Nincs elegendő fájdalom ambulancia, az orvosképzésből hiányzik a fájdalomcsillapítás – egyedül a pécsi egyetemen szerepel az oktatásban a fájdalom terápia – a többi három egyetem kihagyta. Ráadásul erősen diszkriminált maga a szakterület is. Amíg a belgyógyászatból például levált a diabetológia, a magas vérnyomás itt egyáltalán nincs előrelépés évtizedek óta, vagyis nincs olyan szakma: hogy fájdalomterapeuta. Ami azt is jelenti, hogy ilyen szakképzést sem nem lehet szerezni Magyarországon. Ezeket a következtetéseket vonták le a Magyarországi Fájdalom Társaság szakemberei a Kor Kontroll Társaság „Ne hagyd, hogy fájjon!„elnevezésű október 29-i nyílt napján.
Hazánkban körülbelül 1 millió ember – a lakosság 10 százaléka – szenved állandó, vagyis krónikus fájdalomtól A betegek többsége már csak akkor kerül a fájdalom ambulanciákra-, amikből alig van az országban- vagy a fájdalomcsillapítással foglalkozó egyéb szakrendelésekre, amikor már hosszú hónapokat, esetleg éveket bolyongott a magyar egészségügy útvesztőiben, súlyos, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető krónikus fájdalomtól szenved.
Krónikus fájdalmat elsősorban a mozgásszervi, illetve a daganatos fájdalmak okoznak. Dr. Géczi Lajos az Országos Onkológiai Intézet főorvosa szerint a fájdalomcsillapítás három dolgon múlik: az orvos a beteg és a gyógyszer harmonikus kapcsolatán. Ha bármelyikkel baj van, nem működik. Sokan ódzkodnak a gyógyszerektől, mert azt gondolják, hogy eltompulnak, elvesztik a kontrolljukat viselkedésük fölött. Mások a mellékhatások miatt utasítják vissza a készítményeket. Sokan támogatás híján nem tudják kiváltani gyógyszereiket a patikában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a fájdalmat sokszor hosszú időn át csillapítják az orvosok, miközben nem keresik az okot, így a betegről csak későn derül ki, hogy rákos.
Dr. Embey-Isztin Dezső a Magyarországi Fájdalom Társaság alapító elnöke szenvedélyesen ecsetelte a finanszírozással kapcsolatos anomáliákat. Tudomásul kell venni, hogy az a pokoli fájdalmak csillapításához új készítményekre is szükség van. Az egyik már itt is van, – injekció formájában-, de a biztosító nem finanszírozza. Így a betegnek havi 100 ezer forintjába kerül, amit a fájdalomtól szenvedő, munkaképtelen emberek nem tudnak vállalni! Egy másik példa. A csontdaganatos betegek számára, – akiknek vécére járni is óriási fájdalom- létezik egy nyelv alá tehető gyógyszer, ami 1 órán keresztül fájdalommentessé teszi a pácienst. „ Ezt a gyógyszert sem tudjuk felírni, mert olyan drága.” Dr. Budai Erika a daganatos műtét utáni neuropátiás tünetekkel folytatta a sort, amelyet szintén nem tudnak enyhíteni, mert a szükséges gyógyszer családot csak a diabéteszesek kaphatják 90 %-os térítés ellenében, a többi neuropátiás fájdalomtól szenvedőnek- gerinc sérültek, rákos betegnek- nem jár a térítés. A miértre nincs válasz.
Ezekben az esetekben az orvos sokszor gyógyszermintát ad a rossz szociális helyzetben élő betegnek, aki nem képes megfizetni annak árát pedig egy költséghatékonysági vizsgálat simán igazolná, hogy jobban megérné ezeket a készítményeket támogatni, ha szembe állítjuk a felírt, ámde hatástalan, viszont súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszerekkel, a táppénzzel, a munkaképtelenséggel, ami megfelelő gyógyszer esetén átfordulhatna munkavégzésbe. Az is kiderült, hogy bár a neuropátiás tünetek rendkívül jellegzetesek, az esetek 58 százalékában félrediagnosztizálja az orvos.
Dr. Erőss Lóránd neurológus idegsebész a finanszírozás anomáliáiról szólva elmondta, hogy amíg egy olyan beavatkozásért, ahol csak a felhasznált eszköz 5000 forint, 800 forintot fizet az OEP nehéz számon kérni az intézettől annak alkalmazását. Beszámolt az Országos Idegsebészeti Intézetben alkalmazott új módszerekről, például a pacemakerhez hasonlatos ideg stimulátor készülékről, amit bizonyos csillapíthatatlan fájdalmak esetén ültetnek be. Hallgatói kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy szerinte az őssejt még nem alkalmas gyógyításra, így a fájdalom csillapítására sem, ezért akinek van, ötmillió forintja nem feltétlenül Kínába kell utaznia őssejt beültetésre. Meggyőződése, hogy a gyógyulás csak 50 százalékban múlik az orvoson, szükség van a beteg részéről is az elszánásra, az akaratra , az együttműködésre, és ez lesz a másik ötven százalék. Dr. Tajti János egyetemi docens, a szegedi egyetem neurológusa a Magyar Fejfájás Társaság alapítója azt hangsúlyozta, hogy a bár a migrénes fejfájás a lakosság 12 százalékát érinti, sokan tartják hisztériának és nem veszik komolyan családtagjaik szenvedését.
Embey doktor szomorúan beszélt arról, hogy nálunk nincsenek palliatív osztályok, vagyis olyan helyek, ahová a megműtött, de önmagukat ellátni nem tudó betegek kerülhetnének, miközben Lengyelországban például ezek az osztályok mindennaposak. Tessék csak elképzelni, hogyan lehet hazaküldeni, és a háziorvos gondjaira bízni egy önmagát ellátni képtelen áttétes, béna beteget, aki viszont az onkológiai osztályok valamennyi szükséges kezelését megkapta már, tehát onnan mennie kell! Dr. Demeter Jolán a Rákliga alelnöke a prevencióra és az egyén szerepére hívta fel a figyelmet a fájdalomcsillapításban is. Az unásig ismételt egészséges táplálkozásra, a mozgásra, és arra, hogy ahol erre odafigyelnek, ott meredeken csökken, a rákos halálozás- lásd a Skandináv országok-, míg nálunk sajnos meredeken emelkedik. Ezt a gondolatot folytatta tovább Dr. Ortutay Judit reumatológus főorvos, aki elmondta, hogy nekünk magunknak mekkora szerepünk van a fájdalom kialakulásában. 5 kilogramm leadásával a felére csökkenne a térdkopás, 20 kiló súlyfelesleg pedig olyan, mintha 20 kilós zsákot cipelnénk állandóan. Az unásig ismételt életmódváltással a mozgásszervi betegségekből származó fájdalom jelentősen csökkenne gyógyszerek nélkül is.
