Ha kiönt a Tisza, ha nem, a kormány lemaradása óriási. Az állam nem biztosít elegendő forrást a vízügyi védelemre, a gátak felújítása nem tart sehol, a Vásárhelyi Terv csak papíron létezik. Az árvíz hasznosításának leghatékonyabb módszeréről, az ártéri tájgazdálkodásról pedig végképp nem esik szó.

Magyarország területének 23 százalékát fenyegetik ismétlődő árvizek. A statisztikák szerint 2-3 évenként kis, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évenként pedig rendkívüli árvizekkel kell számolni. 1998 novembere és 2001 márciusa között négy rendkívüli árhullám vonult le a Tiszán. A vízszint minden évben tovább emelkedett, maga mögött hagyva a korábbi évek rekordjait. Ebben az időszakban csupán négy hónapot nem kellett ár- és belvízvédelmi készültségben tölteni. 9 hónap pedig intenzív munkával telt; egy nap húszezer ember, több mint kétezer gép dolgozott a védvonalakon, a védekezés költsége pedig mintegy 200 millió forintot tett ki naponta. A 2000. és 2001. évi rendkívüli árhullámokat kemény munkával, a társadalom példaértékű összefogásával sikerült átvészelni. Az akkori kormány három év alatt 31, 5 milliárd forintot költött az árvízvédelmi töltésekre. Összesen 105 kilométer hosszúságú töltést építettek a Tisza völgyében.

Most még csak találgatunk, hogy lesz-e árvíz, vagy sem. Sok szakember úgy véli, hogy 2005 tavaszán soha nem látott árvizek jöhetnek le a Tiszán, mivel a folyó vízgyűjtő területein az idén a szokásosnál négyszer több hó halmozódott fel. A csapadék kilenc köbkilométernyi víztartalma kétszer annyi, mint amennyit a 2001-es nagy árhullám előtt mértek.

Egyelőre azonban nincs közvetlen árvízveszély egyetlen hazai folyószakaszon sem. Idáig annyi történt, hogy több kisebb folyónk megduzzadt, a víz olykor villámgyorsan három méterrel is emelkedett a Körösökön, a Berettyón és a Zagyván. A veszélyeztetett szakaszon a múlt héten készültséget rendeltek el. A települések lakóit és a házakat egyelőre sehol sem fenyegeti árvíz. Kárpátalján viszont számítanak arra, hogy jön az ár. Egy időre víz alá kerülhet hat járás: az ilosvai, a nagyszőlősi, a perecsenyi, a huszti, az ökörmezői és a técsői. Nagy szerencse, hogy a hóolvadást az idén eddig nem követték nagy esőzések.

A belvíz százezer hektár földet öntött el Magyarországon, ennek fele szántó és vetés, de előfordult, hogy lakóházak kerültek veszélybe. Főleg az Alföld sík része, a Tiszántúl, valamint a Duna-Tisza közének déli területei úsznak. De Pest megyében, valamint Békésben és Borsodban sem jobb a helyzet. Gyömrőn például négy napig 16 munkagép és százhatvan ember dolgozott a víz megállításán. A védekezés 30 millió forintba került, a károk megközelítik a 300 milliót is.

Az önkormányzatoknak nincs pénzük a helyreállításra, így a vésztartalékból és a katasztrófaalapból próbálnak pénzhez jutni. Ez egyáltalán nem meglepő. Mind több önkormányzat küzd jelentős forráshiánnyal. A költségvetési forrásokat pedig még tovább csökkentették. 2005-re 8 milliárd forintot szánnak az árvíz elleni védelemre, míg a teljes rekonstrukció, amely hosszú távú megoldást jelentene, 170 milliárd forintba kerülne. Így könnyű megérteni, hogy miért maradt abba a gátak felújítása és fejlesztése. A jóléti rendszerváltás óta megakadt az a Vásárhelyi Terv is, amely közel másfélmillió ember biztonságát garantálná az árterületeken. A tavalyi pályázatra kiírt tervezési díjakat sem fizették még ki.

Medgyesy Balázs, a Fidesz Zöld Tagozatának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy évek óta nem fizetik ki a katasztrófa elleni védelemnek még a törvényben előírt összegeket sem. A Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztériumban folyamatosan csökkentik a szakemberek számát. Az idén több száz vízügyes, valamint környezet- és természetvédelmi munkaerő vesztette el állását. És ha már az emberi erőforrásoknál tartunk, bizony egy-egy árhullám esetén jó szolgálatot teljesítenének az időközben leszerelt sorkatonák is.

Gát nem épül, az ígéretekből viszont Dunát – vagy akár Tiszát – lehet rekeszteni. Medgyessy Péter két évvel ezelőtt a szolnoki Tisza-hídon jelentette be, hogy 2004-ig befejezik a Tisza hazai szakaszának teljes árvízvédelmi rekonstrukcióját. Gyurcsány kormánya már csak azt ígéri, hogy az idén nekilátnak a tiszaroffi és a cigándi tározó felújításának.

Balogh Péter természetvédelmi szakember viszont úgy véli, nem tározókat kellene építeni, mert ott volnának az Alföldön a természetes tárolóterek, az úgynevezett árterek. Őseink, akik még együtt tudtak élni a természettel, ki is használták az árterek áldásos hatásait. A hegyekből lefutó folyók vízkészletei kiáradván termékenyítő iszapjukkal kövérítették az elárasztott részeket. Az emberek a vizek szélére telepedtek, ott építették fel hajlékaikat, és művelésbe vonták a rendelkezésükre álló száraz és nedves területeket – más szóval élték a tájat. Bellon Tibor könyve, A Tisza néprajza mindezt hitelesen és pontosan végigvezeti.

Napjainkban azonban nem arra használják a tájat, amire való. Az idegen érdekeket kiszolgáló árutermelő mezőgazdaság nem a helyi lakosságnak hozott jólétet. Az Alföld tökéletesen alkalmas arra, hogy a télen keletkező víztöbbletet nyáron tárolják, illetve felhasználják. Így egész évben meg lehetne oldani a csapadékelvezetést, többletköltségek nélkül.

– Erre előbb-utóbb rá kell döbbennie az ország vezetésének is, bár különösen az utóbbi években erősen azt tapasztaljuk, hogy a vidék lezüllesztése a cél – mondja Balogh Péter.

Ha a kormányzat nem is, a szakemberek, civil szerveződések és lelkes segítők rendületlenül dolgoznak. A kilencvenes évek közepén megalkották a Nagykörűi Tájgazdálkodási Programot, amelynek célja, hogy a tájat ismét a természeti adottságoknak megfelelően használják.

Medgyesy Balázs szerint a Tisza menti gazdák előtt elhúzták a mézesmadzagot. A Vásárhelyi Terv egyik fejezete ugyanis éppen arról szól, hogy az embereknek lehetőségük nyílik arra, hogy természetközeli gazdálkodást folytassanak, uniós támogatással. Ennek ellenére számtalan kisajátítással és korlátozással kell szembenézniük, például sok helyre nem telepíthetnek ártéri gyümölcsöst. Pedig pont ez lett volna a cél. A koalíció a tizedét tudta véghezvinni annak, amit az Orbán-kormány tett az árvízvédelem területén – hangsúlyozta a tagozat elnöke. A politikus szerint elérkezett az idő arra, hogy a Felső-Tiszától az Alsó-Tiszáig kiépítsék a teljes védelmi hálózatot. Akkor is, ha az idén megússzuk a vízözönt.