Hirdetés

– Milyen visszhangot keltett az Európai Parlamentben (EP) vagy az Európai Bizottságnál (EB) Gyurcsány Ferenc beismerése, amely szerint mást sem tesznek az EU-ban, mint lebeszélik az uniót a Magyarországnak jogosan járó pénzek kifizetéséről?

– Felháborító! Gyurcsány a magyar baloldal vezetőjeként beismerte, amit mi már régóta tapasztalunk és mondunk, azaz a magyar dollárbaloldal képviselői minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a magyar emberek ne kaphassák meg az őket jogosan megillető uniós forrásokat. Világossá vált, hogy az EB jogi köntösbe öltöztetve, politikai érvekkel támadja Magyarországot. Gyurcsány azt is elismerte, hogy ezekben az akciókban hatalmas energiával vettek részt az ellenzék európai parlamenti képviselői, folyamatosan egyeztettek az Európai Bizottság tagjaival. Ez elfogadhatatlan. Erre levélben is felhívtuk képviselőtársaink figyelmét. Minden országban van ellenzék, vannak éles politikai viták. De olyan EP-képviselő nincs még egy, mint a szintén DK-s Molnár Csaba, aki hazafias kötelességének érzi, hogy megakadályozza a magyaroknak járó pénzek kifizetését. Ez az árulás minősített esete.

Fotó: Demokrata/T. Szántó György

– Az ország még mindig várja az összeget. Megkapjuk valamikor?

– Színtiszta zsarolásról van szó. A magyar kormány és az Európai Bizottság között tavaly július óta folynak részletekbe menő egyeztetések az említett pénzek sorsáról. Úgy tűnt, létrejön a megállapodás, mert a magyar kormány mindvégig konstruktívan állt a tárgyalásokhoz; ha arra volt szükség, törvénymódosítást nyújtott be az Országgyűlésnek. Tavaly decemberben, amikor oda jutott a párbeszéd, hogy létre kellett volna jönnie a megegyezésnek, a bizottság újabb feltételekkel állt elő. Most, a Varga Judit miniszter asszony által végigtárgyalt igazságügyi csomag után azt gondoltuk, hogy nem kell újabb feltételekre számítanunk, megszületik a kifizetéshez szükséges politikai döntés az unióban. Erre anélkül, hogy az ügyben bármilyen szerepe, felhatalmazása volna, megszólalt az Európai Parlament baloldali többsége, és újra politikai nyomást gyakorolt az Európai Bizottságra. Öt frakcióvezető, a baloldali, liberális és néppárti frakciók vezetői megint levelet írtak az EB elnökének, hogy semmilyen körülmények között se folyósítsa a Magyarországnak járó összegeket. Ez törvénytelen és erkölcstelen. Mi, magyarok most arra vagyunk kíváncsiak, hogy az EB mennyire képes a jog, illetve a jogállamiság talaján maradni.

Korábban írtuk

– Kevesen tudják idehaza, hogy nem is egy, hanem két fórummal is vitáznunk kell az ügyben…

– Az Európai Parlament baloldali többsége a kerékkötője ideológiai megfontolásból a Magyarországgal kötendő uniós megállapodásnak. Nagy kérdés, hogy meddig enged az EP politikai zsarolásának és nyomásának az Európai Bizottság.

– Ha már pénz… Hogy állnak egyes uniós politikusok korrupciós ügyei? Meglepő, hogy minden érintett szabadlábon védekezik. Az EB elnök asszonya ellen bejelentett vizsgálat pedig el sem indult lényegében…

– Mindez így együtt az Európai Parlament történetének legsúlyosabb korrupciós botránya, de már látjuk, hogy az Európai Bizottság szintjén is komoly problémák vannak. Külső szereplők igyekeznek befolyást vásárolni maguknak a döntéshozatalba, a brüsszeli bürokraták pedig partnerek benne. Egyértelmű tehát, hogy a korrupció rendszerszintűen hatja át az EU intézményeinek működését. Az ügyek elkenése helyett meg kell nevezni és felelősségre kell vonni az érintetteket. Jelentős szerepet játszanak a történésekben a nagy, az unióra folyamatosan hatást gyakorló civil szervezetek, NGO-k is, amelyek mindig is segítették a balliberális oldalt. A vizsgálatoknak azt is meg kellene állapítaniuk, hogyan lehetne ezt az egész rendszerszintű problémahalmazt megszüntetni és nem a szőnyeg alá söpörni.

– Mire számít, hogy voksolnak ezek után jövőre az EU polgárai?

– A fenti példák is azt mutatják, gyökeres változásra van szükség, mert ez így tarthatatlan, és nem is érdemes az emberek bizalmára. Ezért is van akkora tétje a jövő évi EP-választásoknak. A polgárok szavazataikkal adhatnak választ a problémákra és ezekre a rendszerszintű visszaélésekre. Reméljük, komoly mértékben megerősödnek majd a konzervatív pártok a jelenleg domináló baloldali-liberális erőkkel szemben, amelyek fenntartják és működtetik a jelenlegi, uniós korrupciót.

– Milyen érdek vagy konfliktus állhat a korrupciós lelepleződések mögött? Csupán pénzéhes politikusokról van szó, vagy valamilyen nagypolitikai érdek lapul a háttérben?

– Mi régóta próbáljuk felhívni a figyelmet a brüsszeli korrupciós rendszert is működtető folyamatokra, amelyeket többek között az átláthatatlan pénzügyeket lebonyolító NGO-k is alakítanak. Itthon is tapasztalhatjuk, hogy bizonyos külföldi politikai erők NGO-kon keresztül finanszírozzák a magyarországi dollárbaloldalt. Vagyis külső, nem demokratikusan választott szereplők befolyásolják a magyar politikai életet, hiszen az ő ráhatásukkal, anyagi támogatásukkal működik a hazai ellenzék. Elképesztő nagyságú összegek érkeznek a balliberális táborhoz! De szerepe lehet a korrupciós lelepleződésekben az EP-választások közelségének is. Mi abban reménykedünk, hogy a többség egy konzervatív karakterű, jobboldali megerősödés mellett teszi le a voksát.

– Miként reagált volna a botrányokra a 2004-es Európai Parlament? És egyáltalán, mennyit változott a fórum azóta?

– Nagyot változott, és nem a javára. Igaz ez az egész uniós intézményrendszerre, magára az Európai Bizottságra is. Ismerem ezt a közeget, hiszen jövőre lesz húsz éve annak, hogy európai parlamenti képviselő vagyok. A 2004-es parlamentben főként a legnagyobb frakciók tiszteletben tartották a szabályokat. Mindenki egyetértett abban, hogy az uniós alapszerződések határozzák meg a működési kereteket. Jobban tiszteletben tartották azt az elvet is, hogy a tagállami hatáskörbe tartozó kérdéseket nem az EP-nek kell kezelnie és számonkérnie. Mindez viszont jelentősen megváltozott már 2009-re, amikor is megkezdődött a genderideológia egyre erőteljesebb propagálása. Az elején még érezhető volt az ellenállás, aztán már egyre kevésbé. Ha megnézzük a dokumentumokat, határozatokat, akkor azt látjuk, hogy számos ellenszavazat született azon az alapon, hogy egy-egy felvetődő kérdés tagállami hatáskörbe tartozik. Ám egyre többet engedett és enged már e tekintetben a fokozatosan balra tolódó, korábbi elveit feladó Európai Néppárt is, teret adva a mindinkább követelőző genderizmusnak. A föderalista Brüsszel felülről vezérelt folyamatokat és általa megfogalmazott elveket akar a tagállamokra erőltetni egyre több kérdésben. Ilyen például az igazságügy, de hasonló a helyzet a külügyi területen is. Itt már 2014-től, de 2019-től még inkább kimutatható, hogy a tagállamok érzékenységét tiszteletben tartó, kiegyensúlyozott álláspontok helyét átvette az EP baloldali többségének aktivista megközelítése. Ezt mutatják a szakbizottsági tevékenységek, kezdeményezések, de a megszavazott jelentések is. Ha megnézzük például az EP nemrég közzétett Szerbia-jelentését, elképedünk, hogy mennyire kiegyensúlyozatlan és ideológiailag motivált ez is ahelyett, hogy az EU stratégiai szempontból kiemelkedő bővítéspolitikai céljait támogatná.

– Ilyen fals dokumentumok születtek Magyarországról is… Ez lett a munkamódszere az unió balliberális elitjének?

– Igen, de csak azért, mert az adott ország vezetése nem az éppen elvárt vonalat, a fősodort követi. Régóta érezzük ezt magunkon. Amikor 2006 őszén a rendőrség elképesztő brutalitással támadt békés tüntetőkre Budapesten, a nagy nemzetközi civil szervezetek nem nyilvánultak meg, nem ítélték el a véres attakot és hogy ilyen mértékben sérülhet a jogállamiság elve, illetve az emberi jogok köre egy uniós országban. Nem foglalkoztak vele, a tagállamok belügyeibe való be nem avatkozásra hivatkoztak. Fontos tudni, hogy baloldali vezetése volt akkor az országnak. A 2010-es országgyűlési választást, vagyis a Fidesz–KDNP kétharmados győzelmét követően azonnal támadni kezdte a balliberális oldal az éppen megalakult jobboldali kormányt anélkül, hogy még bármit is tett volna. Azt mondták, vége a jogállamiságnak, vége a demokráciának Magyarországon. Azóta is folyamatosan ezt teszi a balliberális ellenzék, érezhetően növelve a nyomást a választások idején. De nézzük csak végig az Európai Parlament Magyarországról elfogadott jelentéseinek sorozatát. Először jött a Tavares-jelentés 2013-ban, aztán a Sargentini-féle 2018-ben, és most Delbos-Corfieldé. Az a közös bennük, hogy ugyanannak a néhány civil szervezetnek az ideológiai alapon megfogalmazott információira támaszkodnak. Tartalmi szempontból pedig egyre erőszakosabbak és követelőzőbbek ezek a dokumentumok. Egyébként ma már naponta, az EP működésének minden szintjén megjelenik ez a Magyarországgal szembeni aknamunka. Nemrég kreáltak hamis ügyet például a költségvetési ellenőrző bizottságban. A vád szerint a kormány ellehetetleníti hazánkban egyes német cégek működését. A vádat egy szakmai szempontból irreleváns emberi jogi NGO mutatta be. Amikor azonban az évek óta Magyarországon elő és a magyar–német cégek közötti kapcsolattartással foglalkozó német üzletember szeretett volna felszólalni a témában, nem engedték. Napi szinten szervezik az efféle akciókat, és mindig találnak hozzá készséges hazai együttműködőket. Megbélyegeznek, zsarolnak és követelik, hogy az unió ne adjon egyetlen fillért se a magyaroknak, büntesse, ítélje el őket.

– Maradt-e akár csak halvány, informális összetartás a V4-es tagállamok között az EU-ban?

– A visegrádi országok akkor tudják legjobban érvényesíteni az érdekeiket, ha összefognak. A V4 minden tagja profitált már ebből az együttműködésből az elmúlt években, éppen ezért közös érdek a szövetség fenntartása. Uniós szinten azonban vannak, akiket zavar ez a sikereket felmutatni képes érdekközösség, ezek gyengíteni próbálják az együttműködést. Most nehéz idők járnak, de látható, hogy továbbra is szükség van a visegrádi tagországok közötti kooperációra, például az illegális migráció kérdésében. Elég megnézni a migrációs csomagokra vonatkozó, nemrég lezajlott EP-szavazást, láthatjuk, hogy a grémium semmit sem tanult az elmúlt évek elhibázott migrációs politikájából. Az európai közvélemény pedig már nagyon messze jár attól, hogy pártolja az illegális bevándorlást. A tagállami államfőket és miniszterelnököket tömörítő Európai Tanácsban is egyre többen látják, milyen súlyos kihívást jelent mindez, ezért elmozdulás tapasztalható a politikájukban. Kimondják a határvédelem elsőségét, szorgalmazzák az unió külső határainak védelmét, és az illegális migrációt ösztönző lépések helyett a helyben maradás fontosságát hangsúlyozzák. Az EP hozzáállása viszont nem változott, továbbra is bevándorlást ösztönző lépéseket sürget, mert az EU így gondolja megoldani például a munkaerőpiaci vagy demo­g­ráfiai gondjait. A visegrádiak körében közös pont továbbá az energiaválság kérdése, illetve az ukrán gabonaszállítás ügye. Kezdeményezésünkre a közép-európai tagállamok EP-szinten is kiállnak gazdálkodóik mellett, amire azért van szükség, mert az Ukrajnával szomszédos országokat elárasztotta az olcsó, rossz minőségű ukrán gabona. Ez pedig óriási gondokat okoz ma is a térségbeli államok gazdálkodóinak. Az Európai Bizottság viszont a krízis kezelése helyett inkább kioktatta az érintetteket. Ez volt az első reakciója.

– A hazai ellenzék kedvenc lemeze, hogy a kormány külpolitikája miatt elszigetelődött Magyarország. Valójában kik a szövetségeseink az unióban?

– Az újabb és újabb szankciók elfogadása érthetetlenül és ráción felül komoly motiváló erő az EB-ben. Mi, magyarok egyértelműen nyilvánvalóvá tettük, hogy nem fogadunk el olyan szankciót, amely bármilyen módon is veszélyeztetné hazánk energiaellátását és energiabiztonságát. Ha a tizenegyedik szankciós csomag kitérne például a nukleáris energia ügyére is, az elfogadhatatlan lenne számunkra, hiszen az ország energiaellátása szempontjából létkérdés a paksi áramtermelés. Érdemes megjegyezni, hogy más tagállamok is érintettek egy-egy szankciós kérdésben, ám ők nem nyilvánulnak meg hangosan, mi tehát nem csak a magunk érdekeiért állunk ki a szankciós csomagok vitáiban. Az EP nem kormány, kevésbé egyértelmű a felelőssége. Sokkal inkább a baloldali többség hangzatos bemondásainak, zsarolásainak színtere. A jobboldalon számos szolid szövetségesünk van a különböző tagállamokból. Ők is jó szereplésre számítanak a jövő évi választáson, majd hatékony parlamenti együttműködést várnak 2024 után, hogy változást tudjunk elérni.

– A migráció, az ukrán szolidaritás mindig szóba kerül, a honos kisebbségekkel viszont nem foglalkozik az EP és az EB sem. Egy hang sincs arról például, hogy Szlovákia meg akarja változtatni a megyerendszerét a magyar kisebbség kárára…

– Szívügyemnek, fontos feladatomnak tekintem, hogy napirenden tartsam a magyar nemzeti közösségek által felvetett problémákat az EP-ben. Szomorú tény, hogy miközben a kárpátaljai magyarok a vérüket áldozzák Ukrajnáért, Kijev olyan törvényekkel csorbítja a jogaikat, amelyekkel például idén szeptembertől ellehetetlenítik a magyar nyelvű oktatást, a magyar nyelv használatát. De nekimennek a magyar jelképeknek és szimbólumoknak is, és állandó megfélemlítésben tartják a magyarság ottani vezetőit. Ilyen a helyzet a XXI. században, az EU-csatlakozására váró Ukrajnában. Pedig Kijev csak akkor csatlakozhat az unióhoz, ha tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségeit, és ezek a kisebbségek visszakapják egykor megszerzett jogaikat. Egyébként kétszer is zajlott aláírásgyűjtés összeurópai szinten a nemzeti kisebbségek és kisebbségi nyelvek aktív védelmét kérve az Európai Bizottságtól. Mindebben a magyarok tették a legtöbbet, összefogást, erőt mutattak egész Európának. Mindkét polgári kezdeményezésben 1,1 millió aláírás jött össze. A Minority SafePack, azaz a kisebbségi kezdeményezés eljutott abba a fázisba, hogy az uniós meghallgatás után határozat is született róla. Csakhogy a bizottság szerint neki semmiféle kötelessége nincs a sikeres kezdeményezésekkel kapcsolatosan, nem kíván jogszabályalkotással lépni az őshonos nemzeti kisebbségek érdekében. Eközben az EB minden másról szívesen nyilatkozik és avatkozik bele tagállami hatáskörbe tartozó ügyekbe, szemrebbenés nélkül alkalmazva a kettős mércét. Brüsszelben gyengíteni akarják a tagállami kompetenciákat, és egy nagy, föderális, központosított unió jövőjét hirdetik, szembemenve az alapszerződésekkel és az európai polgárok érdekeivel is. Hazánk esetében például megkérdőjelezik a demokratikus választások eredményét és a választók akaratát, lenézik a magyar embereket.

– Mit szólt a finn tőrdöféshez? Ma bevisszük őket a NATO-ba, holnap belépnek az ellenünk indított perbe…

– Óriási nyomás nehezedik a tagállamokra, hogy szálljanak be abba az eljárásba, amelyet a mi gyermekvédelmi törvényünkkel szemben kezdeményezett az Európai Bizottság. Civil szervezetek, európai parlamenti képviselők is egyenként szólították fel a tagállamokat, hogy csatlakozzanak az eljáráshoz. Kétségem sem volt afelől, hogy Finnország és Svédország is belép a perbe, hiszen azok közé tartoznak, akik első perctől kezdve nyilvánosan is kritizálták a gyermekvédelmi törvényünket. Mi nem hátrálhatunk meg, ez a törvény a gyermekeink jövőjéről szól, fontos tehát, hogy ne legyünk a genderlobbi áldozatai. Ráadásul az uniós szerződésekben is benne van, hogy az adott kérdés tagállami kompetencia, és a gyerekek nevelésének meghatározása a szülők joga.

– Húsz éve képviselő. Pályáját jellege miatt stressz, vita, idegesség kíséri… Nem félti a családja?

– Először is remélem, hogy a családpolitikai szempontjaink erőteljesebb támogatást kapnak majd, hiszen ha úgy alakul a jövő évi EP-választás, ahogy reméljük, akkor többen leszünk, akik a józanság platformján állunk. Minden magyar családpolitikai intézkedésünket megvédendő eredménynek tekintem. A magyar családpolitikát elismerik, egyenesen példaértékűnek tartják a jobboldali, konzervatív világban. Magamról annyit, hogy nem tudtam volna ezt a vitákkal, küzdelmekkel teli, közel húsz évet végigcsinálni, ha nem állt volna mellettem a családom, akikre mindig építeni tudok. Mindeközben fölneveltük a négy fiamat, rájuk vagyok a legbüszkébb. A család szilárd alapot, napi megerősítést adott az egész uniós rendszer álságos volta elleni küzdelemben. Nagyon is igaz a mondás, hogy ami nem öl meg, az megerősít. A haza védelme szép feladat. Ebbe nem lehet belefáradni.

– Milyen reakciók születtek a magyarok békepárti határozatára?

– A parlamenti vitákban rajtunk, fideszes képviselőkön kívül senki sem veti fel a béke iránti igényt. Az a legszomorúbb, hogy a magyar dollárbaloldal képviselői is beszállnak a háborús hisztériába, szembemenve a magyar választók véleményével és a magyar nemzet érdekeivel. Jómagam többször ismertettem mindazt, ami a békepárti határozatunkban áll, de eddig minden vitában egyedül maradtam az EP-ben felszólalók között.

– Miként értékelte az unió a pápa magyarországi látogatását?

– Ferenc pápa felfogásában Magyarország a szentek országa, egyike vagyunk azoknak a nemzeteknek, amelyek feltűnően sok szentet és boldoggá avatottat adtunk az egyháznak. Ferenc pápa a béke embere. Európában csak Magyarország és a Vatikán áll kinyilvánítottan a béke pártján. Annál fontosabb üzenet részéről nem hangozhatott el, mint hogy a következő nemzedékeknek reményt nyújtsunk, ne háborút, azaz egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt.