelentős esemény. E két koncert a közönségnek is lehetőség, hogy megismerje a szerző eredeti zenei elgondolásait és az eredeti szövegkönyvet. Olyat is hallanak majd, amit eddig nem, olyat is, amit már sokszor hallottak, de nem teljesen így, és lesz olyan is, amit tényleg mindenki ismer. A dallamok ismerői is szembetűnő változásokat fedeznek majd fel a szövegben, és számos, ma már nem is használatos szót, szófordulatot. Elárulhatom: bár nevében igen, mégsem teljesen koncertszerű előadásban adjuk a Bánk bánt, hiszen világítjuk a színpadot, és a szereplők mozognak a színen – mindez összességében nemcsak eszmei tartalmat hordoz majd, hanem igazi élményt. Még a karmesternek is. Hogy miért? Mert vállaltan sznob vagyok – mindenből az eredetit szeretem. A Bánk bánból is.” (Héja Domonkos, a jubileumi koncertek karmestere)

Erkel Ferenc: Bánk bán

Az opera ősváltozata három felvonásban

Félig szcenírozott koncert

2010. november 6.

Szövegíró: Katona József nyomán Egressy Béni

Karmester: Héja Domonkos

Rendező: Palcsó Sándor

Karigazgató: Szabó Sipos Máté

II. Endre: Geiger Lajos

Gertrudis: Lukács Gyöngyi

Ottó: Fekete Attila

Bánk bán: Kiss B. Atilla

Melinda: Kolonits Klára

Tiborc: Perencz Béla

Petúr bán: Kálmándi Mihály

Biberach: Szegedi Csaba

Udvarmester: Sárkány Kázmér

Erkel Ferenc: Bánk bán

Az opera ősváltozata három felvonásban

Félig szcenírozott koncert

2010. november 7.

Szövegíró: Katona József nyomán Egressy Béni

Karmester: Héja Domonkos

Rendező: Palcsó Sándor

Karigazgató: Szabó Sipos Máté

II. Endre: Geiger Lajos

Gertrudis: Pánczél Éva

Ottó: Fekete Attila

Bánk bán: Bándi János

Melinda: Kertesi Ingrid

Tiborc: Perencz Béla

Petúr bán: Kálmándi Mihály

Biberach: Szegedi Csaba

Udvarmester: Sárkány Kázmér

Az előadásokon köszöntő beszédet mond Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész.

Nehéz sorsa van Magyarországon azoknak a színpadi műveknek – írja az irodalomtörténész Margócsy István –, „melyeket a nemzeti mitológia valamikor, valamilyen okból máig tartó érvénnyel különleges, szimbolikus rangra emelt, s melyeket emiatt – akár akarja a közönség és a művészközösség, akár nem – időről időre – például ha a történelmi évforduló megkívánja – impozáns, nagy, elegáns előadásban kell újra elővezetni.

Ismeretes, hogy Erkel operáját 1939-ben oly erőteljesen átdolgozták (egyébként dicséretre is méltó stílusimitátori képességekkel), hogy szövegéből (Egressy Béni verseiből) mindösszesen 5 (azaz öt) százalék maradt érintetlen, s mind dramaturgiailag, mind zeneileg döntő változtatásokat is alkalmaztak. Mindennek eredményeképpen az a zenemű, amely ma, a nem ritka operaházi előadások, a sok hanglemez és rádiófelvétel hatására viszonylagos ismertségnek örvend, tulajdonképpen nagyon nehezen lenne Erkel műveként elfogadható, s csak nagy elhallgatások vagy mellébeszélések révén tekinthető a 19. századi magyar zenekultúra központi alkotásának”. (Molnár Szabolcs)

November 7-én, Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján nyílik meg az Operaház földszinti aulájában az a kiállítás, amely az operaszerző és –szervező Erkel Ferenc munkásságának állít emléket.

Erkel Ferenc 1838 januárjában szerződött első karmesterként a Pesti Magyar (a későbbi Nemzeti) Színházhoz, s csakhamar hozzálátott az operaegyüttes megszervezéséhez. A zenekar bővítésével, képzett énekesek szerződtetésével az 1840-es évek közepére sikerült olyan ütőképes társulatot létrehoznia, amely sikerre vitte az operairodalom remekeit, és amelyre később rábízhatta saját operáinak ősbemutatóját is. Ez az együttes teremtette meg az alapját a négy évtizeddel később megnyíló Operaháznak is. Az első hivatásos magyar hangversenyzenekar, a Filharmóniai Társaság Zenekara szintén Erkel szervezői és karmesteri munkájának köszönheti létét és fennmaradását.

Az Operaház Emlékgyűjteménye számos XIX. századi dokumentumot őriz a régi Nemzeti Színház megsemmisült anyagából. A kiállításon, mely az 1830-as évek végétől Erkel Ferenc haláláig tartó korszak dokumentumaiból válogat, több valódi ritkaság, eredetiben is látható levél, autográf kotta, korabeli metszet és fénykép eleveníti meg az Erkel-korszak operajátszását.

A kiállítást Wellmann Nóra rendezi, megnyitja Mikusi Balázs, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője. Az anyag az évad végéig lesz látogatható az előadások szüneteiben.

A bicentenárium alkalmából új Bánk bán műsorfüzetet ad ki az Operaház

Az új kiadvány abban tér el az előző füzetektől, hogy nem egy rendezést és egy előadást reprezentál, hanem a szerző életművébe ad betekintést.

Miután Erkel születésének 200. évfordulójára készül, a műsorfüzet tartalomszerkesztése kilép az eddig megszokott mederből, és az eddigiekhez képest megengedi magának, hogy elsősorban az életműre adjon rátekintést, nem mellőzve természetesen magát a darabot sem.

A felkért szerzők a zenetudomány jeles képviselői, olyan személyiségek, akik az Erkel-operák kritikai közreadásában valamilyen módon közreműködtek. (A 2002-ben elindított sorozatban Erkel első három operája jelent meg eddig. A sorozatot az MTA Zenetudományi Intézet és az OSZK adja ki, kiadója a Rózsavölgyi Zeneműkiadó).

Az új műsorfüzetben Tallián Tibor (Az MTA Zenetudományi Intézet igazgatója, és elindítója, valamint az Erkel operák kritikai közreadásnak főszerkesztője) hosszabb tanulmányt közöl az Erkel-életpályáról;

Mikusi Balázs (az OSZK Zeneműtárának vezetője, tehát annak a tárnak, amely Erkel Ferenc autográfjait és a Nemzeti Színház korabeli anyagát őrzi) Erkel operáinak recepcióját foglalja össze, kitérve részletesebben a Bánk bánra – mindezt korabeli sajtó idézetekkel fűszerezik;

Dolinszky Miklós (a Bánk bán közreadója) a kritikai közreadás bevezető tanulmánya alapján összefoglalja a Bánk keletkezéstörténetét, a dráma és szövegkönyv viszonyát, valamint a későbbi Nádasdy-Rékai átdolgozást is ismerteti;

Kim Katalin (MTA ZTI tudományos munkatársa, szintén közreadója Erkel két operájának: Bátori Mária, illetve Dolinszkyval közösen, és önállóan a Hunyadi László) Erkel operáinak szerzőségéről, az ezzel kapcsolatos álláspontokról ír, és újabb eredményekről az Erkel-műhely indulására vonatkozóan. Ez a Bánk bán érési folyamatának periódusa is egyben.

Az új műsorfüzet részletesen közli a Bánk bán mindkét verziójának cselekményét, ami önmagában is ritkaság, de a szerzők mindezt még Erkel Bánk bánról írt önelemzésével is párhuzamba állítják. A tartalom, amely még szakmai körökben sem igazán ismert, nyelvezetében is számos érdekességet kínál.

A Bánk bán mellett szintén Erkel kétszázadik születési évfordulója ürügyén helyet kap minden operájának rövid cselekménye. Mindez újból rálátást ad az életműre, ugyanakkor azok számára is újdonsággal szolgál, akik ismerik az Erkel-operákat, hiszen a forgalomban lévő átdolgozásokkal ellentétben ezek a leírások az eredeti librettók alapján készülnek.

A kiadványt gazdag korabeli képanyag illusztrálja: portrék Erkelről és énekeseiről, autográf kéziratok fakszimiléi, korabeli első kiadások címoldalai, jelmeztervek, színlapok, a bemutató szövegkönyvei, jelenetképek stb… A színes kiadvány képanyaga nemcsak az életművet fogja át: az olvasót bevezeti a korabeli előadások hangulatába is.