Az egész 2013-as esztendőt végigkísérte az ellenzéki oldal vesszőfutása. Pártszakadás, kínos üzengetések, szobordöntés, video-hamisítás, mintha csak tudatosan próbálná bizonygatni a balliberális oldal, hogy jelen állapotában kormányzásra képtelen.

Januárban az LMP szakadásával kezdődött a botrányok sorozata, miután a Párbeszéd Magyarországért platform tagjai a nyilvánosság előtt zajló vitákat követően úgy döntöttek, elhagyják a Schiffer András által meghatározott vonalat követő LMP-t.

– Véget kell vetni annak a helyzetnek, hogy két, egymással összebékíthetetlen stratégia és két, egymással a kormányváltásban egyetérteni nem tudó csoport bénítja egymást – mondta akkor a távozók egyike, Jávor Benedek.

A párttá alakuló PM-esek nem maradtak sokáig önállóak: kevesebb, mint két hónapon belül betagozódtak a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt mellé. Nehezen került viszont közelebb egymáshoz az MSZP és a Bajnai-párt. Bár áprilisban, egy közös pártelnöki sajtótájékoztató után még úgy látszott, a két szervezet tárgyalásai felgyorsulhatnak, a miniszterelnök-jelölés lehetőségét egyik erő sem akarta feladni. Az idő persze a szocialistáknak dolgozott, hiszen a lendületesen nyitó Együtt támogatottsága folyamatosan csökkent, s Bajnai Gordon is egyre kisebb népszerűségi fölényben volt Mesterházy Attilához képest.

Az úgynevezett baloldali értelmiség kétségbeesettsége nyilvánvaló volt: Farkasházy Tivadar nyáron, tíz év után ismét összehívta a szárszói találkozót, ahol Lendvai Ildikótól Heller Ágnesen át Kuncze Gáborig sok-sok régi arc bukkant fel, s közösen próbálták minél gyorsabb megegyezésre sarkallni a feleket.

Az újabb és újabb viták után augusztus végén, némileg váratlanul mégis egymás tenyerébe csapott a két pártvezető, ám csak amolyan félmegoldás született. Az MSZP és az Együtt–PM közös egyéni jelöltekkel, de külön listával kíván nekiindulni a választásoknak, a kormányfőt pedig a most még érvényben lévő tervek szerint győzelem esetén az erősebb párt adná. Csakhogy ezzel a többi balliberális kispárt és mozgalom kimaradt a megállapodásból, amit főleg Gyurcsány Ferenc viselt nehezen.

– Aki hideg és langyos, az üljön föl a gázsütőre – üzent először szeptemberben a volt kormányfő a Demokratikus Koalíció rendezvényén, mire az egyik címzett, Bajnai Gordon el is rohant egy olyan tüntetésre, ahol a résztvevők – többek között a rapper Dopeman – ledöntötték és összeszurkálták Orbán Viktor hungarocell szobrát. Mondani sem kell, mindez nem tett jót a Bajnairól kialakítani kívánt higgadt szakértő imázsnak…

De Gyurcsány tartogatott még meglepetéseket. Októberben az MSZP-t vette célba.

– Én voltam ennek a pártnak az elnöke, sok helyről vándorolt oda a pénz, Európából nem nagyon, ahonnan meg vándorolt, azt meg jobb, ha nem tudjuk – mondta a korábbi szocialista kormányfő, és bár az igazság minden részletének kibontásával máig adós, ezzel is okozott kellemetlen perceket a Jókai utcai székházban.

Mint ahogy október 23-át is tönkretette: az erődemonstrációnak szánt közös ellenzéki rendezvényen ugyanis újra nekirontott Bajnainak és Mesterházynak, hívei pedig kifütyülték a záró szónokként színpadra lépő MSZP-elnököt.

Persze, az MSZP saját magát is csapdába tudta csalni. A bajai kamuvideó története az őszi, egyébként súlytalan időközi önkormányzati választással kezdődött. Teket Melinda mögé az Együtt–PM, az MSZP és a DK is beállt, remélve, hogy a széles összefogás hatására jelöltjük legyőzi a fideszes indulót, amit aztán országos jelentőségű sikerként lehet kommunikálni. Csakhogy Teket vesztett, a szeptemberi „első körben”, majd a bírósági döntésre megismételt októberi másodikban is, vagyis a baloldal lényegében saját pofonjába szaladt bele. Erre választási csalást kiáltottak, amit persze nem tudtak igazolni.

Ekkor került elő egy videofelvétel, amelyet a HVG.hu portál publikált először. A filmen úgy tűnik, mintha romákat győzködnének arról, hogy pénzért szavazzanak a Fideszre. Csak néhány nap kellett azonban ahhoz, hogy kiderüljön: kreált felvételről van szó, amit ráadásul Déri Balázs szocialista kommunikációs igazgató adott át Gavra Gábornak, az internetes újság főszerkesztőjének. A botrányba mindketten belebuktak. És bár a videót kivitelező Kőrös Gusztáv DK-tag volt, a hamisítás bélyege az MSZP-re égett rá a közvélemény szemében, hiszen ők juttatták el a filmet a sajtónak. A rendőrségi nyomozás pedig talán arra is fényt derít, ki volt a tényleges megrendelő.

Mindenesetre a botrány Mesterházy Attila számára is komoly veszteséggel járt, hiszen bár elnök maradt, amolyan vének tanácsát neveztek ki mellé. Ennek egyik tagja, Lendvai Ildikó pedig többször kijelentette: el kellene gondolkodni az ellenzéki összefogás bővítésén, például a Gyurcsány-párttal.

Hogy lesz-e ellenzéki nagykoalíció, az a jövő zenéje, azonban világos: a baloldali egyezkedés az MSZP–Együtt-paktum dacára sem tekinthető lezárt folyamatnak.

Fiatalok akcióban

„Szerintem elszalasztottunk nagyon sok lehetőséget már decemberben is, onnantól pedig folyamatosan nem használtuk ki a lehetőségeinket” – emlékezett a tavaly kezdődő, de 2013 elején is folytatódó diáktüntetésekre az egyik résztvevő a HVG.hu múlt heti cikkében. Véleményével valószínűleg nincs egyedül: bár a felsőoktatási hallgatók, illetve a hozzájuk csatlakozó középiskolások tiltakozássorozatában egyes ellenzékiek a kormány leváltásának egyik fontos eszközét látták, a tüntetések ereje egyre csökkent, nem váltották be a reményeket például az egyetemfoglalások sem. A diákok megmozdulása saját szempontjukból persze nem volt teljesen eredménytelen, hiszen a kormány több ponton módosított eredeti elképzelésein, de a katarzis elmaradt, ahogy a kormány-váltáshoz sem juttatták közelebb az ellenzéki pártokat.

Talán az emiatti kétségbeesésnek volt köszönhető, hogy néhány Hallgatói Hálózat–aktivista később más baloldali-liberális eseményeken is felbukkant.

Ezek közé tartozott a Fidesz Lendvay utcai székházának elfoglalása is: március 7-én délelőtt körülbelül harminc–negyven fiatal tört be az épület kerítéssel elzárt udvarára, néhányan az ajtót benyomva a székházba is benyomultak. Bár tettük nem éppen törvénytiszteletről tanúskodott, a tiltakozók „alkotmányt, demokráciát, jogállamot” követeltek az alaptörvény-módo-sítás elleni tiltakozásul. Délutánra aztán a tüntetők száma nagyjából háromszáz főre duzzadt, körülbelül akkora létszámban voltak, mint az időközben összegyűlt kormánypárti ellentüntetők. Az este nyolcig tartó megmozdulás egyébként egy két nappal későbbi „alkotmányvédő tüntetés” beharangozója volt, ahol a szervezők által vártnál kevesebben, körülbelül háromezren jöttek össze.

De nem csupán az ellenzék vonult utcára 2013-ban, hanem a Békemenet is, kétszer. Először február ötödikén, Gyulán, válaszlépésül a Fidesz-frakció kétnapos ülése idejére beígért és meg is szervezett szocialista demonstrációra. A kormánypárti tüntetés létszáma a fővárostól távol eső helyszínen is többszöröse volt az ellenzéki tiltakozásénak.

Az idei második, összességében ötödik Békemenetre október 23-án került sor. A résztvevők a budai Bem térről a Hősök terére, a központi állami ünnepség helyszínére vonultak. A felvonulók, illetve a téren Orbán Viktor miniszterelnök beszédét meghallgató megemlékezők száma sokak szerint jócskán meghaladta a 2012 januári, első Békemenet félmilliós létszámát.

Időközben hivatalosan is bejegyezték a Békemenet Egyesületet, amelynek www.bekemenetegyesulet.hu címen elérhető honlapján bárki csatlakozhat, aki egyetért a civil szervezet céljaival. Lapzártakor már több mint ezren jelezték csatlakozásukat, amivel a Békemenet Magyarországért Egyesület az ország nagy civil szervezetei körébe érkezett. Az egyesület alapítói közé tartozik Bayer Zsolt, Bencsik András, Csizmadia László és Stefka István is.

Uniós ellenszélben

Idén is heves uniós támadások érték hazánkat. Áprilisban például „A magyarországi alkotmányos helyzet” címmel rendeztek vitanapot az Európai Parlamentben, ennek felvezetésében a baloldali és liberális pártokon kívül Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi és igazságügyi biztosa is tevékenyen részt vett. Sokan hozzá kötötték azokat az álhíreket is, melyek szerint a Fideszt kizárhatják az Európai Néppártból – ezt utóbb a pártszövetség vezetése kategorikusan cáfolta.

Július elején ismét Magyarország, egészen pontosan a Tavares-jelentés volt a téma az EP-ben, amelynek vitáján Orbán Viktor is részt vett.

– Mi küzdeni fogunk azok ellen, akik birodalmat akarnak csinálni a mi uniónkból – mondta többek között a miniszterelnök. – A magyarok a múlt tapasztalataiból okulva nem akarnak olyan Európát, ahol a sikeres országokat büntetik ahelyett, hogy elismernék, ahol gyámság alá helyeznek, korlátozzák a szabadságot, ahol a nagyobb visszaél erejével, ahol kettős mércét használnak, és ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat.

A magyar kormányfő határozottsága dacára a portugál politikus jelentését elfogadta az EP baloldali-liberális többsége.

A tényekkel azonban az unió sem tudott vitatkozni: a nyár folyamán megszűnt a hazánkkal szemben 2004 óta folyó túlzottdeficit-eljárás. A magyar gazdaság egyébként is jól teljesített az idén: a harmadik negyedévben 1,8 százalékkal nőtt a GDP, ami az előzetes becsléseknél is jobb adat volt. Eközben az infláció novemberben rekordalacsony, 0,9 százalék lett. Hasonlóan jó adatra utoljára közel négy évtizeddel ezelőtt volt példa.

A lakosok számára kedvező volt a rezsicsökkentés is: a gáz, az áram és a távhő ára két ütemben összesen 20 százalékkal csökkent, de kevesebbet kell fizetni a víziközmű-szolgáltatásért, a szemétszállításért és a PB-gázért is.

Búcsút mondtunk a valutaalapnak: hazánk augusztusban visszafizette az IMF-hitel még fennmaradó részét. A gazdasági területhez egyébként személycsere is kapcsolódott: miután a távozó Simor András helyett Matolcsy György lett a Magyar Nemzet Bank elnöke, Varga Mihály lett a nemzetgazdasági miniszter.

Balvilági kapcsolatok

Ami már korábban is gyanítható volt, áprilisban biztossá vált: a Gyurcsány-kormány idején volt kapcsolat a baloldal és az alvilág között, mégpedig a titkosszolgálatok legfelső vezetésén keresztül. Nyilvánosságra hozták ugyanis Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatója és Portik Tamás, a 90-es évek végén történt maffialeszámolások egyik gyanúsítottjának találkozóiról készült lehallgatási jegyzőkönyveket. A beszélgetéseket a szereplők állítása szerint Szilvásy György volt titokminiszter kezdeményezte.

– Nem is értek egyet a jobboldallal. Sem a szívem, sem a lelkem nem húz oda, mindig is a baloldalnak dolgoztam – mondta például Portik, aki nyilvánvalóvá tette Laborcnak azt is, hogy számos területen tudna segíteni. – Mi az, ami még szerintem önt érdekli? Média, önkormányzat, bíró, ügyvéd, ügyész? – tette fel a kérdést a volt Energol-vezér, mire a volt NBH-vezető tömören azt válaszolta: – Ez így.

A történtek részletes kivizsgálására ténymegállapító országgyűlési albizottság alakult Mile Lajos LMP-s képviselő vezetésével. Mile lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott: ez a rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtized egyik legsúlyosabb ügye.

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa előtt megkezdődött a tábornokper is. A 2006. szeptember 18-án este az MTV székházánál, illetve szeptember 19. és 21. között, valamint október 23-án Budapest utcáin történtekkel kapcsolatban 15 pontban emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség Debreceni Regionális Osztálya az akkori rendőri vezetéssel szemben.

Az ügynek tizennégy vádlottja van, többek között Bene László korábbi országos rendőrfőkapitány és Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány.

Az időjárás sem volt kíméletes hozzánk: március közepén a havazás okozott katasztrófahelyzetet. Bár a hatóságok munkáját sok bírálat érte, tegyük hozzá, valóban nehéz helyzetet kellett kezelni. A nemzeti ünnep környékén tizenötezer embert és több mint négyezer járművet kellett kimenteni, az elzárt települések száma pedig hetvenegy volt.

Júniusban már az évszázad legnagyobb áradásával kellett megküzdeni, amely a példátlan összefogásnak és a hatóságok hibátlan munkájának köszönhetően nem követelt emberéletet. A mentésben több tízezer hivatásos és több százezer önkéntes vett részt országszerte. Többen közülük a múlt héten megkapták az idei Polgári Magyarországért Díjat: Szilvágyi Gergely, aki kerekesszékből segítette a homokzsákok töltését a dunai árvíz idején, a Füsi Csaba–Miletics Andrea katonaházaspár, akik esküvőjüket halasztották el a katasztrófa miatt, valamint a kárpátaljai Dercen község egyházi önkéntes tűzoltói, akik szintén segítették az árvíz idején a munkálatokat.

A nehézségekkel teli, ugyanakkor az ország szempontjából összességében sikeres év végére szívet melengető hír is jutott: immár félmillió új magyar állampolgára van hazánknak. Az ötszázezredik külhoni állampolgár Böjte Csaba ferences szerzetes, aki édesanyjával, Böjte Juliannával tette le az állampolgári esküt december ötödikén.

– Levertük a lakatot és kitártuk az ajtót, hogy minden magát magyarnak valló ember be tudjon lépni rajta – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben rendezett ünnepi eseményen.

Böjte Csaba az eskütétel alkalmával azt mondta, tudatosan nem mond le román állampolgárságáról, sőt, ha rajta múlna, felvenné az ukránt, a szlovákot és a szerbet is. Úgy gondolja ugyanis, hogy összefogva megvalósítható a Kárpát-medencében a négyszáz évvel ezelőtti, Bethlen Gábor-i aranykor, a tündérkert.

– Én hiszem, hogy az aranykor, a Kárpát-medence tündérkertje az igenekből fog megszületni – mondta Böjte Csaba, az elmúlt húsz évben több mint ötezer gyermeket befogadó ferences rendi szerzetes. Kifejtette, abból születhet meg a tündérkert, hogy egymás mellett élünk, bízunk egymásban, hisszük azt, hogy együtt, közösen minden könnyebb lesz.

Bándy Péter