Nem a Fidesz képviselőjelöltjeinek kell igazán izgulniuk, hanem nekünk, választópolgároknak, hogy megmaradunk-e ezen a stabil fejlődési pályán, vagy letérünk róla, és a káoszba taszítjuk az országot – mondta a Demokrata.hu-nak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. 
 



– Hódmezővásárhely óta az összefogás lázában ég a teljes ellenzék. Összejöhet nekik, hogy harminc-egynéhány nap alatt tető alá hozzák a teljes ellenzéki választókerületi koordinációt? 

– Erre úgy, abban a formában, ahogy azt Hódmezővásárhelyen tették, elég kevés az esély, már csak az idő szűkössége miatt is. Ráadásul, ahogyan arra a Századvég Alapítvány elemzése is rámutat, az ellenzéki pártok jelentős szavazatvesztéssel számolhatnak, ha minden körzetben egyetlen jelölt mögé állnak be. Lényegében azok a pártok járhatnak jól, amelyek önállóan indítanak jelölteket, akik be tudják gyűjteni a lemorzsolódó ellenzéki szavazatokat.

– Ezzel együtt sem zárható ki, hogy végül igaza lesz Orbán Viktornak, és a kormánypárti jelölteknek egyetlen jelölttel kell majd megmérkőzniük áprilisban…

– Valóban, de ezzel két hibát is elkövet majd az ellenzék. Egyrészt törvényszerű összefüggést szeretnének látni a hódmezővásárhelyi voksolás és az országgyűlési választások eredményei között. Márpedig egyetlen európai országban sem lehet a helyhatósági választások eredményeiből százszázalékos biztossággal megmondani, hogy miként alakulnak az országos választások. Ha ez így lenne, akkor például Franciaország elnökét ma Marine Le Pennek hívnák, hiszen pártja jól szerepelt a helyhatósági választásokon, az elnökválasztás során viszont alulmaradt Macronnal szemben. A másik hiba, hogy a koordinált indulással gyakorlatilag összemosnák a bal- és a jobboldalt, amit aligha fognak tolerálni a választók. A két oldal között hagyományosan olyan mély szakadékok vannak, amelyek miatt ezzel a keveredéssel szinte lehetetlen azonosulni. A szavazópolgár a kiszámíthatóságot jobban értékeli, mint azt a trükközést, ami jelenleg a baloldalon folyik. Az országgyűlési választásokon a szavazópolgárok nemcsak a helyi képviselőjükre, hanem – a választási rendszerből adódóan – a mögötte álló politikai erőre is voksolnak. Erre csak azt tudom mondani, hogy az elmúlt nyolc év ellenzéki teljesítménye semmiképp sem nevezhető elégségesnél jobbnak, ezzel szemben a polgári oldal kiérdemelte a jelest, de legalábbis a jót, tekintve az átfogó fejlesztési programokat, az értékrend-alapú társadalompolitikát és a sikeres nemzetpolitikát, amely a magyar szuverenitás megőrzésének záloga.

– Ugyanakkor az ellenzéki térfélen egyesek máris győzelemről beszélnek, miközben üzenetük mindössze annyiból áll, hogy le kell váltani a kormányt. Fennáll a veszélye, hogy ezzel olyan rétegeket is mozgósítani tudnak, amelyek eddig nem vettek részt a politikában?

– Természetesen ez jogos kérdés, de nincs olyan átütő téma, amivel az ellenzék foglalkozna. A bérunió vagy az ingyenes gáz olyan dolgok, amelyekről az emberek érzik, hogy nem többek puszta blöffnél. Ez nem program, hanem egy lufi, ami minden esetben kipukkan. A teljes ellenzék most úgy működik, mint a kétezres években tette a Centrumpárt, azaz választási pártként. Ezt tulajdonképpen 2017-ben Karácsony Gergely már meg is álmodta. Fő céljuk a nemzeti kormány megbuktatása, ezzel ki is fújt a tervük. Ez jellemzi a Jobbikot, az MSZP–Párbeszédet – amely gyakorlatilag az életért küzd, hiszen ha nem érik el a tíz százalékot, akkor tudjuk, hogy mi lesz velük –, Gyurcsányék azzal, hogy lepaktáltak a Jobbikkal, szintén választási párt lettek, ahogy az LMP is, amely elfogadta Ron Werber segítségét, megtagadva azt az elvét, hogy a múlt embereivel nem dolgoznak együtt. Karakter nélküli pártokká váltak egytől egyig. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem dőlhetünk hátra. Kampányolni, dolgozni kel. Bár jelentős teljesítménybeli szakadék tátong a kormánypártok és az ellenzék között, az eredmények hiteles és hatékony bemutatása legalább olyan fontos, mint az elérése. Eközben továbbra is fel kell hívni az emberek figyelmét a minket fenyegető veszélyekre, így a Soros-hálózat Magyarországon, illetve Európában kifejtett aktivitására, a migrációval kapcsolatos problematikára, az ENSZ és a Brüsszeli bürokraták tevékenységére. Ha helyben nézzük a kérdést, akkor is azt tudom mondani, hogy nem a Fidesz képviselőjelöltjeinek kell izgulniuk igazán, hanem nekünk, választópolgároknak, hogy megmaradunk-e ezen a stabil fejlődési pályán, amit eddig elértünk, vagy letérünk róla, és a káoszba taszítjuk az országot. Mindenkinek ésszel és szívvel kell szavaznia április nyolcadikán arra az erőre, amely a nemzeti érdekeket képviseli. Jelenleg ez a Fidesz–KDNP koalíció.

Kovács Dániel