Észszerű magyar műemlékvédelem
A hazai műemlékvédelmi felfogás egészséges egyensúlyt tart az értékóvás és a kortárs hasznosítás érdekei között.
A műemlékvédelemről hazánkban két alapvető jogszabály rendelkezik. A kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018-as kormányrendelet örökségvédelmi hatóságként jelöli ki a fővárosi és a megyei kormányhivatalokat, ezek felügyeleti szerveként pedig az illetékes minisztert. A kormányrendelet szabályozza, hogy mely esetekben nyilvánítható valami műemlékké. Ilyen feltétel például, hogy a minősítés közérdekű célt szolgáljon, a műemlék a védetté nyilvánítás idején fennálló formájában történelmünk eredeti, hiteles dokumentuma legyen, kortörténeti jellege meghatározóan érvényesüljön, esetleges sérülései észszerűen helyreállíthatók legyenek, és a beavatkozás ne változtassa meg a kortörténeti jelleget.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény értelmében a mindenkori illetékes miniszter dönt rendeleti úton arról, hogy mi minősül műemléknek. A jogszabály értelmében a műemléket műemléki értékéhez, jellegéhez, történelmi jelentőségéhez méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani, továbbá a nemzetgazdasági szempontból kiemelt nemzeti vagyon körébe tartozó műemlék hasznosítása során az egyetemes vagy a nemzeti kultúrához kapcsolódó, közcélú rendeltetést előnyben kell részesíteni.
Ebből következik, hogy kastélyainkat nem lehet például lomtárnak, kocsiszínnek használni, amint arra számos botrányos példa volt a múltat ily módon is végképp eltörölni akaró kommunista diktatúrában.
A törvény azt is előírja, hogy a műemlékek használata és funkcióváltása során a műemléki értékeket nem veszélyeztető, fenntartható használatnak és gazdasági fenntarthatóságnak van helye. Vagyis nem lehet önkényesen átépíteni a műemlékeket, így a kastélyokat sem. Ez kellő védelmet nyújt korunk nyomasztó kockológus, neokubista építészeti mániái ellen. Olyannyira, hogy például energetikai szempontból korszerűsíteni is csak úgy szabad a műemlékeket, hogy az ne okozza a védettség alapjául szolgáló értékek sérülését, pláne elvesztését.
Az értékvédelmet szolgálja a jogszabály azon rendelkezése is, amelynek értelmében a műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell a történetileg összetartozó ingatlanokat, ingatlanrészeket egyesítő megoldásokra, továbbá a korábban az eredeti műemléki érték csorbításával eltávolított, fellelhető és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére. A műemlék részlegesen akkor bontható le, ha a beavatkozás célja korábbi korok jelentős építészeti emlékének feltárását és bemutatását, az arculatot torzító, oda nem illő elemek eltávolítását célozza, illetve állagmegóvás vagy életveszély elhárítása szempontjából szükséges.
Mindezekből következik, hogy műemlékeinket, így kastélyainkat számos célra lehet hasznosítani, de nem szabad eltorzítani, ötletszerűen bontani-toldani, sem pedig nyilvánvalóan méltatlan funkcióra használni.
Másfél tucat kastély születik újjá – Történelmi fejlesztés
A tizenkét vár rekonstrukcióját magában foglaló Nemzeti Várprogramért is felelős, száz százalékban állami tulajdonú Nemzeti Örökségvédelmi és Fejlesztési Nonprofit Kft., amelynek felettes szerve az Építési és Beruházási Minisztérium, tizennyolc kastélyt újított, illetve újít meg a Nemzeti Kastélyprogram keretében.
Az újjászülető kastélyok települések szerinti ábécésorrendben a következők: a bajnai Sándor–Metternich-kastély (ezt már át is adták), a dégi Festetics-, a fehérvárcsurgói Károlyi-, a fertőd-eszterházai Esterházy-, a füzérradványi Károlyi- (átadva), a geszti Tisza-, a keszthelyi Festetics-kastély (átadva), a komlódtótfalui Becsky–Kossuth-kúria, a nádasdladányi Nádasdy- (átadva), a nagycenki Széchenyi-, az oroszlány-majkpusztai Esterházy-kastély és a Kamalduli Remeteség (átadva), a sümegi Püspöki Palota (átadva), a szabadkígyósi Wenckheim-kastély (átadva), a szécsény-benczúrfalvi Benczúr-kúria, a tatai Esterházy-kastély (átadva), a tiszadobi Andrássy- és a várpalotai Zichy-kastély.
A 60 milliárd forint összértékű rekonstrukciós munkálatokat, mint a programot korábban hat évig miniszteri biztosként irányító Virág Zsolttól, a Magyar Kastélyprogram Nonprofit Kft. igazgatójától megtudtuk, az uniós forrásból származó Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (Ginop) 40 milliárd forintnyi pályázataiból, illetve a magyar állam húszmilliárdos támogatásából finanszírozzák. Ezek mellett egyéb támogatási forrásokból, például a Modern városok programból megújult a zalaegerszeg–botfai Erdődy–Széchenyi–Hüvös-kastély, a békéscsabai Steiner–Omaszta- és az Ursziny–Beliczey-kúria, egyéb Ginop-forrásból a tolcsvai Rákóczi-, a balatonfüredi Esterházy-, a fertőszéplaki Nádasdy–Esterházy–Széchenyi-, a gyulai Almásy-kastély kiskastélyszárnya, a trianoni határokon átnyúló, szlovák–magyar úgynevezett Interreg-pályázatból a regéci vár és partnereként a kelet-felvidéki Bodrogszerdahelyen található Bocskay–Vécsey-kastély, az EU-s eredetű Terület- és településfejlesztési operatív program (TOP) keretében pedig például a zsákai Rhédey-kastély. Ez utóbbi forrásokból finanszírozott rekonstrukciók értéke is meghaladja a 15 milliárd forintot.
A Kastélyok kora összeállítás további cikkei ide kattintva olvashatók.