Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Gyúró, Vál, Tordas, Kajászó, Baracska, Ráckeresztúr, Ercsi… 2010 óta állami, uniós és saját forrásból a Martonvásári járás valamennyi településén sorra újultak meg az alapfokú oktatás-nevelési intézmények. Meglétüket és modernizálásukat a településvezetők a továbbélés alapkövének tartják, hiszen a járás városkáiban és falvaiban dinamikusan növekszik a születések száma.

Az 1100 főt számláló Kajászó község életében kitüntetett helyen szerepel a 2020/21-es tanév, hiszen a településvezetésnek – a Martonvásári Beethoven Általános Iskola telephelyeként és szakmai útmutatásával – sikerült újranyitnia a korábban bezárt általános iskola alsó tagozatát.

Újra otthon

Színesre festett gyerekbiciklik sorakoznak a muskátlikkal feldíszített kajászói iskolaudvaron, a település főutcáján. Az alapfokú oktatási intézmény szinte erdei környezetben működik, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyerekek egyes foglalkozásait lehetőség szerint minél inkább a szabadban, például a játszótereken, a Várdombon és a futballpályán tartsák. Az épületben jelenleg éppen annyi tanterem van, amennyi osztály: egy elsős és egy másodikos…

Előbbiben Molnár Gyula Péter az ábécére tanítja a gyerekeket. A 13 kisdiák szinte a padból kiesve, folyamatosan jelentkezik, hogy megválaszolja a tanító úr kérdéseit. Miközben a pedagógus rávezeti a tanulókat a helyes megoldásra, nemcsak oktatja, hanem neveli is őket: szép magyar beszédre, udvarias viselkedésre, egymás tiszteletére.

Korábban írtuk

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Lauber Katalin és Molnár Gyula Péter

Soha nem fogjuk elfelejteni azt a keserű érzést, amikor 2009-ben utoljára szólalt meg a csengő az iskolában – meséli Molnár Gyula Péter és pedagógus felesége, Lauber Katalin, akik idén tértek vissza az előző tanévben újranyitott iskolába. – Korábban 24 évet tanítottunk Kajászón, tragédiaként éltük meg a bezárást, de nem volt mit tenni, hiszen a tanulók létszáma alaposan megcsappant, annak idején még négyfős osztályunk is volt. Nehezen vettünk búcsút a kajászói iskolától, de a visszatérést is komoly tépelődés előzte meg, hiszen előző munkahelyünkön, Tárnokon is megszerettük a gyerekeket.

A pedagógus házaspár azonban egyáltalán nem bánta meg a döntését, hiszen a hazatéréssel újra részesei lehetnek Kajászó vérkeringésének. Ez a település az otthonuk, szinte mindenkit ismernek, a legtöbb diák szüleit is őt tanították, sokszor még a tulajdonságaik is visszaköszönnek gyermekeikben. A kis létszámú osztályoknak pedig az a legnagyobb előnye, hogy egy-egy gyerekre lényegesen több figyelmet fordíthatnak, mint a nagyobb létszámú városi intézményekben, és ez jótékonyan hat a tehetséggondozásra.

Őslakosok és beköltözők közössége

Az iskola konyháján Vassné Ujcz Vivien pedagógiai asszisztens már az ebédeltetéshez készülődik. Zselyke lánya szeptemberben kezdte az első osztályt. A család több generáció óta él a Martonvásári járásban, férje tősgyökeres kajászói, aki az utolsók egyikeként ballagott el az iskolából 2009-ben.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Mészárosné Üveges Réka és Boróka

– Három gyerekem van, a legnagyobb kilencéves, iskolabusszal jár Martonvásárra. Emlékszem, amikor elkezdte az iskolát, az édesapja egy hétig minden reggel autóval ment a busz után, annyira aggódtunk, hogy biztonságban megérkezik-e. Zselykével itt viszont egyszerre jövünk-megyünk, és bátran hazaengedem egyedül is, mert a településen mindenki figyel a másikra, tudom, hogy nem történhet baja. Ha a kisfiam iskolaérett lesz, őt is ide íratjuk majd be.

Éppen ebédidőben érkezik a kislányához Mészárosné Üveges Réka, aki férjével és az idén már másodikos Borókával hat éve költözött Budapestről a Velence-tavi üdülőkörzet háttértelepülésére, hogy családjával nyugodtabb környezetben élhessenek. Választhatták volna a martonvásári iskolát is, de maximálisan bíznak a helyi intézmény szakmai színvonalában. Ahogy mondja, erősen összetartó közösségben élnek, Boróka osztálytársai lényegében a szomszédaik, ez is fontos szempont volt, amikor végleg hátrahagyták fővárosi életüket. Réka szívesen idézi fel az iskola és egyben kislánya első évnyitó ünnepségét, hiszen tavaly egyenesen hintóval hozták át az óvodából a 11 első osztályos kisdiákot, hogy méltó módon indítsák el a tanévet és az iskola történetének új fejezetét.

Továbbszövögetett álmok

A helyi iskola léte a feltétele annak, hogy hosszú távon is együttműködő, egymást ismerő és segítő közösség jöjjön létre, véli Császár Roland polgármester.

– Az erősödő agglomerációs hatás miatt az egykori mezőgazdasági falu lényegében polgári településsé vált, földműveléssel kevesen foglalkoznak, a helyiek a közeli városokba járnak dolgozni. Az ideköltözők számára az Újfalunak nevezett településrészen már javában épül a Felsőmező Villapark. Az egykor külterületnek számító, mára már közművesített telkeken elterülő lakópark természetközeli családi házaiba megkezdték a beköltözést az első tulajdonosok. De a falu infrastruktúrájának folyamatos fejlesztése nemcsak a beköltözők, hanem az őslakosok életminőségének javítása miatt is kulcsfontosságú faladat. Mottónk is a folyamatos előrehaladást célozza: Fejlődésre szerződtünk!

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Császár Roland polgármester

Ennek jegyében az önkormányzat saját forrásait is felhasználva, állami támogatások bevonásával kiépítette a térfigyelő kamerarendszert, új buszmegállók készültek, korszerűsítették a közvilágítást, bővült az orvosi rendelő eszközparkja, átalakították a polgármesteri hivatal épületét, felújított épületbe költözött a posta és a gyógyszertár, valamint megoldották a református templom szakszerű csapadékvíz-elvezetését is. Mindezek mellett javult az utak állapota, folyamatosak a járda- és belterületi hídfelújítások. De tervezik a Kajászót a szomszédos baracskai vasútállomással összekötő járda megépítését is, amely a Budapest–Balaton-kerékpárúthoz is kapcsolódni fog.

A polgármester közben tovább szövögeti álmait. A járásban ugyanis több kistelepüléshez hasonlóan Kajászón sincs bölcsőde. A helyi gyerekek egy részét így a martonvásári Szent László Völgye Többcélú Kistérségi Társulás égisze alatt működő városi bölcsőde fogadja. Császár Roland vágya, hogy a legkisebbek ellátását is helyben oldhassák meg.

A telket már megvásárolták, reméli, pályázati úton sikerül további forráshoz jutniuk, és felépíthetik az óvoda közvetlen közelében az új csecsemőotthont, hogy a Kajászón élő gyerekek már bölcsődés kortól ugyanazokat a szolgáltatásokat élvezhessék, mint városi társaik.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Négy évszázada a közoktatásban

Két hosszú utca a Váli-víz két oldalán, az egyik megtoldva az Alsópáskomi-pincesorral egészen az M1-es autópálya Váli-völgyi pihenőjéig, meg egy utca keresztbe, ami összeköti őket, lényegében ez adja Kajászó térképét.

A településen élők büszkék híres vendégszeretetükre, ahogy az idősebbek mondják, egykor az ideérkező látogatóknak, köztük a vándor drótos tótoknak és tollszedő cigányoknak is mindig jutott némi pogácsa vagy egy tál leves.

A községben több évszázados hagyománya van a református egyház iskolaalapítási törekvéseinek. Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy 1630-ban már működött a faluban egyházi fenntartású oktatási intézmény. Az 1800-as évek végén csaknem 220 gyerek járt a helyi iskolába, amelynek színvonaláról Czanik Béla református lelkipásztor így írt az államosítás előtt:

„…Bármely iskolába ment tőlünk továbbtanulni valaki, megbecsülték a kajászószentpéteri elemi iskolában szerzett tudását és kapott bizonyítványát, mert sokkal többet, sokkal jobban tudott a szentpéteri diák, mint a máshonnan érkezettek.”

A helyi lakosok az 1948-as államosítás után is folyamatosan küzdöttek általános iskolájuk megmaradásáért és a gyerekek helyben tartásáért, de a 2000-es években előbb a felső, majd az alsó tagozaton is megszűnt az oktatás. A gyerekeket a környező települések iskoláiba irányították át, a „szélrózsa minden irányába”.

A régi iskolaépület felújítására most a Dunaújvárosi Tankerülettel közösen pályáztak, de az újjáépítésből a kajászói lakosok is aktívan kivették a részüket: kalákában festettek, szereltek, takarítottak. A modernizáció jelenleg is tart, hogy a felmenő rendszerben évről évre gyarapodó újabb évfolyamok megfelelő körülmények között tanulhassanak.