És a királyfi megcsókolta a királyfit
Nemrég megjelent itthon egy újabb LMBTQ-mesekönyv, egy éven belül már a második. Itthon még gyerekcipőben jár a műfaj, de Nyugaton, a hagyományos családmodellt támadó lobbicsoportok több évtizedes aknamunkájának eredményeként, mára virágkorát éli.
A gyermeki elme fekete-fehér: egyszerű igazságokat és hazugságokat, jót és rosszat lát, így az összetettebb témák, mint például a nemi vonzalom hagyományostól eltérő formáinak ismertetése összezavarhatják a gyermekeket. Nem véletlen hát, hogy őket vette célkeresztbe a lobbi. Egyre jobban begyűrűznek Nyugaton a különböző liberális irányzatok a gyereknevelésbe: a genderideológiát terjesztő mesekönyvek, dalok mind ezt a folyamatot erősítik.
Akkor még betiltva
Az első LMBTQ-tematikájú, leszbikusokat megjelenítő gyerekkönyv a When Megan Went Away (Amikor Megan elment) 1979-ben jelent meg az Egyesült Államokban. A történet egy tizenéves lány belső vívódásait mutatja be, akinek anyja különvált azonos nemű élettársától. Kis példányszáma és korlátozott terjesztése miatt nem keltett különösebb feltűnést. Nem úgy a tíz évvel később, szintén Amerikában publikált Heather Has Two Mommies (Heathernek két anyja van).
Az LMBT-gyermekirodalomra szakosodott Alyson Books kiadó kötetét nagy médiakampány és széles társadalmi tiltakozás kísérte. Több városban is fellázadtak a helyiek, így az észak-karolinai Fayetteville-ben is, ahol a könyv kitiltását követelték a helyi könyvtárakból és iskolákból. Bár ott nem jártak sikerrel, a kötet az Amerikai Könyvtárak Egyesülete által összeállított, a könyvtárakban leggyakrabban betiltott és korlátozott hozzáférésű művek százas listájának kilencedik helyén szerepelt a kilencvenes években.
Nem kellett sokat várni, 1990-ben megjelent egy másik, immár két férfi szerelméről szóló LMBT-gyermekkönyv, a Daddy’s Roommate (Apa szobatársa). Ám az első, homoszexuális férfiakat, valamint „alternatív” családmodellt megjelenítő gyerekkönyv mégsem Amerikában, hanem Dániában látott napvilágot 1981-ben. Ennek ellenére a botrány a Mette bor hos Morten og Erik (Mette Mortennel és Erikkel él) című kötet miatt nem ott és nem is akkor robbant ki, hanem két évvel később Nagy-Britanniában, amikor az angol nyelvű példányokat kihelyezték a Munkáspárt által irányított londoni székhelyű oktatási hivatal könyvtárának polcaira.
A társadalom többsége, de fősodrú sajtó is, mint a Daily Mail, vagy a Sun, amelyek akkor még korántsem az LMBTQ-mozgalom narratíváját követték, komoly veszélyt láttak a könyvben és annak üzenetében, a konzervatívok pedig a betiltását követelték. Meg is született a javaslat: meg kell szüntetni az iskolákban és a helyi intézményekben (óvodákban, könyvtárakban, szociális intézményekben) a homoszexualitás népszerűsítését.
Mivel a konzervatívok Margaret Thatcher vezetésével elsöprő győzelmet arattak az 1987-es választáson, rá egy évre könnyedén átment a javaslat a parlamenten. A Vaslady a brit Konzervatív Párt kongresszusán az LMBTQ-propagandára utalva kijelentette: „Ezeket a gyerekeket becsapják, és elveszik tőlük az élet egészséges indulásának lehetőségét.” Hiába. A gyermekek védelméről szóló törvény Angliában 2003-ig volt érvényben, de Skóciában már 2000-ben hatályon kívül helyezték.
Az ezredfordulóig ezek a könyvek többnyire az adott kor társadalmi problémáival és közbeszédével foglalkoztak, talán ennek is köszönhető, hogy nem tudtak hosszú távon érvényesek maradni. A feladat tehát adott volt az LMBTQ-mozgalom számára: sokkal életszagúbb, a „heteronormatív” családok által is könnyebben befogadható meséket kell írni olyan karakterekkel, akikkel a gyerekek azonosulni tudnak.
Mozgósítás az óvodában
Az LMBTQ-gyerekirodalom a kétezres évektől kezdve éli virágkorát Nyugaton. Az első nemzetközi sikert az And Tango Makes Three című könyv aratta, ez 2005-ben jelent meg, és mára tucatnyi nyelvre lefordították. A mese igaz történet alapján íródott, főhősei pedig nem emberek, hanem pingvinek. Egy New York-i állatkertben valóban élt két pingvin, amelyeket a gondozók homoszexuális párként tartottak számon, mondván, hogy amikor az egyik nőstény elhagyta és nem keltette ki a tojását, a hímek elkezdték maguk felváltva költeni, és utána örökbe is fogadták a fiókát.
A cél kézenfekvő: egyfelől az emberi jelleggel felruházott állatszereplőkön keresztül fogyaszthatóbbá válik a másság elfogadása, és olyan szülők is szívesebben felolvassák gyerekeiknek az ilyen történeteket, akik emberi LMBTQ-szereplőkkel nem biztos, hogy megtennék. Másfelől a kiadók is kisebb kockázatot vállaltak, mivel az efféle könyveket nehezebb propagandának minősíteni. Az internetet böngészve számos hasonló kiadványt találunk. Ilyen például a Családok, családok, családok!, amelyben aranyos állatok képviselik és ünneplik a család különböző formáit. A könyv célja, hogy a gyerekek „felfedezzék a család létének számos lehetséges formáját”.
A társadalom érzékenyítése a popkultúrán, a filmeken és egyéb csatornákon át rövid idő alatt elérte célját. Ma már Nyugat-Európában és a tengerentúlon felváltotta a lappangó érzékenyítést a nyílt propaganda. A multinacionális könyvkereskedő vállalatok polcain ezrével válogathatnak a szülők a különböző „családtípusokat” és az „emberi sokszínűséget” bemutató gyerekkönyvek közül, amik nyíltan hirdetik és népszerűsítik az LMBTQ-közösséghez való tartozást.
A nemváltást és homoszexuális kapcsolatot propagáló, 3–8 éveseknek ajánlott művek között találni olyanokat is, amelyek egyenesen a gyermekek mozgósítását vették célba. Ilyen a brit A is for Activist (A mint aktivista) című progresszív ábécéskönyv, amely az író, Innosanto Nagara szerint abban segít, hogy a gyerekeket aktivizmusra, a sokszínűség elfogadására, a társadalmi igazságosság, az LMBTQ és a Munkáspárt eszméinek befogadására ösztönözze. De ha már ábécé: nemrég felkerült az internetes videómegosztó portálokra egy felvétel, amelyen egy amerikai kisfiú szülei úgy tanítják meg a gyereknek az ábécét, hogy segítségül hívják hozzá Matt Webb két éve megjelent The GayBCs, azaz Melegábécé című könyvét. Ebben az egyes betűkhöz a genderideológiának megfelelő szavakat társítottak, mint például „L mint leszbikus” vagy „T mint transznemű”.
A Pride tematikája külön kategóriát képez az LMBTQ-gyerekirodalomban; a This Day in June (Ez a nap júniusban) például a gyermek szemszögéből ragadja meg „a Pride Parádé gazdagságát”.
Az LMBTQ-karakterek áldozati póza még inkább szimpátiát vált ki a gyerekekből; nem véletlen, hogy e mesekönyvek túlnyomó részében valamilyen hátrány éri őket a többségi társadalom részéről. Vegyük például az Anyáink házában című könyvet; a tartalmi összefoglaló szerint a szereplők, egy leszbikus pár és örökbe fogadott gyermekei ugyanolyanok, mint a többi család: „Gyönyörű házukban együtt főznek vacsorát, együtt nevetnek és együtt táncolnak. De a többi család nem fogadja el őket. Azt mondják, hogy mások, […] pedig Marmee és Meema háza tele van szeretettel. Megtanítják gyermekeiknek, hogy a különböző nem jelent rosszat, és nem számít, hány anyukájuk vagy apukájuk van, ők egy család” – írják.
Az ezerszámra kiadott, gyerekeknek szánt LMBTQ-irodalom célja tehát egyértelmű: a gyerekek átformálása.
A Heatherről és két édesanyjáról szóló mese számos kiadást megélt
Az 1989-ben, Amerikában publikált Heather Has Two Mommies című képeskönyv széles társadalmi tiltakozást váltott ki
Az első, 1979-ben megjelent, leszbikusokat ábrázoló gyerekkönyv még nem keltett különösebb feltűnést
A könyv szerzője szerint a történet szereplői ugyanolyanok, mint a többi család
Mese a pingvinapukákról és a kicsinyükről
Egy draq queen tart meseolvasást óvodásoknak
A Momentum már az óvodákban bevezetné az LMBTQ-propagandát
Lassan, de biztosan
Ahogy a történelemben számtalanszor bebizonyosodott, a társadalomjobbító ideológiák nem ismernek megálljt, és sokszor késve ugyan, de hazánkba is megérkeznek. Tavaly szeptemberben óriási vihart kavart a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában megjelent Meseország mindenkié című mesekönyv, amelyben többek között meleg, leszbikus, transznemű, roma, örökbe fogadott, hallássérült és idős hősökkel is találkozhatnak a magyar gyerekek, míg a heteroszexuális karakterek leginkább gonosz szereplőként tűnnek föl.
A második, „szivárványcsaládokról” szóló könyv az idei gyermeknapon, a Micsoda család? címmel jelent meg. A meséket Lawrence Schimel amerikai író írta, akinek több mint 120 könyve jelent már meg. A kiadó szerint a Micsoda család! sikerének egyik kulcsa, hogy új megközelítésben, egyszerű, hétköznapi jeleneteken keresztül mutatja be a szivárványcsaládok életét.
Tévednénk, ha azt gondolnánk, ezek ártatlan mesekönyvek, amelyek egy szűk, érintett körnek készülnek. Jelenleg is számos hazai, főként Soros György szervezetei által finanszírozott LMBTQ-csoport (mint a Labrisz, a Háttér Társaság vagy a Budapest Pride) dolgozik azon, hogy hazánkban is kötelező jelleggel érzékenyítsék nemváltoztatásról, szivárványcsaládokról szóló mesekönyvekkel az óvodásokat, kisiskolásokat.
A Labrisz által szerkesztett Meseország mindenkié című kötethez foglalkozástervet is készítettek, amelynek eredeti alcíme „Foglalkozástervek óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak”. Ez később módosult – vélhetően a várható botrány miatt –, így Foglalkozástervek pedagógusoknak lett belőle, az óvodás korcsoportot már kihagyták belőle.
E törekvésekhez immár a hazai ellenzéki pártok is asszisztálnak. A Momentum Mozgalom például a blogján közölt egy írást, amelyben amellett érvel a szerző, hogy a magyar óvodákban vezessék be a genderideológia-alapú LMBTQ-mesék tanítását, az iskolákban pedig legyen érzékenyítés. Hozzáteszi, hogy a „heterómesék” nem befolyásolták az ő nemi identitását vagy szexuális orientációját, ugyanakkor az általa „heteronormatívnak” minősített mesék hallgatása miatt „mindig kívülállónak és összezavarodottnak” érezte magát. A szerző egyirányú érzékenységét jól mutatja, hogy azzal már nem foglalkozik, miként érezhetik magukat azok a gyerekek, akiknek fejét LMBTQ-mesékkel kívánja megtömni.
Bár Közép- és Kelet-Európa tartja magát, és az itteni társadalmak egyelőre ellenállónak tűnnek az LMBTQ-ideológiával szemben (amire Magyarország nemrég rá is erősített a gyermekvédelmi törvény módosításával), a nyugati irányzatok nem túl biztatóak. Látható, hogy azon országokban, ahol nemrég még széles társadalmi elutasítottsága volt a gyerekek szexuális befolyásolásának, ma már néhol az iskolai tananyagba is beépült az LMBTQ-érzékenyítés, de a skandináv államokban és az USA-ban már nem ritkaság az óvodásoknak szervezett transzgendertábor sem.